Elteltek az ünnepek, melyeket idén nagyon meghitten töltöttük, immár hárman a kisfiunkkal. Csodálatos volt így ünnepelni a karácsonyt és végre nyugiban maradtunk otthon, nem kellett átutaznunk a fél országot. Ezúttal a szülők jöttek hozzánk az évvégi mulatozásra.
A Szilveszter is csendesen telt, mert ugyan mentünk volna „bababuliba”, aznap a pici fiam oltást kapott, és eléggé megviselte. Lázas volt, nyűgös volt, így jobbnak láttuk otthon maradni. Nagy nehezen kivártuk az éjfélt a férjemmel, koccintottunk, beszéltünk kicsit a szülőkkel telefonon, majd fél egykor már aludtunk is.
Ez volt a harmadik Szilveszter, amit otthon töltöttünk. Semmi party, semmi elhajlás. Kicsit elgondolkodtatott ez a dolog, hogy vajon mindenkinél így változik az évbúcsúztató jelentősége, vagy csak nálunk? Függetlenül attól, hogy gyermekünk született. Így harminc felett abszolút érdektelenné vált számomra ez a „kötelező” buli, de a környezetemben (szintén harmincasok) mások is így állnak már hozzá.
Pár éve, már októberben azon agyaltunk, hogy hol szilveszterezzünk? Házibuli vagy szórakozóhely? Mit vegyünk fel? Mennyi pénz legyen nálunk, stb, stb. Mostanában viszont alig várjuk már, hogy otthon bedőljünk az ágyba, megnézzünk egy filmet és aludjunk.
Lehet azért alakult így, mert már rengeteg lehetőség van szórakozni és ez az egy nap már nem ad különösebb okot a bulizásra, azon kívül persze, hogy az év utolsó napja. És akkor mi van? Valakinek úgy is lesz szülinapja a következő hetekben, ami ugyanúgy okot ad a tivornyára. Gondolhatnánk ezt is, többek között.
Azért fura számomra a saját hozzáállásom ehhez az ünnephez, mert hát nem vagyunk még idősek a férjemmel, még simán csapathatnánk hajnalig, aztán a másnapot hamburger-kóla-fagyi és fájdalomcsillapító kombóval túlélni. Bár lehet, ez az, ami már nem vonzz annyira. Már a gyerek előtt is többet ért egy teljes hétvége számunkra, mintsem, hogy a vasárnapunk odalegyen a macskajajtól. Persze tudom nem kell annyit inni, de ezt egy magyar embernek hiába mondják! ????
A tűzijátékot, viszont sosem kedveltem. Most is már délután fél ötkor elkezdtek durrogtatni (nem tudom minek) és onnantól hajnalig ezt hallgattuk. A macskám egész este az ágy alatt rettegett, enni sem evett, engem pedig idegesített a velejáró zaj. Szerencsére a kisfiamat nem zavarta, végig aludt a lázcsillapító kúptól szegénykém. De mindegy is, egy évben kétszer ki lehet bírni, de ha valami csoda folytán mégis betiltják, én nem fogok sírni miatta.
Mindenkinek remélem nagyon boldog lesz ez az új év. Én alig várom, hogy átéljem az apró csodákat, amit a gyermekemtől kaphatok. Ahogy először felül vagy feláll, vagy amikor először ízleli meg az alma ízét és az első nyári pancsolást a Balatonban.
Ha van kedvetek írjátok meg kommentben, hogy akár gyerekkel akár gyerek nélkül, akár harmincas korosztály akár nem, hogy töltitek mostanában a Szilvesztert?
További cikkek
