Rendhagyó és mind pusztán ismeretszerző, mind tudományosan alapozott érdeklődésre számot tartó kötettel gazdagodott tavalyelőtt, 2015-ben a magyar filmtudomány: Bokor Pál A film mint mozgás c. vastag kötetével. A „Gondolatok a film szépségéről és szabadságáról” alcímet viselő könyv, ha nem is hiánypótló kiadvány a tudományterület hazai közegében, mégis kuriózum: az elmúlt évtizedek legnagyobb terjedelmű általános, ismeretterjesztő filmesztétikája.
Eleinte szorongással vettem kezembe az érdekfeszítő címmel felruházott, igényes külsejű kötetet, minekután – szégyen, nem szégyen – annak előtte nem ismertem a szerzőt, Bokor Pált. Mint későbbi rögtönzött kutakodásomból kiderült, a profi producerként s több ízben filmíró és -rendezőként (Itt kezdődik Amerika, 1983; John Bosco Ruandája, 1994) is már érdemeket szerzett újságíró-riporternek nem ez az első olyan könyve, mely önmagában is ritkaság a hazai (tágan értelmezett) filmes szakmában. Míg az egyetemekhez kötődő, s ezen intézményrendszer révén működő „hivatalos” filmtudományt többnyire a filmvilág művészeti, esztétikai (s azon belül: történeti, elméleti, narratológiai, alaktani, stilisztikai, dramaturgiai stb.) vonatkozásai kötik le, kevés olyan tudományos igényű értekezés születik, mely a gyártás−bemutatás−forgalmazás rendszerének praktikusabb oldalait tárja fel. Bokor Pál korábbi munkái azonban utóbbi szféra szegényes magyar szakirodalmát ékesítik. Írt könyvet az Oscar-díj történetéről, a gála megszervezeti hátteréről (A siker neve Oscar, 2007), a hollywoodi filmiparról (A siker helye Hollywood – Mozi, művészet, pénz, hatalom, 2008), az amerikai sztárkultusz hátteréről (A siker titka a sztár - A Hollywood-galaxis állócsillagai, 2009) és annak magyar vonatkozásairól (Hollywood magyar szemmel - Az Oscar-díj, a stúdiók, a sztárok, és a magyarok, akik az egészet kitalálták, 2014), valamint az ő nevéhez kötődik a magyar filmipar kézikönyveként elterjedt, számos kiadást megélt angol nyelvű gyakorlati útmutató, a Shoot in Hungary (1994) is.
Bokor Pál korábbi, filmtudománnyal kapcsolatos könyvei.
Unikum-jellegét tekintve utóbbi sorba illeszkedik A film, mint mozgás is, ugyanakkor volumenében egy sokkal általánosabb, körültekintőbb (számos részproblémát együttesen, komplex egészként kezelő) tudományos műről beszélhetünk. A könyv alapvető kulcsfogalma, melynek definiálása a Bevezetőben meg is történik: a mozgás maga, illetve a mozgás és a látvány kölcsönhatása, mint a film legelemibb részecskéje. Ebből a sajátságból − véli a szerző − levezethető a film, mint kifejezési forma, iparág és művészet 120 éves történetének legtöbb problematikája, s felvázolható egy mozgóképi eszköztár, mely segítséget nyújt a néző számára felismerni egy-egy alkotás hatáselemeit. Erre a gondolati szálra: a mozgás alapvető, a filmes megvalósítás minden elemét meghatározó elsődleges szerepére épülnek fel a könyv fejezetei. Az első nagyobb részben négy fejezetében – részletesebben, nagyobb elméleti háttérrel (Balázs Béla, Arnheim, Deleuze stb.) megtámogatva – kerül bemutatásra a mozgás és a filmszerkezet, a filmkép, illetőleg a tér-idő és a valósághoz való viszony kérdése. A második nagy rész − melyben már nagyobb szerepet kap a szerző elemzőkészsége és a számtalan idézett film megvilágító ereje – kisebb részproblémákat vizsgál a komplett (úgy műfaji, mint szerzői, művészfilmes) mozgóképtörténet hadba állításával. Kilenc fejezetben foglalkozik a film formanyelvéhez hasonlatos kinematikus mozgásformákkal (sport, harc, erotika); képen belüli mozgásokkal; a kamera szerteágazó mozgásformáival; a vágás, montázs lehetőségeivel; a színészi tevékenységgel; a narratív mozgásként felfogott cselekménnyel; a film audiális szférájával (beszéd, zene, zörej), s végül a fény-árnyék és szín vonatkozásaival.
Mint mondtam, a könyv nemcsak a százéves filmtudomány eredményeit (legfontosabb elméleti és történeti fejtegetéseit, alapvető szakirodalmait) hasznosítja jó kézzel, jegyzetben is felhívva a figyelmet jelentőségükre, hanem – ami egy filmekről szóló kiadványnak csak erénye lehet – megszámlálhatatlan konkrét filmes példát is mozgásba hoz. Az egyes fejezeteket lépten-nyomon fekete-fehér fotók díszítik; a könyv felénél színes,tizenhat oldalas képmelléklet is található; a filmcímek, rendezők végeláthatatlan útvesztőjének közepette pedig egy részletes cím- és névmutató segíti az eligazodást.
(Ezzel kapcsolatban egy személyesebb megjegyzés. A színészi „arcmozdulat”, a mimika kapcsán a szerző említi Jack Nicholson Joker-szerepét a Batman 1989-es változatában [270. o.], mi több, Nicholson egyik vitriolos mosolya be is került a színes fotók közé, ám a film rendezőjének – Tim Burton helyett – Christopher Nolant tünteti fel. Természetesen senki sem mulasztás nélkül való, s egy ilyen színvonalas kiadványt sem kerülhetnek el apróbb tárgyi tévedések, de mint réges-régi Burton-rajongót, kissé szíven ütött az eltérés. Jóllehet a 2005-től datálható új Batman-szériának valóban Nolan a direktora, mégis: a két hasonlóan jó nevű rendezőt több, mint tíz év, s legalább ennyi stiláris, felfogásbeli és adminisztratív különbség választja el egymástól – korban mindenképpen, de szubjektív meglátásom szerint egyéb másban is Burton javára… Mindenesetre Bokor Pál apró sajtóhibáját nem kell elítélendő bárdolatlanságnak venni: csak olyan gondolkodó követ el efféle hibát, aki nálamnál – és a könyv tanúsága szerint sokunknál – jóval több filmet látott, s így a tengernyi vizuális információ közepette egy pillanatra megcsalta emlékezete.)
Összegezvén a leírtakat, kifejezetten ajánlom Bokor Pál könyvét mindazoknak, akik kellő mélységben, tudományos megalapozottsággal, ámde a könnyed ismeretszerzés zászlaja alatt szeretnének közelebb kerülni filmhez magához: megismerni annak legalapvetőbb kifejezőeszközeit, ábrázolási technikáit. Vélelmem szerint sikerült a szerző visszafogott célkitűzése, azaz: „eljutni egy érvényes filmesztétikához, mely nem akarja megmondani filmeseknek, filmkritikusoknak, filmrajongóknak, hogy melyik a jó film és melyik a rossz, hiszen ezt a jogot még senkinek sem sikerült elvennie a nézőtől, de képes megjelölni azokat az eszközöket, melyek segítségével a film esztétikuma keletkezik.” A film mint mozgás bátran csatlakozhat be azon magyar nyelvű hiánypótló munkák közé, melyek nem elsősorban a felkent szaktudós, hanem az érdeklődő tekintet számára szeretnék megmutatni a filmvilág (ipar, művészet stb.) különböző részeit, közvetlenül helyet foglalva Szabó Gábor Filmes könyve (2002) és Kovács András Bálint szakmódszertani kötetei (Film és elbeszélés, 1997 Mozgóképelemzés, 2009) mellett.
Talán szerzői intenció, de lehet akár tudattalan metafora-alkotás is, hogy a szerző előszavában könyvének (tíz éves!) elkészültére, mint hosszú ideig tartó „kalandokkal teli utazás”-ra hivatkozik, a sorok között utalva egyszersmind a könyv legfontosabb mozzanatára: a mozgásra. Örömmel mondhatom, hogy Bokor Pál könyvének felfedezése számomra is egy ilyen – gondolatban legalábbis – mozgalmas utazás volt: néhol andalító hintós kirándulás, hol pedig valóságos szellemvasút. Mindazonáltal többszörösen is megérte; ennek szellemében ajánlom olvasásra mindenkinek, aki szereti a filmet, s emellett kiadós szellemi mozgásra vágyik az elkövetkező időben.
Bokor Pál: A film mint mozgás. Gondolatok a film szépségéről és szabadságáról.
Budapest.
Atlantic Press Kiadó
2015.
496 p.