Randira hívott. Tudod Ő. A férfi, akinek hála minden reggel fél óra a karikákat eltüntetni a szemem alól, mert hajnalig chatelünk. Olyan figyelmes, minden reggel megkérdezi, hogy vagyok. Rengeteget tudunk beszélgetni az életéről és az enyémről is. Minden alkalommal mikor megrezzen a telefon kicsit én is beleremegek, és most láthatom őt végre élőben. Megismerhetem személyesen, megfoghatom a kezét. Szinte már látom magam előtt, hogy romantikusan végig sétálunk a Tisza parton, leülünk a legtávolabbi padon és ott a naplementében elcsattan az első csók. Eltervezem, hogy a harmadik randiig nincs szex. Elvégre társadalmilag elfogadott tény, hogy előtte beadni a derekadat kurvás dolog. De tudom, hogy az is tökéletes lesz. Eggyé forrva adjuk meg magunkat az éjszakának és összebújva beszélgetünk hajnalig arról, hogy megtaláltuk a másik felünket, hogy végre van valaki, akivel minden értelmet nyer. Persze félek, ennyi csalódás után az ember annyira kettős érzésekkel van. Mindent túlgondol, de közben retteg, hogy csalódik vagy a másik fél nem kapja azt amit elképzel.
Én is félek, mert már gondolatban mindent elképzeltem róla. Látom magam előtt, ahogy az a testes, magas férfi megérkezik. Haja kissé kócós, de jól öltözött és amikor megszólal abba a mély alt bariton hangjába egyből beleszeretek.
Aztán eljön a nap. Megérkezik kocsival. Mondja, hogy menjünk le azzal a Tiszához, mert nincs kedve ennyit sétálni, mert ő utálja az ilyet. Hosszasan mesél a munkájáról, a sikeres vezető beosztásáról, hogy mennyire nincs ideje semmire, de azért itt van. A telefonja megállás nélkül csörög. Habozik, de látom, hogy idegesíti ki is keresi, ezért mondom, hogy vegye fel nyugodtan. Félrehúzódik. Pár perc múlva visszajön, megölel és megcsókol. Azt mondja igazán szexi kis nő vagyok. Teljesen elpirulok, de ezaz első eset, hogy azt érzem, valami nem stimmel vele. Furcsa érzés kerít a hatalmába. Még beszélgetünk kicsit, majd elindulunk. Az úton magamat ostorozom, és a gondolataim. Ne hiszem el, hogy megint kételkedek és hibákat keresek a tökéletes férfiben is. A háznál hezitál, azt mondja feljönne egy kávéra. Nem tudok neki nemet mondani, de azt tudom, hogy az első randin szex nem lesz. Meg a pillangók helyett, amúgy is furcsa érzések kerültek a gyomromba és bárhogy akarom nem tudom elhessegetni.
Betöltöm a kávéfőzőt, ő addig elugrik a mosdóba. A telefonja ekkor megrezzen mellettem és felvillan. „Szivem” írt: Mikor érsz már ide?
A szívem megtelik kétellyel, az agyamat szétveti az ideg. Úgy vágom ki a házból, hogy a gatyáján a sliccet alig volt ideje felhúzni. A kávét hagyom a fenébe, helyette előveszek egy behűtött rozét. A naplemente fényében ülök a fröccsömmel és az üzeneteimet olvasom.
- Hello! Mizu?
- Oh, szia! Köszönöm jól vagyok. Veled álmodtam az éjjel, annyira jó volt érezni a közelségedet.
- Az szuper. Találkozzunk?
- Úristen, alig várom. Mikor gondoltad?
- Holnap van négy órám.
- Hol találkozzunk?
- Majd én megyek hozzád, hol laksz?
- Szeged, Zöldkert 10
- ok.
Visszább tekerek a kezdetekhez és próbálom megérteni miért is nem jöttem rá, hol ronthattam el. Olvasom és hőbörgök, de nem rajta, hanem saját magamon. Ömlik belőlem a nyál, a behódolás, mindent megosztottam vele az életemről és magamról. Semmit sem tudok róla, semmit sem mondott el magáról és fel sem tűnt. Felesége van, talán gyerekei is. Keresem őt a Facen, de nem találom meg. Ilyen nevű férfi nem létezik. Vagy tiltott, vagy a nevét sem tudom már. Ránézek a társkeresőre ahol ismerkedtünk. Az adott fél nem található. Na ez ennyi. Töltök még egy rozét és ordíttatok egy kis Alvint, megint.
További cikkek
