2024-03-28 20:09:45, Boldog névnapot Gedeon,Johanna !
Kereés az oldalon

Új érdemek régi eredményekért – Koncz Zsuzsa idei aranylemeze

Radnai Dániel - 2016-12-12 00:00:00
Művészet
Koncz Zsuzsa aranylemeze

Október végén jelent meg Koncz Zsuzsa, a 70. évét is betöltött legendás magyar énekesnő legújabb lemeze, a friss számmisztika szerint 40. – a valódi stúdióalbumokat figyelembe véve „csupán” 26. – sorszámú Vadvilág, mely hamarjában, november végére aranylemez is lett. Mit is jelent ez? Ha a számokat nézzük (70, 40/26, 2016), impozáns eredményeknek tűnhet, de ha egy kicsit hallgatózunk a bűvös Vadvilág zajai között és közben végigtekintünk Koncz Zsuzsa eddigi pályafutásán, egészen más lesz a véleményünk ezekről az elsőre megkapónak tűnő elismerésekről. A következőkben erre teszek kísérletet, méghozzá egy olyan bíráló szemüvegén keresztül, aki a Koncz Zsuzsa-életmű feltétlen tisztelője (így ismerője is), tehát nem érhet az a vád, hogy zenei ízléshasadék, politikai meggyőződés vagy egyszerű ellenszenv vezérelne.

2016_1212172107_koncz.jpg

Mindenekelőtt le kell szögezni, a mai Magyarországon – és általában is – az aranylemez ténye önmagában nemigen mondd sokat egy előadóról. Ma nálunk az aranylemezhez szükséges eladott példányszám (2012 óta) 2000 db, amely tökéletesen illeszkedik a fizikai hordozók lassú hanyatlásához. Nem amiatt szeretném kritizálni Koncz Zsuzsát, mert 2016-ban is büszke arra, hogy aranylemezt kapott, már csak azért sem, mivel leginkább ő az, aki nincs rászorulva egy ilyen patinára. A polivinilklorid korában született Koncz Zsuzsa pályafutását, aki Magyarország első lemezmilliomos előadója volt már 1971-ben és temérdek (a mainál sokszorosan többet érő) arany- és platinalemez birtokosa, nem ez a 2016-os aranylemez fogja megkoronázni. (Ez még egy teljes ismeretlenségből felbukkanó tehetség kapcsán is nagy túlzással lenne elmondható.) Mindez csupán ezt jelenti, hogy Koncz Zsuzsa őrzi közönségét, a ma 50 és 75 év közötti magyar lakosság egy szűk részét, amely ugyancsak a bakelitlejátszó és a beatkorszak gyermeke, így addig fogja venni az énekesnő CD-it, amíg csak készít albumot, illetve amíg csak lesz forgalomban lemezlejátszó és CD.

Megjegyzem, értékelni kell azt is, hogy egy zenész/előadó meg tudja őrizni aktív rajongótáborát, hisz ez nem kis munka, és számos példát láttunk/láthatunk az itthoni közegben is az ellenkezőjére. Mindazonáltal Koncz Zsuzsánál az elpártolás veszélye egyáltalán nem áll fönn. Amit ő képvisel, az – mind lemezen, mind koncerten – hideg profizmus. De mennyit változott ez a profizmus az elmúlt 50 év alatt?

Koncz Zsuzsáról, művészi (énekesnői, előadói) készségeit, tehetségét egyáltalán nem kétségbe vonva is elmondhatjuk: azért tudott a mai napig fennmaradni a magyar pop zavaros, bugyborékoló vizén, mert – különböző szerzők révén – minden korszakban, rövid időtávon belül mindig meg tudott újulni zeneileg. Ehhez pedig nagy többségében Bródy János mindig aktuális, testhez álló témákat megmozgató szövegvilága társult. Az 1962-es Ki Mit Tud? szereplés után ő volt az, aki (Cini és Kovács Kati mellett) új szellőt hozott a táncdal-világ fáradt levegőjébe; majd’ mindent elénekelt, amit írtak neki, de már ekkor is adott arra, hogy kortársai (az Illés, a Metro és az Omega) új törekvéseit népszerűsítse. Ebből a kettőségből született az 1969-es Volt egyszer egy lány c. nagylemez, amit majdnem teljes egészében az Illés kísér, de a zenei-szöveges anyag még túlontúl eklektikus volt. Az ezt követő, 1970 és 73’ közé tehető és Illés-együttes nevével fémjelezhető eső korszak már a nagybetűs „beat”-é, s innen származnak az énekesnő legkorábbi ismert slágerei is (Kis virág, Valahol egy lány, Amikor, Micimackó stb.)

További három lemez alatt (Szerelem, Kis virág, Élünk és meghalunk) Koncz kiélvezte és felhasználta a delelőjét, majd érett alkonyát élő Illés minden sava-borsát, de 1973-ban már Szörényiéknél előbb látta, hogy ideje másokat is bevonni a termelőszövetkezetbe. Így az 1973-ban, az Illés-együttes felbomlásakor megjelent Jelbeszéd c. albumra már nemcsak Illés Lajos és a Szörényi-Bródy írt, hanem a KITT-egyletbe (Koncz, Illés, Tolcsvay-Trió) frissen beolvadó Tolcsvayék is. De meg is érte, mivel a sajnálatosan bezúzatott – majd 1983-ban újrakiadott – anyag Koncz Zsuzsa egyik legkülönlegesebb albuma lett. A magyar pop első viharzásának időszakából, amit a korszak összes zenekara, sztárja nehezen vészelt át, Koncz Zsuzsa ismételten könnyű szerrel lábalt ki, hisz az újonnan alakult Fonográfban további nyolc évre (1973-1981) megtalálta a következő kísérőzenekarát, valamint az általuk játszott soft-county-rock-ban a tökéletes megszólalási stílust is. Ebben a hosszú intervallumban születtek (főként Tolcsvay László és Szörényi Levente dalaival, s természetes Bródy János tollából) a legkiforrottabb, zeneileg, szövegileg leginkább tartalmas lemezei és nótái; s ekkor fedezte fel magának igazán a vers-megzenésítést, mellyel széleskörű elismertséget is szerzett.

A Fonográffal összesen hét albumot készített, köztük az 1979-es év lemezének választott Valahol-t is. De az 1981-es Menetrend után újabb átmeneti időszak következett: a Fonográf (s mellesleg majdnem a teljes magyar rockzene) leállt, de beköszöntött az Új Hullám, így az 1983-as Konczert c. albumon már a Bornai Tibor és Laár András is közreműködnek, s 1985-ben már a KFT tagjai készítik Koncz Zsuzsa ma már elfeledett fehér lemezét, az Új Holdat. 1988-ből még egy nagylemezt (Ha fordul a világ) és 1989-ből egy félig válogatás-verslemezt (Verslemez III.) köszönhetett az énekesnő a KFT-műhelynek, de a rendszerváltás mindent megváltoztatott: visszatértek a régi játszótársak (Tolcsvay), vagy újak tűntek fel a láthatáron (Gerendás Péter, Presser Gábor, Lerch István, Bódi László). Így Koncz Zsuzsa a ’90-es éveket vegyes gárdával játszotta végig (immáron évente a BS-ben) és különböző fajú zeneanyagokat (feldolgozások, duettek) jelentetett meg, különböző szerzők baráti jobbja által. Mígnem az 1999-es évvel elérkeztünk a Koncz Zsuzsa-jelen kapujához: ebben az évben vált Závodi Gábor és csapata (II. Lengyelfi Miklós, Tiba Sándor, és Maróti Zoltán) az énekesnő elsőszámú (és máig utolsó) kísérőzenekarává és alkotóműhelyévé. (Ennek manifesztuma a régi számokat újrafeldolgozó Miért hagytuk, hogy így legyen, 1999-ből.)     

A gépezetben a mai napig sok a bedolgozó szerző, de a hangzást az első perctől alapvetően meghatározta Závodi Gábor nagyon kellemes zenevilága. A párhuzamosan Demjén Rózsinál is tevékenykedő billentyűs (hol több, hol kevesebb sikerrel…) a modern korra hangolta Koncz Zsuzsa klasszikus számait, s az új albumokon mint szerző is szerepel. De ez sem tarthat örökké… A 2001-es Ki nevet a végén? c. lemezen rengeteg a jó ötlet, de az albumnak így is csak elenyésző részét teszik ki a maradandóbb alkotások; a 2006-os Egyszerű ez-ről szinte semmi nem szüremlett át a koncertműsorba az elmúlt tíz év alatt (jóllehet, a közönség a verslemezeket mindig kevesebbre értékeli); a Koncz Zsuzsa 37 (2010) egyértelmű visszalépés, amit a Tündérország (2013) váratlan újdonságai próbáltak jóvátenni. Utóbbi nagylemezen már nem csak Závodi szerzett zenét, hanem a gitáros Maróthy Zoltán is. Ha Koncz Zsuzsánál már nem is beszélhetünk „slágerekről”, a Tündérország anyagát három éven keresztül vitte Makótól Jeruzsálemig; a dalok jól hatottak a koncerteken (még ha el is kell tekintenünk az énektechnikai csúsztatásoktól…), s egyáltalán: az albumon többségben voltak a jól sikerült, ízléses dalok.

Milyen ehhez képest a Vadvilág, mely akár a Závodi-féle session-zenekar és Koncz Zsuzsa kapcsolatának 20 éves jubileumára is íródhatott volna? 

Az a zenevilág, amely 1996-ban még új patinát tudott adni egy akkor ötvenéves legendás énekesnőnek, mára már túlelektronizált, lanyha, hangszeres tuc-tuc. A mindig aktuálisnak tetsző Bródy-szövegek, melyek a dalokon túl is elgondolkodtatnak mintha Koncz Zsuzsa szájában sablonossá szürkültek volna: az állandó korteskedés, a demokrácia-vágy, az elnyomás-ellenesség egy-egy balladisztikus történetbe vagy didaktikus gondolatba vegyítve – mind olyan formák, amelyek esetleg a 70-esévekben tudtak hatni a közönségre. Mindez – Konczra eddig nem jellemző módon – túlértelmezett / túlstilizált címekkel (Közös hazánk, Ingoványos vad világ, Sírva vigad a magyar stb.) S hogy a zenéről is beszéljünk: egy, Koncz Zsuzsa valamennyi albumát ismerő fülnek nincs a lemezen olyan dallam, mely nem valamilyen korábbi dalt ismételne/variálna. A mozgalmas nóták (A szeretet és a dal, Ingoványos vad világ, Ne mondd stb.) rend szerint az elmúlt évtized lemezeit idézik (csökkentett módban), a lassú, líraibb szerzemények (Közös hazánk, Barátság stb.) pedig a ’90-es évek tét nélküli révedezését. A kötelező Bródy-remake ezúttal sem maradt el (Mi lett belőled), de a Bródy Jánostól megszokott humor- és irónia-faktor sehol sincs, a túltorzított gitárokkal dúsított kíséret pedig semmit sem ad hozzá a (leánykori nevén) Nyuggerdalhoz. A kötelező elemek között a versfeldolgozás sem maradhatott el mely ezúttal egy − már Ady szájából is archaikusan hangzó − túl didaktikus váteszi szólamban és politikai üzenetben összpontosult (Történelmi lecke fiúknak), sem gondolatban, sem zenében nem túl sok jót ígérve.

Számomra a lemez – bármilyen nehéz is kimondani – egyetlen maradandó alkotással szolgált, ez pedig A holnap még vár ránk (valahol) c. dal. A dal hangzásvilága kétségkívül a ’90-es évek jobb lírai számait idézi (pl. Vigyázz rám, Hajnali szerenád), de benne van Závodi újszerű zenevilágának minden fénye, mely már a 2000-es években is megnyilvánult egyszer-egyszer (pl. Akció c. dal). A pozitív, gondolatokba mélyedő szövegvilág, s a refrén párhuzamos kánonai és harmonikus dallamívei mind-mind illenek Koncz Zsuzsa mai stílusához (korához, énekhangjához), de már inkább egy korábbi komfortállapot nosztalgikus emlékeként, mint egy új kor hangulatos kezdeteként. Érdekes még „A holnap még vár ránk Valahol” verssor rájátszása a 37 évvel ezelőtti Valahol c. lemez pozitív üzenetére („Minden addig tart, míg szól a dal, valahol”), de ez már egy másik gondolatmenet tárgya lehetne…

 

Visszautalva elkallódott tárgyunkhoz: meg kell-e hőkölnünk Koncz Zsuzsa új albumának aranylemez mivolta hallatán? Természetesen nem, de  a fent leírtakra hivatkozva el kell ismernünk, hogy az a zenei-szellemi műhely, amely immár 20 éve Koncz Zsuzsa mögött áll, már nem képes – se zeneileg, sem mondanivalójában − megújulni. Nem egyedi eset, sokan jártak így (Zorán, Demjén Rózsi), s úgy tűnik olyanok is fognak, akik majdnem elkerülték (Omega 56)… Ha a történelem eddigi folyását néznénk, azt kellene, hogy mondjuk, Koncz Zsuzsa hamarosan talál majd egy újabb kísérőzenekart / újabb szerzőtársakat, s minden megy a régiben. Tekintettel azonban arra az egyébként becsülendő fizikai teljesítményre, amit ma, 2016-ban az énekesnő fel tud mutatni, erre nem volna jó apellálni. A pozitív forgatókönyv – mind a háziorvosok, mind a közönség szerint – egyedül a lassú visszavonulás lehet. A lemezeladás pedig más kérdés; Koncz Zsuzsát hallgathatjuk éjt nappallá téve (bakeliten, kazettán, VHS-en, CD-n, DVD-n, MP3-on) s fogjuk is, ha nem is az új stúdióalbumok miatt. Hiába az aranylemez.   

loading...


Szólj hozzá Te is!