2024-03-29 13:45:26, Boldog névnapot Auguszta !
Kereés az oldalon

Nem leszel rossz ember azért, mert nemet mondasz

Keszler Zsófia - 2019-03-02 10:00:00
Nem tabu
nemet mondani önértékelés megfelelés


Ismerős számodra az a helyzet, amikor nem tudod kifejezésre juttatni azt, amit valójában szeretnél, vagy gondolsz, inkább elnyomod magadban? Rengeteg olyan körülmény adódik, amikor az ember egyszerűen képtelen nemet mondani, még úgy is, hogy tudja, hogy szükségszerű lenne, mert háttérbe szorulnak a saját érdekei és boldogsága. Számomra is rendkívül nehéz, hogy ne mások elvárásainak megfelelően döntsek, a mai napig is dolgoznom kell ezen. Rengeteg szorongással és megfelelési kényszerrel teli év után jutott el hozzám egyáltalán a felismerés, hogy nem leszek önző, és borzasztó ember, azért mert elutasítok valami olyasmit, amit nem szeretnék, és ellentmondok valakinek.

2019_0302001134_ing_18516_02992a-sized.jpg

Annak, hogy nem tudsz nemet mondani, sok dolog állhat a hátterében. Elsősorban arra nevelnek minket gyerekként, hogy fogadjuk szót, viselkedjünk jól, legyünk illedelmesek, ne ellenkezzünk. Főként erőteljesebb, kontrolláló szülői neveltetés után nehéz ezt a berögződött szokást megváltoztatni. Illetve megnehezíti a nemet mondás képességét az is, hogy ösztönösen azt szeretnénk, hogy befogadjanak, szeressenek minket és azt gondoljunk, hogy ha együttműködően mindenbe beleegyezünk, és mindig teljesítjük, amit kérnek tőlünk, akkor szerethetőbbé válunk mások szemében.

Bennem is mindig hasonló gondolatok kavarogtak. Azt gondoltam, hogyha mindenkinek minden kérését teljesítem, és mindig ugrok, amikor szükség van rám, akkor mindenki kedvelni fog, és nem bántok meg senkit, béke lesz körülöttem. Csak ezzel többnyire az a probléma, hogy mindenkinek úgy sem lehet megfelelni, hiszen környezetünk rengeteg elvárást támaszt felénk. És lényeges, hogy nem is kell mindenkinek megfelelni! Nem lehet ilyen kiszolgáltatottan élni, másokra utalva, szüksége van az embernek önálló gondolatokra, önálló aktatra és célokra.

A rengeteg elégedetlenség, összeomlás, kudarcélmény után végül tudatosult bennem, hogy nem áldozhatom fel az életem mások miatt. Alapvető dolog, hogy vannak fontos emberek az életünkben, akik számíthatnak ránk, bármi van, de meg kell tanulni szelektálni, mert nem vagyunk szuperhősök, tudtommal még nem tudjuk klónozni magunkat, hogy többfele szakadhassunk.
 
Sokat segít az, ha elképzeltem, hogy mi lesz, a legrosszabb esetben, ha végül ellenkezek és nemet mondok. Talán megsértődnek, vagy megkérdőjelezik a döntésemet. Tekintve, hogy nálam konfliktuskerülőbb embert a földön elég nehéz találni, mindig szíven ütött, ha valaki megharagudott rám. Ennek köszönhetően sokáig úgy éreztem, hogy ha nem állok rendelkezésre, akkor önzőnek tartanak majd, aki nem törődik másokkal, és nem fognak szeretni. De rá kellett jönnöm, hogy annak, aki így gondolkodik, valójában nem én vagyok fontos, hanem az, hogy valaki rögtön ugorjon és megoldja a problémáit.  az lényegében nem fogad el, nem fogadja el a döntésem, illetve azt, hogy önálló akaratom van. Aki képes racionálisan gondolkodni, az megérti, hogy nem őt utasítod el, hanem vannak olyan dolgok, amiket nem szeretnél teljesíteni, mert nincs rá időd, más dolgod van, vagy csak egyszerűen más a véleményed. Jogod van döntést hozni, és elutasítani azt, ami nem felel meg neked. Igen, elképzelhető, hogy, ha nemet mondok, rossz leszek valakinek a szemében, de a saját szememben (már) nem.

loading...


Szólj hozzá Te is!