Ő csak egy szirén volt.
Ismerte az összes tengert,
Végtelent,
amit ők sose láttak.
De egy napon meg kellett ismerniük,
egy napon meg kellett ismerniük:
"Hova hoztál, ahonnan csak éjt és
a végtelent, a sivatag végtelenjét látom?
Csak egy szirén voltál. Csak egy szirén voltál.
Végtelent, a sivatag végtelenjét....
Te, szirén....
Ismeri az éjszakákat.
Mostanság a Marsara ment.
Így bámultak fel az égre.
A szirénről beszéltek...
Ahogyan ölt: szavaival. Könnyeivel. Félelmeivel. Gondolataival.
Egy napon rá kellett jönniük,
egy napon rá kellett jönniük:
"Hova hoztál, ahonnan csak éjt és
a végtelent, a sivatag végtelenjét látom?
Csak egy szirén voltál. Csak egy szirén voltál.
Végtelent, a sivatag végtelenjét....
Te, szirén....
Egy nap meg kellett ismerniük...
a nevét,
a végtelenséget,
a Szirént,
a nevét.
További cikkek
