2020-09-19 00:44:38, Boldog névnapot Vilhelmina !
Kereés az oldalon

A szemétdomb a kis kakas meséjéből

Léder Ágota - 2019-03-07 10:00:00
Beszéljünk másról
vers léder ágota

    ....és most dolgozik magán.

Nincs más. Csak ő. És ami idegen:

Szemét. Kihullva, mint a rossz fog egy fájó éjjel után.

Fájt.

Szemetdombon táncolt, a közepén. 

A domb háta mögül kelt fel a Nap:

- na, király! Új remény!

 

Gondolta magában, s lemászott, hisz így már végre feltűnt neki, hogy él.

S most dolgozik magával. 

Elesett lefelé, még szédül és alig lát, megkapaszkodik egy eldobott játékbabán.

Felkel. Megy tovább. Egyszerre most kijózanodik. Leér. Mélypont:

-Jaj, ne, ez így nem ér! Fájok. Hullik rám az eső, pont most, jaj, miért?

 

-Szemétdombon kukorékolt a kiskakas igaz?

Ismerem, én a szomszédjában laktam, folyton énekelt.

Mindig reggel. Még meg sem ittam a reggeli kávém. Igen. Itt mindig volt valami balhé.

S most te jöttél. Félkrajcárt kerestél? Vagy szét sem néztél. 

 

A távolból csörömpölés, olykor hangos dobbanás.

-Hm...ez olyan szép! Nézd! Nemsoká ideérnek és elviszik a kupacot. Minden reggel. Milyen szép! Nekem ki se kell mozdulnom, sem az ajtó elé. Ez marad már csak az én mesém.

 

... Hirtelen kijózanodott a hideg esőben, hallgatta ezt a semmirekellő mesét.

Magára nézett.

Megnyugodott.

És el nem ment, míg az autó a távolból oda nem ért.

loading...


Szólj hozzá Te is!