Ahogy vasárnap reggel ültünk az autóban, megszólalt az Apathy Mikal Cronin-tól a budapesti forgalom kellős közepén. S beleette magát a lelkembe.
Mikal Cronin amerikai zenész, egyenesen Kaliforniából származik - ami a zenéjén érzékelhető is. Leginkább az indie kedvelői fogják nagyon szeretni - vagy nagyon szeretik már most is, ami ezekben a berkekben elég valószínű. A maga garázsos-surf-ös hangzásával - amiben felfedezni punk-os és autentikus elemeket is - egy valódi gyöngyszem, de sajnálatos módon nincs túl nagy hype-ja, pedig igazán figyelemreméltó.
Ma estére bátran ajánlom a saját nevével fémjelzett debütáló albumát 2011-ből. Ezen van a már fentebb említett Apathy; hasonlóan elmerengős, ugyanakkor tempósabb szám a Gone is. Jellemzően az elején vannak a slágergyanús dalok, de nagyon érdemes végig hallgatni egyben az albumot - mindegyik számban találni szerethetőt, vagy valamit, ami oda üt, ahol most egy kicsit fáj.
Jólesik
Az albumnak van egy homogén jellege, amit én személy szerint nagyon kedvelek. Szerencsére nem az történt, hogy mindegyik szám egyforma, hanem végigviszi azt a hangulatot, amikor az embernek nem annyira jó éppen élni, de már kezd kikecmeregni ebből az állapotból, és benne van a tettvágy, hogy "jó, most már felállok, csináljuk" - de persze mindenkinek mást fog adni.
Szeretem az ívességét is: az album vége felé hallhatóak a lassabb, vontatottabb számok, de még mindig nem lehet beleunni, simán meg lehet hallgatni az utolsó számot is beletekerés nélkül - pláne, hogy a The Way Things Go vesz egy monoton, gyorsuló zúzda irányt. Külön plusz pont, hogy az ötödik dal (tíz számos az album) a Slow Down, ami a címéhez hűen valóban egy rendkívül nyugodt, lassú, két peres szössz, ami szépen továbbvezet a folytatáshoz, a Gone-hoz, ami - ahogy már azt említettem - egy tempós nóta. Számomra nagyon eltalálták a track lista koncepcióját!
Nincs nagy trúváj
Nem mondanám, hogy óriási zenei megoldásokkal találkozik a hallgató, de ez a műfaj szépsége is. Ettől is inspiráló, mivel ezáltal könnyű befogadni, így biztosan hatása lesz - nem gondolom, hogy életük zenéjét fogják felfedezni azok, akik ezt olvassák, és utána meg is hallgatják, de azt ki merem jelenteni, hogy ez a fajta egyszerűség és dallamosság kíváncsivá fog tenni sokakat. Főleg, hogy némely számban az autentikus hangzás egészen meglepően hat (Is It Alright?), de egyébként a tipikus (és nagyon-nagyon szerethető) pszichedelikus, egyszerű gitár riffekkel, kellemes szólókkal operál az előadó. Ez ad egy olyan flow-t, ami azonnal be is szippantja a zenehallgatót.
Hallgassátok szeretettel!
További cikkek
