2022-08-19 23:04:48, Boldog névnapot Huba !
Kereés az oldalon

Egy bohém rapszódia

Ignéczi Henrietta - 2018-12-03 10:00:00
Film-Színház-Muzsika
queen bohém rapszódia freddie mercury

Egy bohém rapszódia, Queen- In memoriam Freddie Mercury

 

Már a legelején érdemes tisztáznunk, hogy amikor a Queen-re gondolok, az bizony nem egyenlő azzal a most divatos női felsőrésszel, amelyet online webshopból lehet rendelni ezzel a felirattal, és a számunkra tetszőleges születési dátum kiválasztásával. Akinek nem mondana esetleg semmit ez a név, annak segítek. A Queen egy brit rockzenekar. Saját elmondásuk szerint a Quenn 4 különc, akik nem hasonlítanak egymásra, mert mindnyájan különbözőek, de egy családhoz tartoznak. Az ő zenéjük a hátsó sorban állóknak szól, a kirekesztetteknek. Bejegyzésem apropója, hogy most vetítik a mozikban a Bohemian Rhapsody c. filmet, amely a zenekar történetét és a frontemberük Freddie Mercury életrajzát dolgozza fel. Freddie mindig az egyéni értelmezés híve volt, dalaik mondanivalóját a hallgatóira követőire bízta. Ennek kapcsán arra kérlek benneteket, hogy az én gondolataimat a film kapcsán eképpen fogadjátok. Tőlem nem olvashattok a „ hagyományos” értelemben vett kritikát, szándékosan nem osztok meg minden mozzanatot, viszont ajánlom a filmet.

A főhősünk Freddie, aki egy rendkívül határozott, karizmatikus, konvenciókat nem tűrő személyiség, tele van szenvedéllyel. A maga egzotikus külsejével, különcségével, másságával és exhibicionizmusával végül történelmet ír. A stílusa, a mozdulatai, a mozgása, egyedi fellépőruhái és a senki máséval össze nem téveszthető hangja mindenképpen figyelemre méltó a 70-es években is. Jómagam nem is csodálkozom, hogy megőrültek érte mindkét nem képviselői. Akik életében láthatták/hallhatták/érezhették őt, könnyen függővé is válhattak tőle, olyan hatással bírhatott, akár a drog. A film és az interjúk alapján hamar kiderül számunkra, hogy sohasem volt kétsége afelől, hogy mire szánta őt a sors.

Go on, Go on. 

Viszonylag hamar családi ellentétek között találjuk magunkat. Freddie édesapja más életet szánt hősünknek, a filmből idézve:„ nemes gondolatok, szép szavak, jótettek” ő valahogy így képzelte a fia életét. Freddie szégyellte származását, többször hazudott a nyilvánosság előtt a családjáról. Talán leginkább az bánthatta, hogy nem támogatta a családja, legfőképpen az édesapja őt elképzeléseiben. Nem akarta sem elfogadni, sem megérteni őt. Holott ő semmi másra nem vágyott egész életében, csak erre. Azt gondolom, manapság sem vágyunk másra. Édesapja nem rosszallóan, de figyelmezteti őt, és felfed egy nagy igazságot számára, ami nagyon elgondolkodtató és úgy vélem örök érvényű. Nem lehetünk sikeresek, ha mást mutatunk, mint amik vagyunk.

Go on, Go on. 

 

A szerelem mindenannyiunk életében megjelenik, és az igazi művészeket meg is ihleti. Így történt ez Freddie-vel is. A simogató Love of my love c. dal az egyik kedvencemmé lett, gyönyörű a szövege, melyet szerelméhez Mary Austinhoz írt. Azt gondolom, hogy aligha várhat egy nő ennél nagyobb szerelmi vallomást. Mary egyszer megkérdezte tőle, hogy mit érez, amikor ennyi ember előtt szerepel, amire ő azt válaszolta, hogy : amikor egyedül őt figyelik, még ha akarná se tudna hamis lenni, olyankor nem fél semmitől. Csak akkor érzi ugyanezt amikor a lánnyal van. De hiába a szép szerelmi vallomás, útjaik mégis különválnak, amikor Freddie bevallja, hogy a másik nemhez vonzódik. Ami lássuk be, nem lehetett könnyű, mégis tiszteletre méltó cselekedet. Azonban az a láthatatlan kapocs, ami kettejüket összekötötte az egész hátralévő életüket meghatározta. Megmaradt a kölcsönös tisztelet, szeretet és egymásra figyelés. Később, amikor főhősünk elveszlik az önimádatban, a drogok és a végtelen számú szeretők pusztítani kezdik minden szinten, megjelenik Mary és mint valami jó tündér megmenti a szegény fiút és jóútra téríti. Milyen nagy szerencse, ha vannak körülöttünk igaz barátok, akik törődnek velünk, hisznek bennünk, még akkor is amikor mi magunk nem. Kinyújtják felénk a kezüket, és emlékeztetnek arra, hogy kik is vagyunk valójában. „ Friends will be friends”

 Go on, Go on. 

Az érzelmi katarzis többféleképpen jelen van a filmben. Mégis az egyik legfelemelőbb érzés a való életben is, amikor elérkezik a megbocsátás pillanata. A zenekar tagjai megbocsátanak Freddie-nek önzősége miatt és újra összeállnak a szünet után. Freddie is megbocsát az édesapjának és az édesapja is neki. Láthatjuk, hogy a szülői tanítás nem vész kárba soha, de legtöbbször nem úgy és akkor valósul meg, ahogyan azt a szülők elképzelték. És igen, Freddie végül bebizonyítja, hogy igenis képes nemes gondolatokra, szép szavakra, jótettekre, amikor jótékonysági koncertet adnak a Live Aid-en. Talán ez az első pillanat, amikor az édesapja valóban büszke fiára. 

A film csúcspontja a koncert. A legnépszerűbb Queen slágereiket látjuk,halljuk,és mi, mint a moziban ülő néző, vagy akár rajongó teljesen a hatása alá kerülünk. Libabőr aztán újra meg újra libabőr. Zseniális.

 

Who wants to live forever?” - kérdezted. Azt tudtuk, hogy te nem akartál örökké élni. Itt hagytad nekünk gondolataidat, érzéseidet dalba öntve és élettörténetedet. Sokan szerettünk téged és az életművedet. Tudjuk, hogy sok hibád volt, de kinek nem? Képes voltál a fejlődésre, folyamatosan megújultál és bőkezű voltál azokkal , akiket szerettél, beleértve a macskáidat is. Szeretném, ha tudnád, hogy bennünket soha nem foglalkoztatott igazán, hogy te melyik nemhez vonzódsz, mert ez a tehetséged mellett elhalványodott. Erőt meríthettünk belőled, a zenéddel kirepítettél bennünket a szürke hétköznapok fogságából és ezért hálásak vagyunk neked. Eltávoztál az élők sorából, de mi még itt vagyunk és ahogy mondtad: „ The Show must go on” Nekünk még dolgunk van ebben a világban és tőled tanultuk, hogy: „ No time for losers”. Te azzá váltál akivé mindig is válni akartál, egy legendává. De most rajtunk a sor. Ha nekünk is sikerül, akkor bizony: „ We are the champions my friend” és odafönt találkozunk.

loading...


Szólj hozzá Te is!