2020-09-19 20:53:24, Boldog névnapot Vilhelmina !
Kereés az oldalon

Egy otthonba sem láthatsz be az ablakon

Németh Klaudia - 2020-02-01 10:00:00
Nem tabu
családon belüli bántalmazás kiskori veszélyeztetése bántalmazás család a négy fal között családi titkok

Sárika vonzó kis nőcske volt. Dereka kerekded, csípőjének kecses vonala pedig bármelyik top modellével vetekedett. Platinaszőkére festett saját haja nem érhetett vállnál tovább, de a szőkítéstől leégett tincseket jól kompenzálta a derékig érő póthaj, ami mindennap szögegyenesre volt vasalva. Sárika sosem mosolygott. Mindenki azt beszélte azért van ez így, hogy ne ráncosodjon az arca. A helyi Kardashian lány, csak így becézték a fiatalok. Alig múlt 18, de tehetős szülőkkel áldotta meg őt az élet, így nehéz volt eldönteni, hogy milyen is lehetne, ha nem vált volna olyan mű nővé, mint az anyja. Az a nő! Hogy is mondjam? A Gold Gym VIP tagja. Bizony-bizony! Nagyon fontos személy, egész pontosan a tulaj kis babája.  Tudja ezt a férje is, nem csak a város, de magasról szarik rá. Kirakat házasság az övék, olyan mutogatni való, ami belülről már rég elrohadt és a környezet még asszisztál is hozzá.

Sárika apja régóta iszik, néha azt gondolom mindig is ivott. Meglehet minőségibb italokat, mint az én apám, de az alkoholizmus nem válogat. Iszik ott gazdag is meg szegény is. Ha akarja, mindenki megtalálja a bánatát. A szomszédok azt mondják rengeteget ordítanak, meg hogy az iszákos Pista veri az asszonyt, meg a gyereket is, de én nem hiszem el. Nekem ezt senki ne mondja, hisz annak nyoma van! Sárika meg mindig tökéletes, ahogy az anyja is. Ha messziről nézed őket, azt hinnéd ikrek. Gondosan megválogatott alapozó és tökéletesen felkent nude smink dukál erős cicaszemekkel. Minden reggel így érkezik az iskolába is. Tuti saját sminkesük van és órákkal hamarabb kel, hogy ő lehessen a suli legszebbe. Nem csípem Sárikát. Sőt! Egyenesen hányok tőle. Mert mivel érdemelte ő ki ezt a nagyvilági életet, nekem meg saját laptopom sincs. Egy win98-on osztozok az öcsémmel és még a net sincs bekötve.

Bezzek Sárika! Sárika az a legújabb trend szerint öltözködik. Az anyjával estig a plázát járják, azt se tudom mikor mehetnek ezek haza. Minden ruhája minimum Zara. Az alá ugyan nem adja. Múlthéten is rendes divatbevonulást rendezett az új Air Max cipőjében. Hát hova szarjak, biztos nem a jó jegyei miatt kapta. Mert bár Sárika szép, senki sem az eszéért szereti. Sokkal inkább a nyáron megcsináltatott mellei miatt, meg a feltöltött kis ajkai vonzzák a fiúkat. Dühítő, hogy minden reggel egyszerre jövünk és én toprongyosan vonszolom magan mögötte miközben arra vágyok, hogy bár az ő életét élhetném, és akkor nekem is szép ruhám lenne, hosszú hajam, sorban állnának a fiúk értem és nem kellene este besegíteni a sarki közértbe, hogy kapjak egy kis pénzt, amit hazaadhatok anyámnak. Mert az én anyám nem jár ám a GYM-be fontos asszonyt játszani, hanem egyenesen sehova se megy. 3 éve le lett százalékolva, mert megroppant a gerince munkaközbe, úgy hogy azóta se érzi a bal lábát és a házat se hagyja el. Apám meg, amit megkeres annak a nagy részét a kocsmába is hagyja. Igazán ünnepnapi, ha rántott csirke kerül az asztalra. 

Amúgy így belegondolva! Ma nem láttam reggel Sárikát. Fel sem tűnt! A jót könnyű megszokni. Biztos botoxolni van az anyjával. Mert ők megtehetik! 

 

Becsengetteg*

"Jó reggelt gyerekek! Kérlek üljetek le, nagyon fontos dolgot kell közölnöm veletek. Sárika kórházba került, az édesapja olyan súlyosan bántalmazta a múlt éjjel, hogy könnyen lehet maradandó agykárosodást szenvedett. Egyelőre mély altatásban tartjak. Többet nem tudunk az állapotáról. Az édesanyja feljelentést tett a rendőrségen és nagyon valószínű, hogy az osztályt is kihallgatják majd a rendőrök, hogy bármi gyanús dolgot észre vettetek-e a közelmúltban. Kérlek ha tudtok valamit, jelezzétek felém, valamint ha szükségetek van rá egyeztessünk időpontot az iskola pszichológussal is. Köszönöm, és akkor most bármennyire is neház megkezdeném az órát. "

 

Az óra csendben telt. A tanár nyögve-nyelve leadta az anyagot, de szerintem nem csak én nem tudtam, mit is vettünk aznap. Tele volt az agyam gondolattal. Nem értettem, hogyan is vakított el az irigység ennyire. Pedig nem lakunk messze, hallhattam volna, de legalábbis észre vehettem volna, hogy baj van. Vajon a sok smink, a póthaj mind a verés nyomait tüntette el? Vajon az anyjával azért járták a plázákat és vásároltak, hogy ne kelljen haza menniük, mert féltek? Ezek szerint az anyja is okkal kereste máshol a boldogságot. Talán Sárika azért nem mosolygott, mert nem tudott, annyira keserű és fájdalmas volt az élete? Vajon felépül? Vajon lesz még lehetőségem bocsánatot kérni tőle? Vajon az én szüleim, azok tudják, hogy bármilyenek is hálás vagyok nekik, hogy sosem emeltek rám kezet? Vajon hányan rejtik még el a valódi életüket? Szégyellem magam az ítéleteim miatt. Haza akarok menni. Kibőgni magam és hálás lenni mindazért a kevés jóért, ami nekem legalább megadatott. Örökre megtanultam, hogy az élet egy kirakat és azt rakunk oda, amit akarunk és az nem mindig a valóság. Nins az a ház, aminek az ablakán a valóság szűrődik ki. 

 

loading...


Szólj hozzá Te is!