Nyáron Bálint felajánlotta a lehetőséget egy saját magazinra. Sokat tétováztam, hiszen hatalmas felelősség s rengeteg munka egy online újság fenntartása. Mikor már álmaimban is a választás kérdése gyötört, tudtam, élnem kell a nagyszerű lehetőséggel. Hiszen rég dédelgetett vágyam, hogy újságíró legyek.
Sokat gondolkoztam azon, melyik téma illene a legjobban novemberhez. Sok ötlet megfordult a fejemben, de egyik sem volt az igazi. Visszatérően felötlöttél bennem, és végül belopóztál a szívembe, kedves Mámor.
A mai és a holnapi nap gyászünnep. Mindenszentek és Halottak napja. Ez az időszak az, amikor kimegyünk a temetőbe mécsest gyújtani, s amikor még jobban fáj, hogy nem lehetnek velünk a mennybe távozott szeretteink.
Emlékezzünk Pilinszky Apokrif című versének részletével.
„Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat."
Ugyan már sokszor találkoztam veled, kedves Mámor, még mindig nehéz eldönteni kinek az oldalát képviseled: az angyalokét vagy az ördögökét. Feltűnően optimista létemre bizakodom abban, hogy a jó oldaláról származol. Ezt lelkes szerkesztőségünkkel megpróbáljuk bebizonyítani, ugyanis ez a te hónapod, írásainkban főként téged elemezgetünk különböző megvilágításokból.
Boldog vagyok, hogy magazinunk első hónapját, a mámoros novembert neked szentelhetjük.
*
képek forrása: weheartit.com
További cikkek
