Korábban már írtam arról, hogy a kisfiam nem valami nagy étvágyú, amibe már kezdtem beletörődni. Viszont nemrég az egyik mérlegelésnél azt vettük észre a férjemmel, hogy fogyott a lelkem. Igaz nem sokat, de mi attól is bepánikoltunk, mert több mint két hét eltelt a mérlegelések között és nemhogy kicsit hízott volna, még fogyott is. Persze egyből hívtam a védőnőt, gyerekorvost, mindenkit. A védőnőm helyett az egyik kolleganőjével sikerült beszélni, ő azt mondta, hogy: “Hú, hát az nem jó, akkor sem, ha csak kicsit fogyott! Meg ha éjszaka felkel, akkor biztos nincs elég tejem, tegyem rá kétóránként cicire, meg fejjek, aztán majd beszéljünk pár nap múlva.” Az véletlenül sem jutna eszébe senkinek, hogy csak szomjas a baba. Én is megszoktam szomjazni néha éjszaka és akkor felkelek és iszok. Ennyi.
A gyerekorvostól pedig szereztünk tápszer receptet, meg ilyen rizspép receptet, de ő próbált megnyugtatni, hogy nincs semmi gond, a mérlegek különbözhetnek egymástól, simán mutathatnak mást.
A csecsemőorvos pedig még lazábban kezelte a helyzetet. Ő szerinte teljesen rendben van a súlya, ne adjak neki tápszert, nincs semmi baja a gyereknek. Lehet, hogy csak pisilt, vagy kakilt egy nagyobbat, azért mutatott kevesebbet a mérleg. Hiába mondtam neki, hogy több, mint két hét eltelt úgy, hogy egy grammot sem hízott, inkább még fogyott is.
A saját védőnőmet is sikerült végül elérni, ő is nyugtatgatott, hogy minden rendben, egyébként is lehet már hozzátáplálni.
El is kezdtem én. Mindent adtam neki, például lefejt tejet cumisüvegből. Persze ez sem volt jó, mert nehogy már cumisüvegből egyen a gyerek! Egyen kanálból vagy pohárból.
Ez a tápszer és cumi/cumisüveg ellenesség már kezd az agyamra menni. Mintha legalábbis valami drogot adnék be injekcióstűvel a gyerekemnek.
Először is: Nem fogok kétóránként szoptatni, utána meg fejni, mert akkor még pisilni sem lenne időm kimenni. Nyugodtan mondhatják rám, hogy önző vagyok, de annak nem látom értelmét, hogy teljesen kikészítsem magam, mert az a babának rosszabb, mint hogy adjak neki egy kis gyümölcspürét, mondjuk. Ráadásul, a folyamatos ingerléstől állandóan belennének duzzadva a melleim, be is gyulladhatnak. Mi értelme?
Másodszor: Nem gondolnám, hogy a cumi vagy cumisüveg ördögtől való lenne. Mégis mit árthatna a babának? Az, hogy fogszabályozni kell a cumi miatt majd később, hülyeség. Én is cumiztam anno és nem kellett. Bátyám nem cumizott, neki kellett a fogszabályzó, úgyhogy ennyit erről. Ha cumisüvegből kapja az anyatejet vagy a tápszert, akkor mi van? Nem kell majd neki a cici. Hát, ha másképp nem tudom megetetni, nem igazán érdekel, hogy kell-e neki a cici vagy sem. A lényeg, hogy egyen nem? A tápszer is táplál, abban is megvan az, ami a picinek kell. Miért kell frusztrálni az anyákat ezekkel a marhaságokkal, hogy ha nem tudom szoptatni, vagy cumit adok neki, akkor nem is vagyok igazi anya, a gyerekből meg nem lesz igazi ember?!
Nagyon jó lenne ezeken túllépni már, és inkább segíteni az anyukákat, nem pedig erőltetni azt, ami nem megy. Értem én, hogy az anyatej a legjobb táplálék a kicsik számára, és biztos vagyok benne, hogy minden anyuka, akik ilyesmivel küszködnek, mindent megtesznek, amit csak tudnak, hogy tudjanak szoptatni, de van az a pont, amikor azt kell mondani, hogy elég. És ezért nem elítélni kellene őket. Valószínűleg olyan oka is lehet ezeknek, amiről nem tehetünk, például megjön a menses-ünk és amiatt nem kéri már az anyatejet a picúr. Nálunk is úgy tűnik ez a probléma, mert azóta vanna gondok, amióta újra van havibajom. Azt nem tudom kikapcsolni, max ha újra teherbe esek.
Nagy hanggal mondják azt manapság, hogy ne hagyjuk a gyereket sírni, mert az majd milyen mély törést hagy bennük. De azzal nincs baj, ha akko<span class="TextRun SCXW160550150 BCX1" lang="HU-HU" style="font-family: Calibri,Calibri_EmbeddedFont,Calibri_MSFontService,Sans-Serif; font-size: 12pt; line-height: 20.5px; -ms-touch-select: none; -ms-user-select: text; -webkit-t
További cikkek
