A szimbólumok valahogy mindig is fontos szerepet töltöttek be az életemben. Ezeket a szimbólumokat régről hozom, még a gyerekkoromból. A sárgarózsa mindig a nyugalmat, a család erejét és az erőt jelenti számomra. A kártyavár pedig az instabil életet, amiben mindannyian élünk. Utóbbit pedig most "papírra" vetem nektek.
Él bennem egy emlék még a gyerekkoromból. Ez egy film, egy 1993-as film. Egy lányról szól, aki elveszti az édesapját és bezár, nem szólal meg többet. A lelke akkora sebet kap, hogy nincsenek szavak, amikkel elmondhatná mennyire fáj ez az érzés, így meg sem próbálja. A kislány kártyavárat épít, egy saját világot. Benne képekkel, emlékekkel, türelemmel, szeretettel és könnyekkel. Viszont a kártyavár egy napon összedől, úgy mint az élete. A szíve legmélyebb bugyrai táplálják a könnyeit ekkor, hisz ebben lelte meg a hidat az édesapjához. Azonban erre a fájdalomra van szüksége, ahhoz hogy a világ, a családja megértse őt. Végül az édesanyja beleképzeli magát a helyzetébe és segít a kislánynak feldolgozni a traumát, ami minden napját meghatározta. A film végére a kislány felszabadul, újra beszél, nevet és él.
Ezt a filmet csupán pár évesen láttam, de nyomot hagyott bennem. Talán az első emlékeim között bújt meg és néha felvillan az elmémben. Ilyenkor pedig elgondolkodok, hogy az én kártyaváram vajon, hogy épül. Hiszen mindannyian kártyavárat építünk. A kártyavár pedig az életünket szimbolizálja. Mert pont annyira instabil, lapokkal teli, egymásra épülő és türelemjáték.
Az, hogy a kártyavárak néha bedőlnek, természetes dolog. Nem sikerülhet minden elsőre, mert akkor hol marad a tanulság? Persze sokkal fájdalmasabb a hatalmas objektumot és kialakult építményt romokban látni, mint a pár lapos kis vár kezdeményt. Viszont az élet nem válogat. Mert nincs tökéletes ember, nincs tökéletes élet. Nem vagyunk hibátlanok. Nem lehetünk mindennap stabilak. Márpedig a kártyavárhoz stabil alap kell és nem egy remegő emberi lény.
A kártyavár stabilságra, határozottságra és céltudatosságra épül.
- Ha bizonytalan vagy? Eldől!
- Ha hibázol? Eldől!
- Ha gyenge vagy? Eldől!
- Ha félsz? Eldől!
- Ha rágörcsölsz? Eldől!
Eldől! Egy apró megingás is romokba döntheti az instabil várunkat. Viszont újra kell építeni minden egyes alkalommal. Hisz' kell, hogy értsenek, hogy tele legyél célokkal, tanulj és megéld a kudarc lehetőségét is. A kártyavárad közepén pedig hidd el minden esetben magadat építed.
Az első összeomlásnál elgondolkodsz, hogy mivé lett az építmény. Fáj romokban látni mindent, amit eddig szorgalmasan építettél. Azt érzed bár lenne a lelkednél is egy pont, mint a testednél, amikor már annyira fáj, hogy nem érzed, hisz átlépted a fájdalom küszöbödet.
A második omláskor csak létezel benne. A fejedre hullott pakliban keresel megoldást, egy Jokert vagybármit, ami kitűnik a romokból és belekapaszkodhatsz.
A harmadikra már készült, már nem ér váratlanul és belátod, hogy minden egyes pillanatnál mikor a rendszer bedől tanulsz, majd egyre inkább megtanulod értékelni ezt a helyzetet is.
Ha eldől, építed mert a tied, mert te tetted azzá ami, mert ha eldőlt mindig lesz lehetőséged szebbé építeni az életed, fáradhatatlanul újra és újra.
Majd egy napon felnősz és a sokadik kártyavár bizonyul a tiednek. Az életnek, amire mindig is vágytál.
További cikkek
