Átkozott csábító, ahogy felalá sétál a lakásban és magyaráz, fogalmam sincs, hogy miről. Olyan alattomos módon kúszok a bőre alá gondolatban, hogy a szavai teljesen el mennek a fülem mellett. Gondolatban már letépem a felsőjét és az ingje gombjai szerteszét gurulnak a parkettán. Lelkiszemeim előtt látom, ahogy a farmerja enyhén lelóg a csípőjén és fekete boxer nadrágja elő-elő tűnik a finom farmer anyag mögül.
Aztán valami megmagyarázhatatlan „Betti, figyelsz te rám egyáltalán?” -félbeszakítja a képzelgést és azon kapom magam, hogy hebegek-habogok valamit és kínosan mosolygok, hátha oldom a helyzetet.
Fél éve lépett be az életembe tisztázatlan körülmények között egy magányos estén. Az első perctől bűnös gondolat volt ő. Valami egetverően zsigerből jövő vonzalom, ami egy nőnek is oda hatol, amit senki sem mond ki. Vonzott, zavarba ejtett és megtestesítette a tökéletesen megalkotott tiltott gyümölcsöt, ami elől minduntalan menekülni próbálok.
Aznap este valamiért nem mondtam nemet, mint előtte oly sokszor másoknak. Gondoltam tényleg lényegében ki tudja meg, hogy volt egy kósza estém valakivel. Egy bevállalt, szenvedélyes légyott két ember között mindenféle kötődés nélkül. Hányan bevállalják! Van, hogy kiderül és van, hogy nem. Ha pasi vagy, akkor szép skalp vadász vagy, ha nő, akkor meg céda. De egy dolog biztos, minden csoda három napig tart.
Jól emlékszem arra az estére. Készültem, kicsíptem magam abban a fél órában, amig ideért és azon gondolkodtam közben, hogy a gyomrom az izgalomtól vagy inkább a mély undortól szakad szét, amit magam iránt érzek. Aztán ideért és én oly könnyedén vetettem bele magam az éjszakába, hogy magamon is meglepődtem.
Egy ponton túl a vágy, a felszabadult érzések és a tény, hogy ha akarom nincs folytatás oly szabaddá tudtak tenni, hogy semmi ahhoz foghatót nem éreztem előtte. Nő voltam, vad, szenvedélyes. Egészen addig még az este végén a hajnal ködös levegőjében el nem tűnt az éjszaka vad bujaságának megtestesítője. Ekkor fogtam fel, hogy mi is történt.
Szerető lettem egy pribék világban, amelyben mindig is hangoztattam az én értékrendemtől ez oly távol áll. Mégis egy szempillantás alatt belecsúsztam a magány bugyrain át a kötetlen kalandok gejzírjeibe.
Szeretőnek lenni pedig pokolian nehéz. Minden közös éjszaka eddig nem ismert magasságokba repített, felemelt, kielégített és mindeközben szabadnak éreztem magam. Minden egyedül töltött nappal pedig felemésztett. Szépen lassan nem bírtam a tükörbe nézni, nem értettem miért így hatalmasodott el rajtam a magány és mégis mit várok én ettől az egésztől? Felemésztett az a belső harc, hogy valakinek tönkreteszem az életét az én vágyaim kielégítése miatt.
Még nem a múlt éjjel áthívtam. Ő pedig nem ért rám. Rajtam pedig eluralkodott a pánik, hogy mégis miért nem jön? Mit képzel, hogy én csak egy ócska második vagyok és úgy szórakozik velem, ahogy kénye-kedve diktálja? Azt hiszi, csak akkor találkozhatunk, ha ő akarja és az én vágyaim, kéréseim semmit sem érnek?
Majd az ágyamra huppanva felismertem a tényt: azon túl, hogy mindez, amit gondolok pontosan így van én még bele is szerettem a hetek alatt ebbe a pasiba. Bele szerettem, mert megmutatta, hogy nő vagyok, szexi, vad és közben meghagyta az életemet is, amit úgy féltettem. Az érintésétől teljesnek éreztem magam és a feszültség ellenére a vággyal teli várakozás élettel töltötte meg a testemet. A ráébredés, hogy bele szerettem beindította a szikrát bennem, hogy többet akarok. Vágyok arra, hogy a tiltott gyümölcs teljesen az enyém legyen.
Végül ma este ideért én pedig még az ajtóban a nyakába zúdítottam, hogy többet akarok, hogy nem akarok második lenni az életében és csak egy ócska szerető lenni, akit derékra vág, ha kénye-kedve úgy tartja. Ő pedig halálos nyugalommal mosolygott, megállt, szájon csókolt és kinevetett.
„De hisz nekem nincs is senki más az életemben.” – mondta. Én pedig azonnal teljesen megfagytam. A tiltott gyümölcs gondolata azonnal rohadó almává változott, amely talán itt marad, megfojt, alkalmazkodni kell hozzá, figyelni, főzni rá. Az agyam azonnal átkapcsolt és szexualitásom csupasz tárgyát láttam újra benne. Alattomos módon gondolatban már letéptem az ingét, a gombjai szerteszét gurultak a padlón és csupasz csípőjéről hanyagul csak a farmerja lógott le.
Aztán egy hangos „Betti, figyelsz te rám egyáltalán?” -visszazökkentett a valóságba. Arra kértem menjen el és majd szólok, ha szükségem lesz rá. Azzal eltűnt az éjszaka ködjében, én pedig a gondolataimmal maradtam, hogy akkor mégis mi ez a viszony, ha nem szerelem, de nem is vagyok szerető. Úgy éreztem megfojt engem az érzéseivel és én nem vágyok ilyen kötődésre, csak egy laza szeretőre.
További cikkek
