Ébredés...

Az érintetlenhez…

Alig hittem el szemedben a suhanó árnyat,

Lehetetlen, a keményt látom, s nem a lágyat.

Elrabolta valami az örülő gyermek mosolyát,

Történt talán valami szörnyű odafent, odaát?

Tombol még viharotok, dühöng még a lelkedben?

Ajtót, vagy szíveket szakít fel, ó a kegyetlen!

,

Te ne nézz rám így, adok most is, nem bánom,

El kell hinned, nem én vagyok a rémálom.

Lehetséges, hogy téboly sötétíti el a tekinteted?

Elhinnem képtelenség, hogy ő éljen benned.

Néma gyűlölet, megvetés beszél belőled.

Nocsak, te vagy az odabent, Szörnyeteg?

Én vagyok, és ő is már az enyém, tűnj el!

Légyszíves ne hagyd ezt magaddal, fuss el!

Anya, nem bírom, ne bánts, engedj el!

Zengett benned a hang, és … elvesztél.

?