Képzelet-tükör

Én elkezdek félni. Érezni, amiét él,
ő, a rém.
Nem tudom, hova kísérjem haza.
Feszengett, s, mikor kimondta, sírt.

Sírt, hogy itt a vég,
ő, a rém.
Feszengtem, s vártam, mit lép.
Bizonytalan. Nem tudja, hova lép. Védtelen.

Szörnyek között van. Kint megvárom. Az ajtót be nem zárom.

Messziről csak láthatom, ha folyik a vér. 
Kint megvárom. Majd itt vigyázok rá.
Bent kicsit fél. Bátor volt, tudjuk, hogy ki fog jönni.

Felmászott egy sárkány hátára, s onnan már csak lefele néz. Integet nekem.

Nem láttam még mosolyogni, olyan komoly volt. 

Elrepült a sárkánnyal, repült, s tükrözte őt az ég.