2020-07-11 22:53:59, Boldog névnapot Nóra,Lili !
Kereés az oldalon

A zenészeket övező 10 legkárosabb sztereotípia

Pásztor Dániel - 2020-05-28 10:00:00
Nem tabu
zenész tíz káros sztereotípia elképzelés valóság prolik bazseválás

Remélhetőleg napjainkban, de a múltban, és a jövőben sincs olyan ember, aki nem szereti a zenét valamely formában, hiszen a zene hozzátartozik az emberhez az idők kezdete óta. Mulattat, temet, vigasztal, vidít, ünnepel, harcra lelkesít. Ott van az élet minden aspektusában, mint örömforrás, önkifejező, és pszichológiai segédeszköz. Mindemellett a zene mögött pedig ott van aki létrehozza: a zenész, hangszerrel vagy laptoppal, ez most jelen téma szempontjából lényegtelen, és külön témát érdemlő vita lenne. Most azonban arról lesz szó, hogy mai magyar társadalom hogyan látja a zenészeket, és bizony a lencse, amin keresztül nézi, gyakran torz, foltos, homályos, elreszelt és karcos. Emiatt a zenészekről sajnos keletkeznek meglehetősen káros, mélyproli bendőből feltörő sztereotípiák. Ezeket a szűklátókörűség, és a saját magunkkal való elégedetlenség szüli, illetve az, hogy mire jutottunk el az életünkben. Ezért örömmel vetítjük rá azokra is, akik valami olyasmit hoznak létre, amik a mi szórakozásunkat szolgálják. Emiatt a zenész gyakran kerül kiszolgáltatott, szolgai helyzetbe, hiszen fő feladata a közönség szórakoztatása, a zenész a közönségéért van, hogy segítsen ünnepelni, kikapcsolódni, jólérezze magát a koncerten. Most pedig lássuk tételesen milyen módon is lehet beléjük rúgni.

 

1. A zenész nem dolgozik.

Közkeletű mélyproli szólás, hiszen a zenész hangszeren játszik. A hangszert pedig az ember sohasem munkaidőben látja a villáskulcs, a fűrész, vagy a fénymásoló mellett, és egyébként is a zenész maga sincsen ott velünk a munkaidőben, hogy adja nekünk a 13-as csőkulcsot, vagy az X-aktát, következésképpen a zenész nem dolgozik. A Valóság: a zenész gyakorol, előkészíti a koncertet, netán elmegy stúdióba felvenni a számokat, gyakran hónapokig tartó munkával, vagy egyetlen számot egy hétig, hogy ha akarod, letöltsd a számot a telefonodra, és örömödben (vagy éppen a bánatodban) hallgathasd azt a zenét, amit nagyon, de nagyon szeretsz. Egyetlen három-négy perces mp3 is gyakran hetek munkája.

Valóság: de, a hangszer is munkaeszköz, a használatának az elsajátítása évek, évtizedek. Sok zenésznek megadatott, hogy a zenéből megélhessen. A zenész szakmának is megvannak, az előnyei, hátrányai, életformái. A zenésznek is van családja, akit el kell tartani.

 

2. A zenész milliókat rak zsebre másfél óráért.

Igen tudjuk, akit meg kizsákmányol a munkáltató, az meg havi 130 ezret keres 160 óráért, és kidolgozod a beledet is, nagyon igazságtalan ugye? Neki könnyű élete van, és összesen másfél óráért, vagy egy hétvégéért, nagyon sok pénzt zsebel be. Neked meg rossz, rúgjunk hát bele.

Valóság: A zenész mire feljut a színpadra (ha feljut, de ez sokminden függvénye) , gyakran éveket, akár évtizedet gyakorol, hogy megfelelő színvonalon tudjon neked muzsikálni. Meg kell vennie a hangszert, ami nem ritkán tényszerűen milliókba kerül, aminek van fenntartási költsége, ami szintén esetenként százezrekben, milliókban mérhető. Mosolyra nem lehet gitárt venni a hangszerboltban, ahogy kenyeret sem a kisközértben. Munkaidő: Valóban nem heti 40 órát dolgozik, hanem mondjuk a szerződésében hétvégén két napig 12-16-20 órát, hétköznap pedig gyakorol, vagy esetleg van polgári szakmája is (tudjuk, ez elképzelhetetlen…). Ha fizet a megbízó egy koncertért, akkor a hangszerrel eltöltött éveket is megfizeti.

 

3. A zenész alkoholista és drogos, mert nem tudja feldolgozni a népszerűségét.

Nagyon sokszor látunk híreket, hogy egy híres zenész túladagolta magát, vagy májbetegségben meghalt, vagy elszúrt egy koncertet. 

Valóság: Ettől még nem lesz MINDEN zenész alkoholista, vagy drogos. Sőt, nagyon sok zenész van, aki felismerte, hogy alkohol és drogok nélkül, tudatos táplálkozással könnyebb ép szervezettel, és pszichével kibírni egy nagyon hosszú turnét. Tévhit a népszerűség feldolgozása, mint ok, valójában a rengeteg utazás, és a koncertezés, amikor a színpadon energiát kell mutatnia és közvetítenie rettentően kifárasztja az embert, és nem elég hozzá a kávé, hogy a sokadik egymásutánt követő koncerten is kihozza magából a maximumot holtfáradtan. Sajnos tudatos táplálkozás fitten tartás helyett sokan nyúlnak a segédszerekhez. De ez egyáltalán nem a többség. Arról nem is beszélve, hogy nem is tudna minden nap színpadra menni egy turnén, ha folyton szétinná magát.

 

4. A zenész csak bulizik és fizetik érte.

A színpadon azt látjuk, hogy a zenész örömködik menő, extravagáns cuccokban, jó hangszereken játszadozik, ugrál, vigyorog, nevetgél, átéléssel játsza a zenéjét, és nagyon jól érzi magát. Téged meg hétfőn megint le fog b*szni a főnök.

Valóság: a színpadi munka, a zene, a jókedv ÉRTED van. Hogy eltudd felejteni, hogy hétfőn leb*sz a főnök, de ma még csak szombat este van, és jól tudod érezni magad. Te se akarnál koncertre jönni, ha a zenész nyársat nyelve, vagy szenvedő arccal játszaná a zenéjét.

 

5. A híres zenész mindig jó zenész.

Bizonyára, hiszen sokat látod a tévében, műsorokban, netalán valóságshowban is, így biztos az a jó, aki híres.

Valóság: nem, SAJNOS nincsen a kettő összefüggésben. Sajnos a zenészek világa nem feltétlen a tehetségre épül, hanem a kapcsolatokra és az eladhatóságra. Az eladhatóságnak viszont egyetlen befolyásoló tényezője van: te magad! Te, a kedves zenefogyasztó. A te ízléseden, műveltségeden áll, vagy bukik, hogy valaki eladható, és befut e. Gyakran sajnos be lehet futni, ismertté válni igazi tehetség nélkül kapcsolatokkal, és piacképességgel. Tehát, ha érdemtelen, rossz zenészt, rossz zenével látsz a rivaldafényben, annak kizárólag te vagy a felelőse!

 

6. A jó zenész mindig híres.

Nyilvánvaló, hiszen ha nem karolták fel, nem került rivaldafénybe, annak csakis az lehet az oka, hogy nem elég jó zenész, mert hát a zenész szóról azonnal a filmek ugranak be, medencés házzal, magángéppel, sztárallűrökkel. Ezért akit nem látsz az MTV-n, az annyit is ér!

Valóság: nem, SAJNOS a tehetség valóban kevés ehhez. Ahogy az előbbi esetben is kiderült, ahhoz hogy valaki híres, és befutott legyen, sokszor elég az eladhatóság, kapcsolat, a pénz. Az eladhatóság, a piacképesség kizárólag azon múlik, mire van igénye a közönségnek, vagyis NEKED. Ennek „szellemében” alakultak (romlott) a magyar popzene és más könnyűzene trendek, a tehetségkutatók, és az elharapódzó mulatós-métely is ennek köszönhető. Kizárólag te vagy a felelős érte, te, és az egész fogyasztótömeg.

 

7. A zenész azért zenész, mert nem akar dolgozni.

Persze, bohóckodik a hülyegyerek a színpadon, mert nem akar elmenni lapátolni, vagy valami TISZTESSÉGES munkát végezni, mert ugye zenélni az nem munka, és aki nem dolgozik, nyilvánvalóan SEMMIREKELLŐ.

Valóság: a zenész többnyire nem azért zenész, mert nem ért máshoz, hanem mert egy zenei stílus annyira megtetszett neki, hogy játszani akarta, nem volt elég neki hallgatni. Jobb helyeken ez adja a zenéléshez a motivációt, és ha még lehetősége is van ebből megélni, akkor azt csinálhatja, amit szeret, ez az egyetlen bűne. Számos híres zenészről tudjuk, hogy volt/van polgári foglalkozása, végzettsége, szakmája. Nyilván a színpad könnyebb élettel jár, mint a bánya, de azért tenni is kell.

 

8. A zenész mindig bazsevál, mert azért van, és micsoda dolog, ha nincs kedve játszani!

Milyen dolog már az haver, hogy koncert után nem játszod el nekem külön még háromszor ugyanazt a számot, amit szeretek?! Hát azért fizettem, hogy zenéljél nekem! Gyerünk, játssz, vagy megverlek!

Valóság: nem, nem azért fizettél, hogy mindig ugráljon neked a zenész, hanem a koncertért fizettél. Ha azt becsülettel végigjátszotta, netán ráadást is kaptán a koncert végén, akkor szabad odamenni, beszélgetni, aláírást kérni, CD-t venni. De utána a zenésznek is joga van pihenni, ahogy neked is jár a munkahelyeden ebédidő, szünet, munkaidő után pedig hazamehetsz, és nem kell szeretetből estig dolgozni még.

 

9. A zenész ostoba művészlélek.

Az összes hülye zenész tele van sztárallűrökkel, mert művészek. A művészek pedig ostoba, mimóza nebáncsvirágok, elefántcsonttoronyban élő hülyék tele idióta, beteg, perverz szokásokkal. Jó, amit csinál a színpadon, de mint embert jól agyonverném.

Valóság: Attól, hogy hallasz a bulvármédiából ilyen-olyan szenzációkat híres zenészekről, attól még ez nem igaz minden zenészre. Valóban léteznek elvont zenei zsenik, és művészlelkek, de a legtöbb zenész normális, hétköznapi ember a színpadon kívül.

 

10. A zenész mindig gazdag.

Ezek a gyökerek szétkeresik magukat. Nincsen más gondjuk, mint hogy mekkora legyen az új medence, vagy milyen márkájú legyen a tizedik új kocsi a garázsban. Ezek ne sírjanak, hogy nincsen pénzük! Há’ csak az szerepel a tévében, akinek a bőre alatt is pénz van.

Valóság: nem, sok nagyon kiváló zenész nemhogy nincsen rivaldafényben, de még csak nem is feltétlenül gazdag. A legtöbb főállású zenész egyáltalán nem él luxusban, és bőven egy szinten van az átlagfizetéssel. Sőt, megcsavarva: létezik gazdag zenész, aki nincsen rivaldafényben, sőt létezik olyan rivaldafényben lévő „befutott” zenész, aki egyáltalán nem gazdag.

 

Ideje lenne ezeket tudatosítani, hogy a zenészekre se köpködjünk, csak mert hamis sztereotípiák alapján magunktól különbözőnek tekintjük őket. Ahogy magunknak is megvan a hivatása (jobb esetben), úgy annak is, aki a hangszerével keresi a kenyerét.

Ne higgyünk egyik pont által felvázolt hamis elképzelésnek se!

 

loading...


Szólj hozzá Te is!