Szeretnék egyfajta "utazáshoz" biztatást nyújtani olyanoknak, akik valamilyen formában nem találják a helyüket. A biztatást az önkifejezés eszközével szeretném adni, egyfajta képies kifejezésmóddal. Hosszú idő óta írogatva, észrevettem, hogy verseim megírásához nagyon is kötődnek a személyiségem bizonyos pillérei: a szakmám felé és az előadóművészi tevékenységem felé érzett energia.
Hallom sírni a visszhangom.
Lesétáltam a hegyről.
Ahol kiáltottam.
Még hallom. Hallom sírni őt.
Lesétáltam a hegyről.
Szörnyek védtek meg, mert te egyedül hagytál a végtelenben.
Pánikroham az űrben, levegőt!
...csend van. Már messze van a visszhangom.
Nagyon távol láttam hajnalban egy madarat.
El is felejtettem, hogy már a Szaturnuszon lakom.
Visszhang keltett. A madarak itt mások.
Léggömbbel jöttem el.