2022-08-19 21:29:46, Boldog névnapot Huba !
Kereés az oldalon

Önreflexió az életem változásira

Gyengési Mária - 2018-03-31 10:00:00
Nem tabu
felnőtté válás érettségi felnőni gyerek kamasz felnőtt élet a nagybetűs élet küzdelmek leszakadás elszakadás változás

Tavaly ilyenkor a fináléhoz közeledtünk, már ami a gimis éveimet illeti. Emlékszem, egyáltalán nem szorongtam attól, hogy hamarosan érettségiznem kellene, mert annyira el akartam végezni, hogy már nem érdekelt semmi ezzel az egész vizsgás hercehurcával kapcsolatban. Csak legyen vége. Májusban, amikor nagyban tanult mindenki a szóbelire, megismerkedtem G-vel, aki picit elvitte a figyelmem a tárgyaimról (érthető okokból). Persze Rá, csak jó dolgokat lehet fogni.


De elfelejtettem bemutatkozni! A kis tűszúrásból származó hegek, a vérdaganat helye és az a tény, hogy a számolási képességeim korlátokba ütköznek, mind abból származik, hogy jóval hamarabb születtem, mint a 9 hónap.  21 évig anyukámmal éltem, szimbiózisban, többé-kevésbé egyetértésben (mert veszekedések mindig vannak), apukámmal pedig főleg telefonon tartottam a kapcsolatot és két hetente találkoztunk.
Aztán ez az egész a gimnázium befejeztével megváltozott, mert anyukám elnyert egy pályázatot és így 9 hónapig abban az országban dolgozhatott, ahová kutatásai amúgy is mindig szólították.


Én pedig a felnőtt léttel ismerkedtem. Ebben a 21 évben nem volt sok a vállamon, nem nagyon kellett mosnom, a mosogatást elvégezte a gép, a számlákat pedig a család feje intézte. Kicsit úgy éreztem magam ez után a nagy kavarodás után, mintha kidobtak volna a fészekből.
Albérletben lakom, G-vel karöltve és minden nap tanulok valamit. Például a ruhák nem hajtódnak össze maguktól és kaja sem lesz csak úgy a semmiből. A telefonszámlákat be kell fizetni, mert megbüntetnek. Időben le kell feküdni, hogy beérjek a reggeli óráimra. Nem szabad őket ellógni! Felkelés után jógázni, mert a testmozgás fontos, a végén tunya leszek és elsorvadnak a lábaim. Gyakrabban beszélni a nővéremmel.

Meg úgy általában véve azokkal, akik fontosak nekem és megvonni a vállam azon, ha valaki nem kedvel, mert nem kedvelhet mindenki. Többet kimozdulni itthonról, bejárni Budapestet, mert még mindig eltévedek. Munkát találni és élvezni, mert nem akarok olyanná válni, mint a közelünkben lévő SPAR-ban a pénztárosok, akik elszívják a vásárlóktól a jókedvet. Piacra járni fonott kosárral. Habár ez nem hinném, hogy olyan felnőttes szokás, de falun minden kedden és pénteken piacnap volt, így megszoktam. Nem foglalkozni annyit az internet-nyújtotta bugyrokkal és ha valamit elkezdek tök jó lenne időben befejezni, nem pedig halogatni. Apropó halogatás! A mosás pár perce lejárt, úgyhogy rohanok is teregetni!

2018_0329104510_1251725.jpg

loading...


Szólj hozzá Te is!