A kaposvári Móricz Zsigmond utcai tűz nagyon közelről.
Abban a percben, amikor megláttuk a gyanús füstöt, talán arra gondoltunk, hogy véletlenül kerültünk oda, talán nem, de annyi biztos, hogy jókor voltunk jó helyen. Nagy tanulsága az esetnek, hogy egy katasztrófa megelőzése nem heroikus lelkületű szuperhősök felelőssége, hanem a tiéd, kedves úgynevezett átlagember. Átlagos munkanapnak indul az ilyen egy terepen, utcán dolgozónak. Az a szerdai nap sem volt másként 2019. február 27-én. Munkánk szerint rendszeresen azt a részét látogatjuk a városnak, amelyet minden egyéb klisé nélkül nyomortelepnek nevezhetünk, így a megdöbbentő és meglehetősen tragikus élmények nálunk mindennaposak, kevés dolog tud minket meglepni. Szóval ott tartottunk, elvégeztük a dolgunkat, indultunk visszafelé a központunkba, már éppen kifordultunk a telepről, amikor a Móricz Zsigmond utcában haladva megláttuk a házak mögött azt a mérhetetlen gigantikus füstöt. Először azt hittük talán avart égetnek, sőt viccelődősre vettük a figurát, hogy végre történik valami, vagy esetleg egy terv füstbe ment…Haha!
(Fotó: Fehérné Tóth Mária)
Ám mikor némi lángfélét is kezdtünk látni, egy kissé alábbhagyott a vidámságunk, kiszálltunk az autóból, és közelebb mentünk a házakhoz…, és akkor megláttuk nem is olyan sokkal messzebb a lángokat. az utca mögötti réten a csontszáraz nádas utcahosszban kigyulladt, és közeledett a kertekhez. A velünk tartó gyakornokok rögtön képet is készítettek, egyik kollégámmal kissé bizonytalankodva tanakodtunk, hogy akkor ez most egy éles helyzet? Most mi vagyunk döntéshelyzetben? A válasz igen volt, ugyanis a lángok egyre gyorsabban közeledtek. Tapasztaltabb kolléganőm ránk szólt, hogy ne vacakoljatok már, hívjatok segítséget, hogy húzza a pék a… Előkaptuk a telefont, és kezdődött az izgalom, összevissza emlegetve, hogy 107, 105, vagy 104? De növekvő izgalmunkban szinte lett belőle 106, 109 meg 108 is… de végül a 112-ben kiegyeztünk, központi segélyhívó. És akkor ki is telefonáljon… a bejelentés lámpaláza, esetleges bénázásé… de erőt vettünk magunkon, tárcsáztuk, a diszpécserrel való beszélgetés egyenesen rejtőien groteszkké tette a helyzetet:
- Jó napot kívánok P. D. vagyok Kaposvárról, szeretnék bejelentést tenni…itt állunk a Móricz Zsigmond 60-nál, és kigyulladt az utca mögötti nádas-füves rét, nagy a tűz, és gyorsan terjed. Segítséget kérünk!
(Remélem elég drámai volt a hangom....haha!)
- Mondjon egy irányítószámot!
- 7400, nagy itt a tűz és közeledik a házak kerítéseihez- ekkor egyik kollégám beleszól a telefonba- sürgősen küldjenek tűzoltókat itt hamarosan minden égni fog!
- Ne ordítson! Hányas számnál vannak?
- 60-as szám Móricz Zsigmond utca. Ég az egész nádas, közeleg a tűz.
- Szóval ez egy folyópart száraz árterülete? Mekkora területen ég?
- Ahogy látom, de siessenek, nagyon jön a tűz..
- Arra válaszoljon ami kérdezek! Mekkora terület?
- Nem tudom, 50-100 négyzetméter? Nem tudom..- jön a pánik.
- Focipályaméretben mondja, nem érti?!
- Talán kettő-három- kollégámhoz- szerinted mekkora?-
Kettő-három- válaszolja.
- Most melyik?
- Honnan tudjam?! Nem látjuk az egészet! Legyen szíves küldjenek gyorsan segítséget!
- Jó közben még egy jelzés érkezett ugyanarról a helyről, küldjük a tűzoltókat.
- Köszönöm, viszonthallásra!
Mikor letettem a telefont, a tűz már a kerítések előtt közvetlenül volt. És a házaknál semmi mozgás. Kollégám kissé költőien tette fel a kérdést:
- Nem kellene szólni az embereknek?
Kolléganőm megint közbeordít:
- Gyerünk mindenkit kifelé, szóljatok be fiúk!
- Nem veszik észre? Ezek ott ülnek. Úristen, futás!
Kollégám előre futott be az első házba, én a mellette levő házba, a többiek közülünk meg a következőkbe, és aki nem vette észre magától a tüzet, kitereltük a házból. Közben néhol már a kerítés égett, és közeledett a melléképületek felé. Te jóságos ég, ez nem gyakorlat, ha nem érnek ide időben, leég az egész utca, az egész telep. Megérkezett az első két tűzoltóautó, és rohamtempóban oltani kezdtek. Hamar hallottuk a rádiót, hogy erősítést kérnek, és jött még kettő autó. Közben a házakból kiterelt embereket kolléganőm vezényelte hangos szóval a biztonságos irányba. Ezek után mindannyian csak álltunk, és néztük tűzoltást, és szagolgattuk magunkon a füstöt. Egek, ha nem vagyunk itt, akkor komolyabb baj lett volna. Ekkor gondoltunk bele megijedve, hogy mi történt volna, ha nyugtázzuk magunkban, hogy majd csak szól valaki...
(Fotó: Fehérné Tóth Mária)
Újabb tanulság: ha te vagy ott, a te felelősséged tenni, ne hidd azt, hogy más már biztos szólt, mert rengeteg eset ettől válik súlyossá, hogy azt hisszük más már cselekedett. Ha te vagy ott, ne gyulladj be, hanem tegyél, senkinek nem fog fájni, ha véletlen te telefonálsz másodjára, és úgy bénázol mint a fentiekben. Rosszabb döntés nem tenni semmit.
(Fotó: Fehérné Tóth Mária)
További cikkek
