2020-09-18 22:23:54, Boldog névnapot Diána !
Kereés az oldalon

Egy gyerek, mint élet (harmadik rész)

Lipták Márk - 2020-04-21 10:00:00
Beszéljünk másról
Gyerek Élet Erőszak Család

2020_0308162720_egy-gyerek-mint-elet.jpg

 

Egy gyerek, mint élet

Első rész

folytatás

 

A fiam alsónadrágban állt a fürdőben, én pedig a sebeit kentem be. Az egész testént kékes-zöldes foltok éktelenkedtek. Érintésükre a fiam felszisszent. Az arcán egy véres seb is húzódott a bal szeme fölött. Amikor végeztem, felöltözött pizsamára.
A kezemet fogta, és húzott maga után, be a szobájába. Elismerően bólogattam, hogy igazán szép rend volt. Semmi szennyes a padlón, minden a helyén, és por sem volt a polcon. A fiammal az ágyára feküdtünk, bekapcsolta a tévét. Együtt néztük a mesefilmet, Kyle átölelt, majd lassacskán elaludt. Nem is csodálom a mai napra. Jobb is volt egy kicsit elmenekülni ebből a világba az álomvilágba.
Kicsúsztam az öleléséből, kikapcsoltam a tévét, adtam egy puszit a homlokára, majd kimentem a szobából.
A konyhába mentem; tészta vizet raktam föl melegedni. Közben elővettem egy csomag darálthúst, hozzá egy paradicsom szószt és még rengeteg fűszert. Ha fáradt voltam, vagy zavart valami állandóan spagettit ettem, de már kislány korom óta ezt csináltam. Ha jól emlékszem vissza, éppen nagyimnál voltam a nyári szünetben és leestem egy fáról, de úgy, hogy egy mókusra estem, ami pedig kifeküdt alattam. Nagyon bőgtem, azért is, hogy leestem, meg a mókus miatt is. A nagyim azt mondta csinál nekem egy búfelejtőt. És egy tányér spagettit rakott elém, ahogy behabzsoltam, megnyugodtam. Azt az ízt; ahogyan készítette a nagyim, azóta sem találom. De még az étteremben sem. A búfelejtő bevált, és azóta csak felejteni akarok, de az ízt nem bírom.
A Nap már lement, amikor elkészült a búfelejtőm. Esténként, mintha az ember számot vetne az aznapi dolgairól. Mit is csináltam ma? Mit is mondtam ma? Mit is ígértem?
Minden a máról szólt, mégis a tegnapban és a holnapban ragadtam meg. Tegnap még éppen megtette az első lépéseit a fiam, holnap meg már megverhetik. Szörnyű anyának lenni, most jöttek el a rossz élmények, annyi sok jó dolog kijutott nekem. Minden seb, minden nyom, minden bántó szó, ugyanúgy nekem is fájt. Mi együtt érezzük át a fájdalmakat, a bánatot és a szomorúságot. A boldogságunk is közös, hiszen az egész életünk is közös. Jelen pillanatban bánat fogott el. Szomorú vagyok az igazságtalanság, a fiam magányossága és a sebei miatt. És mint mondtam, hiába beszélek, a világ teljesen kizárt, és csak arra várt, hogy minket is bekebelezzen. Az irigység, a szeretethiány, a butaság támadt rám, és tudtam jól, hogy a véremmel fizetek érte. Idővel.
Felraktam melegíteni teavizet. A férjem nemsokára hazaérkezik. Lesz mit átbeszélnünk.
Mit fog tenni Anna Garcia? Én nem adok neki egy fillért se, és a bíróságot meg az ügyvédeket sem fogom saját zsebből fizetni, köszönöm, nem. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha békén hagynának minket. Kyle-t át kell íratni egy másik iskolába, na de vajon melyikbe? Vagy eljött az ideje a magániskolának?
Nem tudom.
Hiába a látlelet meg a kórház és az iskola, csak nyerne az igazság afelől, hogy a fiam ártatlan. A kis Kyle Miller ártatlan, és így megnyerte a pert a világ ellen. Mert a fiam az áldozat ebben a megváltozott világban, aki váratlanul rátámadt, elnyelte, barátjává tette, majd könyörtelenül belekapaszkodott, és amikor elszakadt a világtól, magányában áll bosszút a világ.
A gyereknevelés nem egyszerű dolog; sok energia, szeretet és türelem kell hozzá. Azt hiszem a türelem a legdöntőbb, amiből az embereknek igen kevés van, főleg ahogy gyorsul ez a világ; mobiltelefonok, meg asztali számítógépek, meg ez a Nintendo.
Nagyon féltem, mielőtt anya lettem. Azt tudtam, hogy szeretnem kell a gyerekemet, de a többiről nem igazán tudtam. A férjemről ne is beszéljünk; mikor megszületett Kyle örömében és félelmében napokig vedelt. A felelősségtudat a férfiakat jobban kikészítette, pedig ők az erősebbik nem, na mindegy már.
Én...megtanultam, hogyan kell etetni, pelenkát cserélni, nem aludni hónapokon keresztül, rétegesen öltöztetni, az összes betegséget és a hozzátartozó tüneteiket fejből tudni, a házi orvos magán telefonszámát és még sok apró dolgot. És ahogy múltak az évek, rájöttem, hogy a rengeteg energia, hogy éjjel-nappal a gyerekeddel legyél, a feltétel nélküli szeretet, hogy nem baj, ha két szóval kevesebbet tud, mint a szomszéd asszonynak a gyereke, én így szeretem a saját gyerekemet, mind eltörpül a türelem mellett. A férjemnek jobban ment ez a türelem dolog valamiért. A fiamnak kell egy apa, egy igazi férfi, aki megmondja a végszót, aki helyesen cselekszik, és elmagyarázza a világ működését, hogy hogyan épül fel egy nő teste és gondolkodása. Csodáltam a férjemet.
Én nekem idő kellett, hogy kialakuljon ez az acél biztos türelem a családunk felé. Amióta megszülettem a fiam, türelemmel kísérem végig az életét. Türelem a dolgok megértetése, türelem a játékra, türelem az esti mesékhez, türelem az esti fürdésekhez és türelem a szeretethez. A türelem időből állt. Az élet pedig türelemből épült fel.
A bejárati ajtó hangosan bevágódott. A férjem belépett a konyhába; kapkodta a levegőt, mérges volt, és értetlenül nézett rám.
- Mi történt, Linda? Mi az ördög történt ma?
Nagyot nyeltem. Nem hittem a szememnek, hogy a férjem ziháltan, véres orral ott állt előttem.
- Mi történt veled, George?
- Éppen leparkoltam, amikor odajöttek hozzám a Garcia-család tagjai. Először kiabálni kezdtek velem, majd az autót rugdosták, ekkor kiszálltam, és egy-kettőnek levertem egy sallert, de az egyik akkorát vágott vissza nekem.
- Az orrod vérzik.
- Tudom. Éreztem az ütést.
Sosem láttam verekedni a férjem, soha nem is került bele ilyen szituációkba. Nagyon féltettem őt, mégis megnyugodtam, hogy nagyobb baja nem esett, és nem is eshet.
- Most, te jössz, Linda! Mesélj!
Leült velem szemben, a konyhaszékre. Elkente az orra vérét, kissé meglepődött, a vér látványa nem volt a kedvence, de megőrizte a higgadtságát, már amennyire meglehetett ebben a pillanatban.
Elmeséltem az igazgatónál történteket, majd az Anna-val folytatott veszekedést. A férjem csendben végig hallgatott. Majd elmondtam, a fiúnkkal megbeszélt dolgokat. Hümmögött, morgott.
- És most mi lesz? - kérdeztem.
-Ezek rám támadtak, Linda. És mi van, ha legközelebb téged támadnak meg, vagy Kyle-t?
Tanácstalan voltam. Tényleg elfajulhat ennyire ez az ügy? Ez fenyegetés volt, erőszak és félelem.
- Miket mondtak?
- Hogy fizessünk. Azt mondták, ha nem akarunk bíróságra menni, akkor most fizessünk. Talán jobb, ha a törvény ítélkezik.
- Figyelj, szívem, nem nyernénk vele. A látlelet és az iskola vallomása mi ellenünk van, és a bíróság a kézzel fogható bizonyíték alapján hozza meg a döntést. Hiába a világ nem hallgatna meg, és a világ a törvény, így vesztettünk.
- És ha sikerülne? Ha fogadunk egy jó ügyvédet, és őszintén elmondjuk mi történt, az egészet, akkor meghallgatnának.
- Lehetne rá esély, de kevés. Hosszú út, drága és nem hiszem, hogy mi nyernénk.
- Akkor mi legyen?
Elgondolkoztam ezen. Ha készpénzben fizetnénk nekik, békén hagynának, de ezek után sem merném a fiamat abba az iskoolába küldeni. Ez a világ újabb támadása, így mi álltunk rosszul.
- Nem tartom igazságosnak a követelésüket- mondtam végül- Kyle az áldozat. Nem fizetünk egy fillért sem.
- Most már én is áldozat vagyok, és te is az leszel hamar, Linda! Nézz rám, ez komoly fenyegetés!
- De az igazság, hogy Kyle nem rossz gyerek, és nem bűnös, hanem áldozat, mi is későn léptünk, az iskola elfordult.
- Nem szólt nekünk, Linda, ez nem mi a hibánk.
- De igenis mi is hibásak vagyunk, hiszen nem mert nyitni felénk. Nem érezte a családunk szeretetét.
- A mi családunk az áldozat.
A férjem mélyet sóhajtott. Az idegessége és félelme elillant, helyette fáradt lett. Igazán fáradtnak, megjelentek azok a bizonyos ráncok az arcán.
- Kyle, hol van? - kérdezte a férjem.
- Alszik. Elfáradt.
- Elhiszem. Mi történik itt? Mintha minden megváltozott volna.
- Az iskola, a világ és mi. Mindannyian megváltoztunk.
- Hogy érted?
- Az oktatás teljesen csődöt mondott, a világ irigy és erőszakos hely lett, ami minket is beakar kebelezni. A családunkat, amit mi erősen védünk. A fiúnk félelemből lett rossz, verekedett, káromkodott és cigizett. És a legrosszabb, hogy...hogy titkolózott előttünk.
Mérges lettem. A családunk is megingott, és ez a szeretetünk miatt volt, pedig mind a ketten azon voltunk, hogy szeressük a fiúnkat.
- Mostanában többet dolgozok, és te is többet vállalsz be a munkahelyeden- mondta George- Kevesebbet látjuk a héten a fiút, ezt észrevetted, igaz? 
- Hülyeség, amit mondasz. A hétvége akkor is a miénk, és mindig megyünk valahová, és nincs semmi baj. Nyaralni is járunk eleget. És nem is kényeztessük el a gyereket. Szinte most veszekedtünk először tegnap. A családunk inkább kicsit fáradt, és ezért szakadt meg az őszinteség. nem bízott bennünk, valami miatt. A fáradtság. A folyamatos harc, igazából a szeretetünk erős és változatlan, csak fáradtak vagyunk, így a fiúnk titkolózott. Azt hitte az őszinteség rossz dolog. Megváltoztatták, érted? És azért, mert fáradtak vagyunk. erősebbnek kell lennünk. Egy család leszünk, és ő a fiúnk amíg csak élünk.
- Akkor mi legyen, Linda? Fizessünk?
- Nem. Igazságtalan először is. Másodsorban, utána teljesen tönkre tennének.
- Miért is?
- Mert ha fizetnénk, akkor félünk, és teljesen kifosztanának. Egy vesztesek lennénk. Így akar a világ megtörni minket, érted?
- Akkor mi legyen?
- Nem tudom...vagyis még nem.

 

loading...


Szólj hozzá Te is!