2020-08-09 01:14:30, Boldog névnapot Emőd !
Kereés az oldalon

Az emberi tudat avagy a virágos kertünk

Markó Ágnes - 2018-09-04 10:00:00
Nem tabu
jellem jellemfejlődés tudat tudatosság fejlődés változás

Az emberi tudat - avagy a virágos kertünk

 

A jellemünk, a tudatunk művelése, fejlesztése olyan, mint egy virágültetés.

Először felismered az ingoványt, 
a mocsarat az életedben, 
ahogy elesetten belenézel 
a sáros pocsolyád tükrébe:

Meglátod az elmédet, 
azt a beteg és meghasadt termőföldet, 
amit össze-vissza feltúrtak 
a kis vakondok.
Feldúlt vagy.
Mutogatsz kifelé, 
hogy "dehát, ők tették ezt veled."

Idővel majd belefáradsz.., 
és inkább felelősséget vállalsz 
a saját termőföldedért. 

Megkeresed, mi a jó neki.
És aszerint ápolod.

Mert a kis vakondok nem jönnek vissza, jóvátenni, 
és nem kérnek bocsánatot.
Neked kell megragadnod az ásót, 
a kapát, a gereblyét, 
és helyretenned a dolgokat 
a tudatodban.

Már csak arra vágysz, 
hogy nyugalom, rend és tisztaság, méltóság uralja a gondolataidat.

Erények. 
Jó tulajdonságok.
Nemes eszmények. 

Így hát, először csak elülteted 
a magokat a tudatodban, arról, 
hogy milyenné, kivé szeretnél válni..

Elképzelsz egy szép virágot..

Aztán folyamatosan 
megmunkálod a földet.
Gyomlálod. 
Öntözöd. 
Beengeded a fényt.
A reménysugarat.

A gyomokkal és a kártevőkkel 
nagyon meggyűlik a bajod.
Morogsz.
Küzdesz és küzdesz.

És a türelmetlenségeddel is. 
Már alig várod, hogy azzá válj, 
akivé szeretnél!
Szeretnéd már látni 
azt a csodaszép virágot / világot, amit megálmodtál magadnak. 

Már nagyon learatnád a babérokat..., 
de hisz, még csak pár nap telt el..!
Még nem telt el elég idő ahhoz, 
hogy kivirágozz.

Küzdesz tovább.
A tudatod legmélyére ásod le magad, hogy téves hiedelmeidet, 
és önszabotáló szokásaidat gyökerestül tépd ki, gyógyítsd ki 
abból a bizonyos termőföldből.

Ez egy igen kemény munka!

Olykor úgy érzed, 
könnyedén felülkerekedsz 
régi rögeszméiden, 
máskor borzasztó fáradalmas kihívást jelent.

De nem adod fel..
Azt azért nem.
Azt csak azért sem!
Mert szép virágot akarsz.
Tündöklőt!

Kerül, amibe kerül.

Lassan megadod magad
a folyamatnak.
Fejet hajtasz.
És már csak ritkán morogsz.
Azt se veszed már túl komolyan.

Megjön a magadhoz való humorod, és a dünnyögés helyett, 
többet nevetsz bugyuta éneden, 
aki "hogy tudott egyáltalán ezelőtt fennakadni ilyen-olyan dolgokon."

Kezded örömödet lelni 
a termőfölded megmunkálásában.
Elfogadod, 
hogy a dolgok időbe telnek, 
és mindennek megvan 
a maga kialakulási, kifutási ideje.

Már látod magad előtt a kész virágot.
És hiszel benne, hogy az a tied.
Igen, a tied, mert megdolgoztál érte.

A növény, ami csak 2 év után 
hoz termést, hiába van sürgetve. 
Nem véletlenül adott, 
hogy mennyi időre van szüksége.

Ez a törvény.
Ami kikerülhetetlen.

Mint ahogy nálunk is:
Csak azután érhetjük el azt, 
amit szeretnénk, 
ha már ledolgoztuk az idejét.

Mindennap ápoltuk 
az elültetett magot a tudatunkban, 
ami lassan kicsírázott, 
majd szárat, leveleket növesztett, fény felé ágaskodott, virágba borult, 
és csak aztán hozott gyümölcsöt.

Van egy annyira szép mondás, sosem felejtem el, 
mikor először futottam bele:
,,A gyorsan hajtott virágnak 
nincs illata."

Az illatot, az élet zamatát is 
csak a türelem, 
a folyamat időtartamának elfogadása hozza, 
és nem pedig a növekedésre való erőszakos kényszerítés.

A durva dolgokból sosem lesz semmi szép.

A kifinomult, alázatos hozzáállás viszont annál szebb palántákkal ülteti tele az ember életének virágoskertjét..

Szeretem a szép kerteket.
Azaz, a szépen megmunkált, kifinomult emberi tudatokat, 
mert a szelíd öntudatosságban, önfegyelemben sokkal nagyobb, mélyebb erő rejlik, 
mint az erejét elkeseredetten fitogtató erőszakban, türelmetlenségben.

loading...


Szólj hozzá Te is!