rovat

Az idő a legnagyobb érték az ember számára. Sajnos van, amire túl kevés idő jut és van, amire bizony túl sok is.

Az előző cikkekben, inkább dícsértem a férfiakat, mert jó a hozzáállásuk várandós párjaikhoz, és a szülést követő időszak átsegítése miatt. Azonban most kicsit rájuk pirítanék, mivel egyre jobban felhúznak egyesek a nyavajgásaikkal.

Na igen. Az én gyerekem, nem ringatja el magát, ha álmos. Helyette inkább szenved, nyűglődik, sír. Csak úgy alszik el, ha elringatom, és csak én nálam hajlandó elaludni, az apjánál nem.

Az elmúlt hónapok izgalmasan teltek, attól függetlenül, hogy be vagyunk zárkózva. Bár gyeden lenni kábé olyan, mintha karanténban élne az ember, most csak az a különbség, hogy nem megyünk boltba. Na de az izgalom nálunk most a hozzátáplálásról szól. (Igen, nekem ez is kalandnak számít.)

Minden kislány álma, hogy egyszer, ha megnő férjhez megy, álomszép, királylány ruhában és mindenki őt csodálja majd. Tervezgetnek, fantáziálnak, hogy milyen lesz a férjük, milyen ízű lesz a torta és még sorolhatnám. Hát én vagyok a mindenkori kivétel, ugyanis nekem eszem ágában sem volt soha férjhez menni.