2021-05-13 12:08:22, Boldog névnapot Szervác,Imola !
Kereés az oldalon

Hálás vagyok a testemnek, hogy csak jelzett és nem megölt

Huszka Vivi - 2019-01-09 10:00:00
A nagy fogyidráma
cukorbetegség tünetei cukorbetegség jele diabetes diabétesz cukros lettem cukorbetegség túlsúly életmód diéta diabetológia Szentesi diabetológia Szászhegyessy Zita életmódváltó program

Mikor elkezdtem ezt a rovatot írni, akkor keresni kellett neki egy nevet. Így lett „A nagy fogyidráma”, de akkor még magam sem gondoltam, hogy tényleg dráma lesz a vége.

Régen írtam arról, hogy mi is van az én történetemmel. Igazából megint évet léptünk, ezzel azt jelezve magamnak ,hogy bakker Vivi egy év eltelt az életmód váltásod kezdete óta! Január 8-án volt kereken egy éve és mi minden történt azóta? Szavakba próbálom önteni, bár nem tudom mennyire fog működni ez. De tudjátok! Én mindig csak próbálgatom ezt az írást, aztán lesz, ami lesz alapon mégis működök!

Szóval 1 év, nem gondoltam, hogy ez ennyire brutál nehéz lesz főleg a ’18 vége de ne ugorjunk előre ennyire szerintem. 

2018. januárjában nagy lendülettel (mint mindenki más is, úgy én is) nekivágtam a nagybetűs ÉLETMÓDVÁLTÁSNAK. De erről már meséltem, hogy hol indultam, hogyan és mikor. Nagyon nem részletezném, mert minek? A lényeg az, hogy tartottam egy étrendet és mellette napi mozgásban voltam. Ne sokra gondoljatok, szimplán rátaláltam Szászhegyessy Zita programjára és elkezdtem velük virtuálisan a mozgást. Ez napi 15-20 percet jelentett, tehát nem sok, mégis tudatában voltam annak, hogy ma is tettem magamért. Jó becsapás!? Na de nem ám, igazából 15 perc is olyan tömény 15 perc volt, hogy másnap össze… magam de komolyan! Tök jó volt, hogy elkezdtem érezni az izmaim és ez mindig vitt előre, meg ugye mindenki azt mondta az izomlázra rá kell dolgozni és jó lesz az, hidd csak el!  Én elhittem! Csináltam! Ugyan így volt a diéta. Kiszámolták/tuk miből mennyit, hány kalória ez meg az. Az ember persze igyekezett tartani a programot és volt, hogy sikerült volt, hogy nem. Sose tagadtam, hogy bele bűnöztem. Sokan az ilyen embert megvetik és nem tartják kitartónak pedig bakker, higgyétek el erőmön felül teljesítettem! Most a napokban találkoztam egy csajjal az Instagrammon, aki személyi étrendeket ír vagy, hogy hívják ezeket és az ő szájából esett ki az a mondtad, hogy ha megkívánsz egy pizzát?! EGYÉL! Tök jó volt hallani olyantól is, aki sokkal nagyobb kutya ebben a világban, hogy bakker ez nem bűnözés ezt a szervezeted igényli. Persze normál keretek között!

Na de kanyarodjunk vissza. Étrend és edzi, minden volt amitől lehet fogyni! Az első 6 hónap, de hívjuk csak fél évnek, úgy mégis jobban hangzik, király volt! De tényleg! Lement 20 kg kb., néha volt az 25 is, de ki számolja. Ugye? 

Aztán megtört valami! Nem tudom mi! Küzdöttem, mint malac a jégen, de nem mozdult se le, se fel, se oldalra, se sehova. Ilyenkor azért az ember elkeseredik ám. Gondolom nem kell ezt se bemutassam nektek, akik szintén voltak ebben a cipőben. Elkezdtem jobban mellé kacsintani a kajának, a mozgás is rámaradt vagyis ritkulni kezdett. Elhanyagoltam a dolgot mégis a tudatalattim figyelt, hogy ne egy tábla csokit egyek meg csak felet.  Nem ettem fehérkenyeret, kerültem a cukrot stb.

De a fránya kilók nem mozdultak! El telt az idő, a nyár, az ősz és jött a tél. Az év vége. 2018 vége.

December 4-et írtunk aznap, amikor elátkoztam mindent és mindenkit, de legfőképpen magamat. Ha van egy szervezet, amiben élsz azért többnyire csak te lehetsz felelőséggel, szerintem.

Ezen a keddi napon az történt, hogy észrevettem, hogy magamhoz képest rengeteget iszom. Elkezdtem számolni a flakonokat és nem a deciket, hanem a litereket, hogy mennyit is ittam. Ez már délután 14 óra körül 5-5,5 l lehetett. Valljuk be ez mocsok sok! Gondoltam beütöm a google barátomba mi okozhat ilyet, mert amellett, hogy rengeteget ittam a szomjúságom nem múlt. 

 

CUKOR, INZULIN, CUKORBETEGSÉG , CUKOR, CUKOR , CUKOR!!!!

 

Ah, még jó ,hogy egészségügyben dolgozom lélekjelenlétem annyi volt, hogy felmenjek a szülőszobára és megkérjem az ott dolgozókat, hogy mérjünk már egy cukrot, mert valami nem oké. 

Megszúrnak, mérik, csippan és elhangzik a szám, 28,4. Akkor azonnal ügyelet. Így nézett ki a sorrend. 

A vérnyomásom az egekbe szökött természetesen. Azt sem tudtam mi van és ha ez nem lenne elég a TB-m se volt a helyzet magaslatán. Ami azt jelentette, hogy súlyos pénzeket kellett fizessek bármilyen ellátásért, de ebbe ne is menjünk bele, mert ebben az esetben nem ez volt a lényeg. Miután felvettek a sürgősségi osztályra azonnal szúrták belém az inzulint. Nagyon rendes doktornő volt épp az ügyeletes, az én legnagyobb szerencsémre! Közölte, hogy ez bizony cukorbetegség, de nem tudja milyen mértékű és másnap mindenképp menjek a diabetológiára! Sokra nem is emlékszem már, mert nem fogtam fel nagyon, hogy mi a helyzet. Azt tudom, hogy mire hazaértünk este 7-8 óra volt és addigra kb 10,5 liter folyadékot ittam meg. Egy rosszul ivó ember heti adagját. Király!

2018. december 5. szerda. 

Normál emberhez a mikulás jön ilyekor, hát az én puttyonyom is tele volt, no de nem az ajándékokkal! De nem is csokikákkal. Áh, kicsit sem! 

Reggel átmentem Szentesre, a diabetológiára. Ülök ott és az jár a fejemben, hogy most mégis mi fog történni. Tök egyedül ültem korán reggel ott az ajtó elött és vártam az ítéletet. Mérlegelés, cukormérés, vérnyomásmérés (teszem hozzá volt az 190, gondolom sejtitek milyen nyugodt voltam) Rettegtem mi lesz, hogy lesz. Szintén nagyon aranyos doktornő és asszisztensek fogadtak, akiknek innen is puszi és ezer hálám! 2018.12.05-e, amikor inzulinos cukorbeteg lettem! Nem tudtam, hogy állandó lesz-e vagy sem. Ekkor még nem tudtuk milyen típusú, ehhez kellett egy vizsgálat, ami egy hétre a procedúrára megérkezett. Ez azt mutatta majd ki, hogy a szervezetem egyáltalán ilyen őrült magas cukor mellett termel-e saját inzulint? Ha termel, akkor súlycsökkentéssel, diétával, inzulinnal vagy gyógyszerrel kezelhető, de ha nem termel, akkor életem végéig inzulinozni kell magamat. A családban van inzulin beteg kettő is. Valahol sejtettem, hogy lesz hozzá közöm de ’nemár 25 évesen. Nem voltam én erre kész, de szerintem erre nem is lehet felkészülni, ahogyan sok más dologra sem. Végeztem az orvosnál. Mindennel elláttak! Meg kellett volna tanuljam, de legalább jegyeznem, hogyan kell tűt cserélni, beadni, kezelni a tollat amivel oltom magam, de csak a könnyeim nyeltem és igazából én nem is emlékszem erre a részre csak, hogy nekem magyaráznak ,hogy hogyan és mit kell csináljak. Mondták, hogy látják, hogy elvagyok keseredve és menjek haza! Törjek össze!  Sírjam ki magam! (Megtettem.) Egy hét múlva találkozunk az eredménnyel! 

A táskámban annyi gyógyszer és kütyü volt, hogy nem tudtam behúzni a cipzárt rajta. Amikor mentem a patikába kiváltani a gyógyszert ott jöttem rá , hogy ez nem lesz fenékig tejfel és a dokinál bent elfojtott könnyek kitörtek. Orbitális zokogásba törtem ki a patika közepén. Utólag visszagondolva vicces lehetett egy kicsit, de akkor ott minden volt csak nem vicces. Konkrétan azt hittem, hogy az egész életemnek annyi. Se buli, se pia, se semmi. Hogyan tovább az inzulinnal, kajával meg izé és hozé. Szóval minden ott, akkor abban a 10 percben összeomlott bennem. Tényleg minden! Ez volt olyan 11 körül, mire hazaértem felkászálódtam a buszra, majd le a buszról, addigra delet ütött az óra. Ekkor már anyuéknál ültem és néztem az asztalra kipakolt zsákmányt. Gyógyszerek, tűk inzulinok, tesztcsíkok az elkövetkezendő életem. Prospektusok, étrendtanácsok. Á, azt se tudtam eszik-e vagy isszák ezeket. De tényleg! Ültem és fel se fogtam mi van. Akkor, ott! Azóta egy gondolat jár a fejemben, amit a doktornő mondott: A legfiatalabb nála kezelt beteg 6 hónapos kisbaba, akit az anyukája olt. Akkor én ne rinyáljak már 25 évesen! 

2019_0109174348_diabetes-528678_960_720.jpg

Azóta, ha rinyálni van kedvem elmantrázom ezt a mondatot és rá is jövök, hogy feleslegesen vergődöm. Tegyek érte, hogy változzon! 

Nagyon sok segítséget kaptam mindenhonnan, mindenkitől és ezek nélkül nem is tudnám a mai napig azt, amit jelenleg tudok erről a betegségről. 

Betegség szó, ez is fura! Azt mondták nekem rossz, ha betegségként fogom fel.  Hát hogyan máshogy fognám fel? Ti a helyemben, hogy fognátok fel? Állapotnak?! Szerintem ez az, amit nem lehet másként, csak betegségként felfogni és elfogadni. Igen emberek tizezrei élnek ezzel sajnos és mindenki elfogadta, oltja magát, diétázik ugye itt is vannak kivételek. A papíromon diabéteszes cukorbetegség van feltüntetve nem diabéteszes cukorállapot! Bakker! Igen betegség! Igen meg kell vele tanuljak élni és össze kell cimbiznünk! Igen jelenleg az egész életet utálom, de ez van. Hányan utálják másért és más miatt?! Sokan a környezetemben szerintem azt hitték ,hogy nem fogok tudni megbirkózni ezzel, hogy gyerek gondolkodással állok ehhez. De én tudtam, hogy ez nem így van. Az, hogy ki mit mondott ebben a szituban igazán nem érdekelt! Azt tudtam csak, hogy nem nekik kell ezzel élni, nem nekik kell felrobbanni attól ,hogy a telefonod csipog azért, hogy igyál vizet Vivi, oltsd be magad Vivi, egyél Vivi és ez megy egész nap! Diéta, előre összeállítani étrendet és még annyi mindent tudnék sorolni de talán majd legközelebb, most visszakanyarodok az időrendi sorrendhez, amit mesélek.

Mikor ültem otthon délben már a diétás menün kellett agyaljunk anyuval, hogy mit egyek, hogy ne akadjon ki a cukrom, és én se na meg anya se! Oltanom kellett életembe elsőre saját magamat. Kicsomagoltam a tollat, levettem a tűvédő kupakot és ültem az asztalnál majd megfogalmazódott a nagy kérdés: Anya beoltasz? Természetesen a válasz az volt, hogy: NEM! 

Hát anyám! Ezer hála érte , hogy akkor ott nemet mondtál, mert azóta szerintem pszichiátrián feküdnénk és kuncognánk a plafont bámulva. 

Beoltottam magam, rá fél órára enni kellett. Bulgurt ettem és natúr csirkemellett, savanyú káposztával. Sosem felejtem el! A savanyú káposzta azóta sem csúszik.

Miután állítottunk össze étrendet fogtam a cuccaim és hazajöttem. Elérkezett az este. Első este mikor halálfélelemmel feküdtem le. Felkelek vagy nem? Sokat oltottam? Hipozni fogok? Ettem eleget? Mi lesz most?

Senkinek nem kívánom! Mikor az esti inzulint beadtam magamnak és ennem kellett volna rá fél órára a gyomrom akkora volt, mint egy borsószem. Nem tudtam egy zsemlét megenni. Igazából zokogtam az étel fölött, hogy nekem ez nem megy, nem bírom megenni, de tudtam, hogy oltás után kaja mert baj lesz!

Szörnyű volt azt az egy zsemlét megenni azóta nem is ettem azt a felvágottat sem mert eszembe jut az az este, mikor mint egy taknyos gyerek zokogtam felette, hogy ezt most nekem kötelezően meg kell egyem a borsó nagyságú gyomrommal. Lefeküdtem aludni félelemmel, de mint akit agyonütöttek. Kimerítő egy két nap volt nem fizikálisan, hanem lelkileg.

Teltek a napok, a cukrom ment lentebb 1 hét után elég nagy változás volt már látható a „cukinaplómban”, amit vezettem. Megjött az eredményem, amit a kiderüléssel azonosan levett vérből vizsgáltak! Ugye az, hogy termel-e a pufók testem inzulint vagy sem. Aggódtam, hogy mi lesz velem, hogy örök inzulin vagy csak átmeneti állapot ezaz egész? Végül kiderült:

TERMEL A SZERVEZETEM INZULINT!

2019_0109174517_holistic-treatment-and-management-of-diabetes-critical-e1510566865944_960x400_crop_80.jpg

Nagyon szép eredményem lett és nagyon nagyot dobott azon, hogy ne fáradjak el ebben, mert ugye feladni nem lehet, pedig mennyivel könnyebb lenne. 

Doktornő szerint ez az eredmény azt jelenti, hogy képes vagyok elhagyni az inzulint tehát ’csak’ kettes típusú cukorbeteg lettem. Ha ügyes vagyok idővel elég lesz, csak a gyógyszer. Ehhez szükségeltetik egy rendszeres diéta tartása és még legalább 40 kg súlyvesztés, ami persze nem „márazonnal”, de jó lenne dolgozni rajta. Viszont az első az, hogy a cukrom normalizálódjon! 

A diétát tartom, továbbra is inzulin van, továbbra is de már KEVESEBB! Csökkentettük az inzulint, ami szintén hatalmas löket volt afelé, hogy elhiggyem, elég lesz nekem csak a gyógyszer és majdnem minden lehet olyan mint régen.  Aki ismer tudja, hogy nem az időbeosztásomról vagyok híres és nekem ebben az egészben szimplán ezzel van/volt csak bajom. Az inzulin nagyon szabályoz és időhöz köt. Nekem ezért nem barátom, még ha segít is.

Igazából jelenleg új év van! 2019. január, tehát eltelt 1 hónap azóta, mióta kiderült, hogy cukorbeteg vagyok. 

Mivel lettem kevesebb? Semmivel! 

Voltam bulizni, igaz minimális alkoholfogyasztással vagy épp zéró toleranciával. DE VOLTAM! 

Mivel vagyok több? Sokkal!

Rájöttem, hogy az én elhanyagolt szervezetem még így is hálás és még így is támogat. Így köszönöm neki, hogy akkor ott mikuláskor nem engedett bekómálni és meghalni, csak figyelmeztetett! Megpróbálom meghálálni ezt!

Ünnepek előtt voltam utoljára a doktornőmnél, aki úgy engedett el egy hónapra, hogy egyek egy szelet bejglit! Jelentem megettem!

Jelenleg a cukim már annyira beállt, hogy 10-nél több nem is volt, az átlag olyan 7-8 között van. Az utóbbi napokban már az inzulint sem adom magamnak, de fokozottan figyelem a cukromat és tartom a diétát! 

No és ugye fogyidráma, hát drámaian lassan megy le a súlyom, de megy! Ezalatt az egy hónap alatt már lement -3 kg, ami szerintem istenkirályságos! 

Jó címet találtunk anno ennek a rovatnak azt hiszem! 

Vigyázzatok magatokra!

Puszi V.

 

loading...


Szólj hozzá Te is!