Egyik kedves ismerősöm ajánlotta, hogy nézzük meg az Eladó a családom c. filmet.
Nem tudtam milyen filmre számítsak, nem kerestem utána, milyen kategóriába is tartozik ez a film. Gondoltam egy könnyed, este nézhető kis filmecskébe bukkanok majd.
Elkezdtük nézni, aztán felismertem. Ez a film egy tükör társadalmunknak, ami sajnos nem a legjobb képet festi le rólunk, emberekről.
Alap sztorija a filmnek, hogy van egy „tökéletesnek tűnő” család, akik elég jól élnek a felső középosztály részei, az anyuka egy igazi divatdiktátor, aki mindig tökéletes megjelenésű. Az apuka egy üzletember, akinek mindene megvan… tökéletesnek látszó élete: legújabb kocsik, szép nagy ház, legmodernebb kütyük. A gyerekek sem átlagosak: legmenőbb cuccok, legjobb fej szülők.
A baj akkor kezdődik, amikor a szomszéd elkezdi felvenni a versenyt a tökéletes családdal. Ekkor kiderül az igazság… A végét nem árulom el, mert ha valaki meg szeretné nézni, már nem lenne értelme, ha elárulom az egészet.
A lényeg, hogy a film által láthatjuk, a látszat sokszor csal! Például, nem is kell messzire mennünk, saját illetve ismerőseink FB oldalán is csak szép dolgokat látunk. Ami persze nem baj, de nem csak kaják fotózgatásával, nyaralással, barátainkkal töltjük az időt. Pedig általában ilyen képeket látunk megosztva. MI az, amit nem látunk? A fárasztó napokat, amikor sokat dolgozunk, küzdünk, vagy akár csak szimplán rossz napunk van.
Egy márkafüggő világban élünk, ahol meghatároz a karórád, a cipőd, a telefonod márkája… Mennyire butaság az egész. Hiúságaink által gazdagítjuk az adott márka kitalálóját!!! Nem azt mondom, hogy a márka iránti „szerelem” baj, de ne ez alapján ítéljünk. Versenyezni meg pláne butaság. Ne irigységből akarjuk elérni a jobbat, hanem azért, mert az akarjuk.
További cikkek
