Te szeretted az irodalmat, a költészetet iskolás korodban? Esetleg később került közel hozzád? Vagy sosem érdekelt igazán? A költészet egy csodálatos világ, amelyben, ha megtaláljuk a saját érdeklődésünket, akkor sok érzésre és élményre tehetünk szert általa. Eszter mesél nektek, mit is jelent neki a költészet.
Már kisiskolás koromtól kezdve elvarázsoltak a költők művei. Gyerekversek, nyelvtörők, ahogy játszottak a szavakkal. Tekerték, csavarták, csakhogy rímeljen, megidézze a dolgot, amit leírni kívántak. Szinte láttam magam előtt, amint a költő ül az íróasztalánál szivarral az egyik, tollal a másik kezében és szakadatlanul formázza a betűket a pergamenre. Közben csodálatos szóképekkel, metaforákkal, hasonlatokkal látomásszerűen festi le érzelmeit, vagy a természetet, akár egy festő.
A nyelvi ritmika segítségével és a magyar nyelv választékosságával, a sok hangutánzó és hangulatfestő szónak köszönhetően, kedvére játszadozhatott a szavakkal, szinte megszólaltatta a verset, hallottuk, ahogy megkondul a harang, vagy, ahogy zúg a Duna. Egy igazi lírikus költő képes úgy megkomponálni a verseit, ahogy a zenészek tennék.
A költők általában figyelnek a versek, lírai művek megszerkesztettségére, a szótagszámra, a rímképletekre, a sorok egyforma hosszúságára, de megeshet, hogy a vers tagolatlan, semmiféle formai követelményeknek nem felel meg. A költők a többi művészhez hasonlóan igencsak elvont emberek, szeretik a szabadságot, és a maguk képére formálni munkájukat.
További cikkek
