Jártál már az utcán. Mindenki megtette már élete során, hogy kimozdult simogató komfortot nyújtó puha otthonából. Jártál már közösségben. A szociális kapcsolataidat gyakran ápolgatod presszókban, kávézókban, esetleg koncertekre, avagy diszkóba is szívesen látogatsz, hogy megnyugtasd saját kis lelkedet, hogy bírod a strapát, élvezettel habzsolod a hedonizmus minden egyes mézédes cseppjét, előszeretettel nyugtázod, hogy mindent rendben tartasz. Jártál iskolába, jártál munkahelyre, jártál az élet velejárójaként kötelező-szerű intézményekbe, amit nehezen kerülhetsz ki, ha túl kívánod élni még egy jó darabig.
Jártál-e már más irányba? Szakadtál-e már el a mindennapok monoton fejezeteitől, érezted-e már úgy, hogy kívánsz egy emberi kéz kevéssé érintett területén mozogni, csodálni a természet sokrétű és varázslatos munkáját, magadba szippantani azt, amit flóra és fauna kínál neked fehér tálcán?
Mert én már igen. Minden évszakban megtörtént egyszer-egyszer, és mindig új ruhát öltött, új színekben és imázsban pompázott, minden alkalommal elkápráztatva engem. Mégis azt hiszem, az őszi külleme volt számomra a legkedvesebb. Százszínű avar. Kopaszodó, hatalmas fák. A tiszta levegő sétája. Gyűjtögető állatok. Szarvasbőgés. Hajnali köd, letekintés az alvó városra.
Hunyd be a szemed, és képzeld el. Képzeld el azt, hogy nem hallod a város zaját, csak madárcsicsergést, és a bokrokban rejtőzködő állatok neszét. Nem vonzó a szisztematikus, fél másodpercenként hallatszódó autók hangját felcserélni a füledben valami csilingelőbbre és könnyedebbre?
Nincs ebben klisé. Hiába gondolod ezt, és legyintesz rá, hogy hányszor hallottad már. Akkor gondolod ezt, ha értetlen szemekkel olvasod soraimat, és egy élményedet sem tudod hozzájuk kötni. Ősz van még. Próbáld meg, hadd nyerjenek értelmet a te szemedben is soraim. Szeresd magadat annyira, hogy megajándékozod magad egy ilyen csodával.
*
képek forrása: ultradesktop.us, wallpapersafari.com
További cikkek
