2024-03-28 12:35:07, Boldog névnapot Gedeon,Johanna !
Kereés az oldalon

Félelemből várat

L.L. Taylor - 2018-10-27 10:00:00
Nem tabu
félelem felülkerekedés győzelem elfogadás kiút vár

2018_1016101547_castle.jpg

Félelemből várat, de nem úgy, ahogyan elsőre gondolnánk. A félelem alapvetően a legnagyobb rabszolgatartó hatalom a földön. Ezer meg ezer ember nyög a nyomása alatt szerte a világon. Annyi hasznos energiát von magához, hogy ha az képes lenne egyszerre fölszabadulni, alapjaiban változna meg minden. Ám ez sajnos nem így működik. Bár időről időre vannak felkelések, még nem tud olyan erős ellenállás szerveződni, hogy kitörjön a forradalom…de azért készülődik, szépen csendben.

Amikor úrrá kezd rajtunk lenni a rettegés, olyankor elzárjuk magunkat a belső hangtól. Ő az, aki a legnagyobb vész idején is megingathatatlan bizonyossággal tudja, hogy minden rendben lesz. Mi mégsem halljuk meg a suttogását a pániktól. Hiszen nem fogja a képünkbe üvölteni, hogy „Nyugalom!” Csak gyöngéden, békével leheli, hogy el fog múlni a baj. Az ego viszont kérlelhetetlenül kántálja a problémát, teletölti vele az elmét, belebújik a gyomorba, hogy idegesség tűvel, meg stressz cérnával jó szorosan összehúzza. Így akar fizikai szinten is valóságot teremteni, a félelmünk tárgyából. És a legtöbbször sikerül neki…Pedig valójában az, amitől tartunk, csakis annyira létezik, amennyire hiszünk benne. A kicsi én viszont bámulatos illuzionista, így minden erejével tesz róla, hogy így legyen. Nagyon nehéz átlátni a trükkjein és mivel hozzászoktunk, hogy „neki van igaza”, csak szimplán rettegünk.

Félünk a dolgozattól, a főnök haragjától, a határidőktől, a fizetnivalóktól, a hivatalos levelektől, a hitelektől, a késéstől, a betegségektől….tulajdonképpen mitől nem? Persze az élet annál árnyaltabb, minthogy az itt felsoroltak nagy részét „vanságuk” egyszerűségében el lehessen fogadni….De mi van, ha ez az út a felszabaduláshoz?

Egy nagyon bölcs ember, aki pokoli mélységekben is járt, mondta nekem egyszer: „Nincs olyan kilátástalan helyzet, amiből elfogadással ne lehetne kilábalni. Valójában nincs is kilátástalan helyzet…csak megoldandó feladat és a te döntésed: szenvedsz vagy tanulsz?”Nagyon mélyen a tudatomba vésődött ez a gondolat és noha nem egyszerű megfogadni, mégis törekedni kell rá. A mártírkodás és az önsajnálat szintén az ego fegyverei arra, hogy a megoldással kapcsolatos felelősséget áthárítsuk másra.

Pedig, amikor sikerül legyőzni a félelmet, a felismert tapasztalás nyomán ott marad egy építő kő. Eleinte nagyon kevés áll rendelkezésre, de idővel, ahogy egyre több csatát nyerünk, gyarapodni fog a számuk. Majd egy napon arra eszmélünk, hogy abból a sok áttranszformált élményből pompás várat emeltünk a lelkünkben…és minden tégla emlékeztetni fog minket arra, hogy a szenvedés vagy létezés döntése egyetlen kézben van: a sajátunkban.

 

loading...


Szólj hozzá Te is!