2020-09-19 02:30:14, Boldog névnapot Vilhelmina !
Kereés az oldalon

Egy gyerek, mint élet IX.rész

Lipták Márk - 2020-08-13 10:00:00
Beszéljünk másról
Család Gyerek Élet

2020_0704143736_2020_0308162720_egy-gyerek-mint-elet.jpg

 

Majdnem dél volt mire utolsóként kijöttem a szobából. A fiam szokásához híven rázta a fejét, hiszen tudta, hogy a lányok sokáig készülődnek a fürdőben, de hogy még én is, az édesanyja! Mindig elmondtam neki, hogy anya is lány, ezért minden férfinek el kell viselnie ezt az egész életében, ekkor persze mosolyog és parodizálva a lányokat képzeletbeli sminkelésbe kezd, meg hajat fésül, ám a végén mindketten röhögünk az egészen.

Bár most nem mosolygott. Nem parodizálta ki a kisfiú a nagy lányok univerzumát, most a végén nem röhögtünk. George aggodalmas szemekkel nézett rám, figyelte mit is művelhettem egy kis ideig a fürdőnek nezevezett valamiben, hiszen semmi nem változott rajtam, oké, talán a hajam ki lett fésülve.

Mr. Fall halványan csillogó szemekkel pillantott rám, a szerelme emlékeként szerintem még gyönyörűbb lettem számára, akkor is ha csak a hajamat fésültem ki.

Valójában sírdogáltam. Először pisiltem, és tampont is cseréltem, életveszély ide vagy oda, a női természetet nem érdekelte, sőt amióta nagy kislány lettem, sosem érdekelte; egy örökös büntetés. Na mindegy is, elvégeztem azokat a dolgaimat, majd neki álltam fésülni a széna-boglya hajamat. A fésű szedte a hajszálaimat, de muszáj volt egy kis szépséget varázsolnom magamra. Hiába is a halál és a kilátástalanság, akkor is, szépen, jól öltözötten, méltósággal fogadjuk őket. Hiszen az embernek nem maradt mása, mint a büszkesége és szeretete.

Amint végeztem a fésüléssel, arcot mostam, és hirtelen a könnyeim eleredtek.

A halál csak kinevetve, hogy ez a fruska állandóan sír, ez nem méltóság az ő szemében. Bár az én méltóságom az, hogy anya lehettem. Az én kicsike fiam az én büszkeségem és szeretetem, és érte bármikor és bármilyen állapotban készen lennék életemet áldozni.

Eszemben jutott a rémálom...vagy valamiféle rettenet, amit az éjjel álmodtam. Nem hagyott nyugodni az egész; a félelem és fáradtság megtörte a tudatomat és azért játszott az agyam ilyen rémképeket. És ilyen kegyetlen érzéseket. A fiam és a férjem halála a legnagyobb halál volt nekem. De szerencsére felébredtem, és a tudatom összeállt valamelyest a régi önmagához. A könnyeimet töröltem.

 

A csajszi kissé szétesve támaszkodott a pulton. A szemei vérben áztak, alkoholos szaga a motel régies szagával vegyülve egy halottásház utóhatását keltette.

- Másnapos vagy, szivi? - kérdezte Mr. Fall

- Ha? Mi t'om én.

- Itt van a cuki fiú, vissza adja a kulcsokat.

A csajszi egyből kihúzta magát, a haját igazította, majd próbálta kitörölni a szemeiből a másnaposságot; a tegnapi alkohol és drog ízét. A szájába gyorsan egy rágót dobott, amit vadul rágni is kezdett.

George óvatosan átadta a lány kezébe a kulcsot. Erőltette a mosolyt az arcára, bár belül az undorral küzdött. Tudta, hogy a lány élete nem egy álomvilág, és sok erőszakkal teli, de mégse hitte el, hogy ez neki jó is.

- Ő így él, testvérem- szólalt meg Mr. Fall

George bólintott.

- Ha akarsz...tudod hol vagyok, ha? - mondta a csajszi.

- Igazán kedves, kisasszony, de tudja itt a családom; a feleségem és a kisfiam.

- És osztán?

- A szerelmem erősebb, mint a farkam vágya.

George integett, majd kilépett a motelből. Nem kívánta folytatni a beszélgetést, és őszintén megértettem. A fiamat is gyorsan kivittem. Mr. Fall elindult, de megállt egy pillanatra, mondott pár szót, végül ő is kijött a motelből.

 

Mr. Fall egy Wolkswagen Transit-tal érkezett. Láttam, hogy George azon tanakodott, hogy melyik járművel megyünk tovább. Fiam viszont egyből a Transit-ba ült, amin meglepődött az apja. Kyle csak mosolygott.

- Azt hiszem, hogy jobb ha ezzel megyünk, apa.

- És miért is? - kérdeztem.

- A rendszám miatt- mondta Mr. Fall- Mivel körözés alatt állnak, ezért az autójukat körözik, és elég hamar lebuknak.

- Még szerencse, hogy eddig nem vették észre, nem igaz? - kédezte George.

- Nem hiszem, hogy szerencsétek volt, egy autópáya traffi biztos észrevette az autót. Így képet tudnak alkotni a helyzetükről.

- Akkor minek beszélgetünk még itt?!

- Ha pontosan tudnák hol vagytok, akkor már rég ide értek volna, testvérem. A legutolsó fotó, ami készülhetett az autóról az pár mérföldre lehetett, így elég nagy a terület, amin most kutatnak. Ha holnapig itt maradnánk, valószínűleg ide érnének.

- És vége a sztorinak?

- Szépen kifejezve.

George és én átpakoltuk a dolgainkat a Transit-ba, amikre szükségünk volt. Ebben a kocsiban könnyebben elfértünk, hét személyes volt. Kyle a hátsó üléseken feküdt, én a fiúk mögött ültem, a két harcos férfim pedig elől. Mr.Fall könnyedén vezette az autót, George kissé nyugodtabb volt.

 

Ahogy a kisfiam elfeküdt az üléseken, én is így tettem. Közben fogtam a férjem kezét, az ülések közötti résen.

- Nyugodtabb vagyok- mondta George- Köszönöm, Mr. Fall.

- Azért érzed ezt, mert most már nem egyedül kell szembe nézned a veszéllyel, és mivel megnyugodtál, ezáltal a feleséged és a fiad is.

- Van esélyünk, nem? Mármint, hogy megoldjuk az ügyet, hogy egy új életet kezdjek a családommal, békében.

- Esély mindig van. Ja, jut eszembe Kyle, hátul vannak régi képregények, olyan mutánsok meg szuperhősök harcolnak bennük!

- Ne aggódjatok, már megtaláltam!

- Még ezeket Max olvasta kamaszként, azt hiszem itt az ideje megválnom a gyerek dolgaitól, hiszen felnőtt lett belőle.

- Megtarthatom őket? Na?

- Azt hiszem, igen.

- Biztos vagy benne? - kérdeztem- Csak Max-é volt és attól függetlenül...

- Örülnék neki, ha Kyle örökölné meg őket, tudom jó helyre kerülnének a papírok.

Bólintottam.

- Köszönöm, Mr. Fall! Tényleg olyan vagy, mint egy nagybácsi, egy szuper nagybácsi!

George mosolygott.

Jól esett látni, hogy a család mindig képes örülni valaminek. Ha csak apróságok is, a jókedv és apró örömök megváltoztatják egy pillanatra ezt a világot.

Az ég tiszta volt, és a pályán a forgalom nem volt sűrű. Könnyen haladt autó, van esélyünk estére a farmra érnünk. A rádiót bekapcsolta a férjem, és áradtak a pörgősebbnél is pörgősebb rock 'n' roll nóták. Egy helyi rock adót talált a rádió, bár örültünk. A rock'n'roll nóták a laza és szabad életről szóltak, és a végeláthatatlan szerelemről. Nekünk is végre szabadság kellene, és a farmon az új életünkkel valóra válhat.

- A szüleim nem is tudják, hogy megyünk- szólalt meg George.

- Meglepetés lesz legalább- mondta Mr.Fall.

- Tényleg, nem is hívtuk fel őket, amióta elindultunk...és a telefon a mosdóban végezte.

- Mennyire lenne fontos a telefonhívás?

- Csak jó lenne tudniuk, hogy megyünk, pár éve nem is voltunk lent a farmon.

- És mit mondtok nekik? Mi ez a váratlan utazási láz?

- Hogy egy darabig szeretnénk náluk lenni, a farmon és szépen beveztném nekik, hogy itt kezdünk új életet. Ez tiszta sor, nem?

- Megejhetünk egy telefonhívást, bár figyelmeztetlek valamire.

- És mi lenne az?

- A rendőrség hamarabb odaérhet a farmra, mint mi. Vagy legalábbis a helyi rendőrcsapat.

- A szüleimnek semmi köze sincs az egészhez!

- Én azt értem, de a rendőrség szemében körözött bűnöző vagy, és menekülsz a családoddal. Ilyenkor átnéznik az összes papírodat; adó papírok, biztosítás és vagyon papírok.

- Azt vizsgálják, hogy mekkora anyagi javunk van? - kérdeztem.

- Pontosan. Mennyi pénzetek van, és ingósák és ingatlan.

- Nekünk csak a bérházi lakásunk van- mondtam- Ez az egyetlen ingatlanunk.

- Mi következik ebből?

- Hogy a területeken a szálláshelyeket átvizsgálják- szólt George- Mivel tudják az anyagi helyzetünket, gondolom sejtik milyen szállodákba mehetünk. És most jön a következő számítás...

- A rokonok, igen.

- A családfánkat átnézik, és rájönnek, hogy a szüleim elég távol laknak a kisvárostól, és sajnos Linda szülei nem jöhetnek számításba.

- Akkor nem is mehetünk oda? - kérdezte Kyle.

- Telefonáljunk egyet, úgyis tankolnunk kelllene, az út nem lesz hosszabb és jól haladunk.

Az autó irányjelzett és az oldalsávban haladt tovább, elhagyva a benzikút táblát.

 

Mr. Fall éppen tankolta az autót. Kyle ott maradt vele. Én és George a benzinkút melletti telefonkülkében zsúfolódtunk össze.

- Adjál már aprót, szívem!

- A zsebemben biztos van, várjál!

Pár ötven centest markoltam össze, ez talán elég lesz pár percre. George bedobálta a készülékbe az apró érméket, majd tárcsázta a szülei vezetékes telefonszámát.

Kicsöngött.

- Otthon vannak?

- Nem tudom, Linda, lehet apám kint van a földön, de anyám már nem bírja tudod, amióta megműtötték a csípőjére.

- Vagyis ő már otthon van legtöbbször.

- Így van. Vedd már fel a telefont!

Újabb pár aprót dobott be George.

- Halló? Ki az ott?

- Szia, apa! Én vagyok a fiad, George!

- Manó, te vagy az? Ezer éve nem hallottalak téged? Linda lányka jól van? És a kicsi Manó egészsége hogy szolgál? Tanul rendesen-e?

George arca megfeszült. Tudtam valami nem stimmel.

- Persze, apa, mindenki jól van, a kicsi Manó tanul, mint a szorgalmas kisdeák, tudod? Linda sokat dolgozik, de egy igazi házitündér, mint mindig.

- Azt főzi, tudod a kedvencedet? Mi a kedvenced?

- Sült oldalas a titkos receptű chili-vel, hiszen tudod, apa.

- Tudom én, csak tudod az öreg embernek már kihagy az emlékezete, majd megtudod, mikor annyi idős leszel, mint én, meghiszem. A kis Manó hív téged és a rendes nevére sem fogsz emlékezni, meg a háziasszonyának a becsületes nevére, ezért csak szityorkának fogod hívni.

Nevettek. A Miller-család idősebb és fiatalabb férfi tagjai nevettek, és ez megható volt. Tudtam, hogy baj van, és ők még ebben a beszélgetésben is tudtak viccelődni, és egyet nevetni.

- Tudom- mondta George és letette a kagylót.

 

Amikor visszaértünk az autóhoz, Mr. Fall befejezte a tankolást és kifizette. Kyle pedig jégrkémet evett, nagy boldogan.

- Remélem nincs édesség diétán a fiad, Linda- mondta Mr. Fall- Láttam rajta, hogy megkívánta a jégkrémet és...

- Maga is lágyszívű szülő, igazam van?

- Azt hiszem.

 George beült az autóba és komolynak látszott.

- Nem mehetünk a farmra- szólalt meg komoran- Ott vannak a rendőrök.

- Tudtam, hogy baj van! - kiáltottam fel.

- Honnan tudod? Mondta az apád?

- Először is engem nem hív Manónak, és egyből így szólított. Persze Kyle a szüleimnek a kis manójuk, bár ha a Manó és a kis Manó szavak együtt vannak használva azt jelenti, hogy aggódik, mert baj van. A következő jel a kérdés, hogy tanul-e rendesen, tudod rendőrkém, apámék tojnak nagyot az állami oktatásra. Ők a szabad ég alatt nőttek fel, megtanulták a természetet és tapasztalták az emberek viselkedését, nem az iskolapadban okosodtak, hanem az élet maga tanította meg őket az okosságra.

- Ez igen, George.

- Az hogy tanul-e azt jeletni, hogy az állam keze van benne a dologban. És a legutolsó dolog, hogy biztosan vettem-e a lapot a bajról és ne menjek oda...

- Hogy megfőztem-e a kedvenced? - kérdeztem- Igaz?

- Sült oldalas a titkos receptű chili-vel, ez a jelszó. A vége pedig egy ártatlan vicc volt apámtól. Hiányoznak és féltem őket.

- Röviden, a rendőrség ott van a szüleinél, viszont a maguk kis titkos beszélgetésükkel megtudta, és nem szabad oda mennünk.

- Igen.

- Nem kell féltened őket, a rendőrség nem bántja őket, ezt ígérem.

- És hová megyünk? -kérdezte Kyle.

- Én már tudom- mondta George szomorú, de bizakodó szemekkel.

Először nem sejtettem, hogy mire gondolhat, aztán csak eszembe villant; a hátsó pajta az!

- De a rendőrök ott vannak a farmon- mondtam- Nem veszélyes, ha odamegyünk?

- Miről beszéltek? Lemaradtam- mondta Mr. Fall.

- A farrmon van egy régen használt pajta- magyarázta George- Apám már évek óta nem használja, mert a ház oldalához építette át a műhelyét, és már nem tart teheneket meg lovakat, így a pajta szinte üresen áll, vagy csak tárolónak használja.

- Veszélyes lehet, hiszen a rendőrök megláthatnak.

- Ez a pajta a farm másik végében van, elég hatalmas földjük van a szüleimnek. Ha este, a sötétben lopózunk be, ott meghúzhatnánk magunkat.

- Ezt még át kell gondolnunk- mondta Mr. Fall- Mégha nem is figyelnek fel ránk, akkor is csak kényszer bujócskába esnénk.

 

Az út hátralévő részében csendben, gondolkozva töltöttük. A rádió bömbölt, Kyle serényen olvasta a képregényeket. Az idő kellemes volt, a forgalom nem zsúfolt. Az autó kényelmesen haladt a pályán, mire ment le a Nap, már csak pár mérföldre voltunk a várostól.

Ha azt mondhatnám, hogy félek, akkor minden bizonnyal igent mondanék. Igaz, hogy két Hős védelmében voltam a kisfiammal, mégis valahogy a félelem bennem emésztette magát. Valójában abból táplálkozott, hogy nem tudtam mi lesz holnap, és azután, meg azután. Nem láttam a megoldást az ügyre. Hogy mikor lesz vége ennek.

A rádióban felhívást mondtak be: " George Miller körözött személy után folyamtban a nyomozás, a hatóságok minden erejükkel azon dolgoznak, hogy kézre kerítsék a veszélyes férfit, és biztonságba helyezzék a családját. Kérjük minden amerikai állampolgárt, hogy ha bármilyen formában tudomást szereznek a helyzetéről azonnal értesítsék a hatóságokat! Mindannyiunk bizotnsága van veszélyben."

Mr. Fall csak halkan morgott magában, George teljesen máshol járt. Én figyeltem a Naplementét, és elcsodálkoztam, hogy milyen régen nem is gyönyörködtem a természet varázsában.

A városfelé vezető lehajtó útra fordult az autó, majd sebesen haladt. A forgalom itt megnőtt, jöttek haza az emberek a munkából.

Felfigyeltem egy rendőr autóra a távolban.

- Látok valamit- szólaltam meg- Rendőr autó az.

- Jó a szeme, Linda- Ellenőrzik a városba vezető utakat, erre gondolhattam volna.

- Lesz egy út jobbra, ez kikerüli a várost, és a környező falukba megy.

- Jó ötlet, vagy különben itt fognak lecsekkolni minket.

Az út jobbra meg is jelent, és az autó kifarolt a sorból. A főúton a forgalom gyérebb volt. Már sötétedett, az utca lámpák is kigyulladtak.

- És merre tovább?

- Egyenesen megyünk, majd szólok, amikor balra lekanyarodunk, és így pont a farm mögött leszünk, van egy kis föld út. Persze, apám lehet azóta feltöltte kaviccsal.

 

Feszültebb lett a légkör. Az a valamifél veszély utat tört magának a szívünkben. Kyle is abba hagyta az olvasást, igaz sötét is lett. A kezemet fogta, és az üléstámlájáról figyelte az eseményeket. Mr. Fall rágyújtott, letakarta az abalkot oldalán.

- Nemsokára balra lesz az út- mondta George.

- Rendben és kigondoltad mi lesz utána?

- Egy darabig pihenünk, és átgonolhatjuk, nem?

- Örökké nem...

Az út a bal oldalon ott volt, viszont egy rendőrautó állta el azt. Nagyokat dobbant a szívem, hogy itt lesz vége az utunknak. George átugrott hozzám, majd mi ketten a fiúnkhoz.

- Mit csinálsz, George?

- Elbújunk, szívem. Kyle menj hátra!

Hátul, a csomagrésznél befészkeltük magunkat, és lepedőkkel takartuk le magunkat. Alig mertem levegőt venni. Kyle erősen ölelt.

A rendőr kiszállt a járműből és megállt a Transit előtt. Alacsony férfi volt, szakállal az arcán és nehéz orral. Szeme zölden csillogott.

Mr. Fall megállította az autót.

- Jó estét, honfitársam! - köszönt a rendőr- A nevem Jack Bolton Garcia, kérem igazolja magát! Személyit, jogosítványt és választ arra, hogy mi a fenét keres erre felé, tudja?

Mr. Fall elővette a kesztyűtartóból az okmányokat, majd átadta a rendőrnek.

Hallottam, hogy Jack valami Garcia a rendőr, vajon lehet, hogy az a Garcia? Ilyen kicsi lenne hát a világ? Ennyire, hogy pont amelyik rendőrbe belebotlunk, az Garcia is?

- Oké, Mr. Fall, látom, hogy ex-nyomozó, és a kocsija is rendben van, szép kis darab. Szeretem a zöld színt, tudja?

- Köszönöm.

- Ám, nem válaszolt még nekem, tudja, Mr. Fall?

- Éppen kirándulok, a sok munka miatt nem volt időm eljutni pár helyre, ezért útra keltem és körbe járom az államokat.

- Milyen jó ötletnek tűnik, irigylem magát.

A rendőr nevetett.

- És egyedül vette a mérföldes csizmát?

- A fiam felnőtt már, az anyja pedig meghalt régen. Bár vár egy lányka a városban.

- Miért erre jött?

- Nem szeretem a nagy forgalmat, elég a pályán az a sok őrült autós.

- Több idő bejutni a városba, igaza van, és szerintem tudja miért. Keresünk egy személyt.

- A rádióban hallottam, igen.

- Veszélyes és a családját túszul tartja, szegény gyerek.

- Remélem sikerrel járnak, és mindenki elnyeri a méltó büntetését. Az igazság a legfontosabb.

- Az igazság harcosa maga, igaz?

- Mint minden rendőr.

- Szeretném átkutatni az autót, tudja?

- Csak szennyes ruhákat találna, és nem merek vállalni felelősséget a bűzért.

Mr. Fall nevetett, ámbár nem őszintén, hanem a veszélyre készen.

- Nincs felelsége, mert meghalt. Megölték?

- Igen, de erről nem szeretnék beszélni.

- És ha maga is meghalna, tudja?

A rendőr elővette a fegyverét, és Mr. Fall-ra szegezte.

- Azt hiszem tudja a szöveget.

- Igen.

Mr. Fall kiszállt az autóból, és letérdelt, tarkóra tett kézzel. A rendőr elindult hátra a csomagtartóhoz.

- Tudja, Mr. Fall, Martin a feleségét ölte meg, én meg magát, tök ilyen iróniás len

loading...


Szólj hozzá Te is!