Vigyázat: ellenségkép képzésére alkalmas tartalom következik!
A legirritálóbb értelmiségieskedő mondatok. A lenézés legbicskanyitogatóbb eszközei.
A proliság kivesézése után kívánkozik a másik oldalról is frusztráció kifejtés, most az okoskodó lenéző megmondóemberkedést boncoljuk fel egyenesen a hasánál kezdve, az értelmiségi mivolttal kérkedő okoskodó magát mindenki fölé képzelés megnyilvánulásait, amikor biztosak lehetünk benne, hogy a kimondója azt hiszi, hogy az igazság Szent Grálja, és a mindentudás csakis kizárólag az ő birtokában van, és csakúgy, mint a prolinak, mindig mindenkor igaza van. Az arrogancia, a beképzeltség, a felsőbbrendűség ocsmány, és agyonverhetném mondatai ezek, és itt is természetesen frusztrációkat takarnak, és a bosszú orgazmusszerű élvezetét. Éppen annyira káros kommunikációs gátat képez, mint a proli viselkedés, ha nem nagyobbat.
Akkor merüljünk is bele, és adjuk ki magunkból:
Olvass utána!
Itt azonnal szúrunk egyet a másikon, amiért valamit nem tud, de hangsúlyozzuk, hogy bezzeg mi tudjuk, mert olyan okosak vagyunk, hogy csak mi világítunk az éjszakában, elhozzuk a fényt a szellemi sötétségbe, amit a fekete lyuk sem tud elnyelni, mert annyira végtelen a kis egónk a tudásunk mellé. Esetleg másik verzióként az egész csak blöff, hisz vélelmezzük, hogy a másik úgysem fog utána nézni.
Majd ha utánanéztél, akkor hajlandó vagyok beszélni veled.
Milyen végtelen a mi kegyelmünk. Hajlandók vagyunk leereszkedni bizonyos feltételekkel, és még azt hisszük ezzel előidézünk némi sztárpedagógiai fogásokkal megteremtett motivációt is. A dicsfényünkhöz képest a görög isteneké sötét, mint a kátrány. Persze, ha az ellenfél a vitában utánanézne, akkor kitalálnánk valami más lenéző, és egyben koptatószöveget, mert ez ismét egy öngól.
Ha jártál is volna iskolába, akkor tudnád!
Hát persze, nincs is jobb érv, mint személyeskedni, és megmutatni, hogy egyedül én vagyok tanult, te természetesen hozzá sem szólhatsz a témához, ha nincsen diplomád, nyilván akkor nem is tudsz semmit. Diploma kell az érvényességhez, tudjuk. Így ez az egyik legnagyobb létező öngól, amikor a képzettebbnek képzelve magunkat, belekötünk a vitapartner vélelmezett iskolalátogatási szokásaiba.
De hát mit is várhatnék egy ilyentől…
Tehát nem kötünk bele proli módra a kinézetbe, esetleg a beszédbe, helyesírásba, hanem egészben érvénytelenítjük az embert, hisz mit is várhatnánk, amikor nincs mit elvárni, mert még önálló gondolatra sem képes. De persze úgy értve, hogy amit mondott arra véletlenül se reagáljuk tárgyilagosan elismerve a vereséget, hanem kapaszkodjunk a maradék tekintélyünkbe, ami sosem volt. Klassz.
Látszik a hozzászólásokból a színvonal…
Öregem, nem is értem, hogy keveredhettél ide hozzánk pórnép közé, hadd csókoljuk meg a sárban hagyott lábnyomod. Annyira rettentően okos, és művelt vagy, ho9gy rajtad kívül mindenki hülye. A te színvonaladat az égnek emelt orrunk sem fogja soha érinteni. Nem is értem, miért nem keresel a te színvonaladnak megfelelő társaságot, mert persze ez után is vegyülni fogsz a csőcselékkel.
Az utolsó kapcsolja le a villanyt!
A lehető legdrámaibbnak szánt öntelt summázás, hogy ahhoz, amit hosszan, és nagyon okosan kifejtettünk, ahhoz már nem lehet semmit hozzátenni. Annyira megmondtuk a problémát, hogy biztos mindenki lehidal tőlünk, és megtörten igazat ad nekünk. Különösen, ha ezt hozzávágjuk. Hát nem!
Magyarország, jóéjt!
Az orákulum vagyunk negatív kiadásban. Nagyon okosan levezetem, hogy pusztul el alattunk az ország, mind egy süllyedő hajón vagyunk, és hősiesen Laokoón módjára figyelmeztetünk mindenkit, hogy az ország elveszett, mert megmondtam a tutit, és mivel csak hülyék élnek, jön a szellemi lefekvés ideje: Magyarország, Jóéjt, ilyen hülyékkel örökké csak aludni fogsz.
Ez a te színvonalad, gratulálok.
Ezt mind tudtad? Ezzel akarsz felérni hozzánk? Csak gratulálni tudok a kitartó próbálkozásért, úgysem sikerül. Az persze részletkérdés, hogy nem az állításra válaszolunk, hiszen ha a vitapartner színvonala a talpunkat sem súrolja alulról, akkor nem is kell tárgyilagosan, és korrekten válaszolni. Ilyen színvonallal méltóságunkon aluli.
Csak egy kávét kérek…
Mi vagyunk az orákulum! Mi aztán megmondtuk. Megmondtuk előre az eseményeket, hogy az a két erő egymást nyírja ki, és kérünk még egy kávét. És még csak ki sem kellett menni a valóságba. Meg tudjuk ezt tenni caffé latte mellett, amit sosem merünk elitista módon egyszerűen csak tejeskávénak hívni, az nem elég sznob. És lelki szemeim előtt elképzelem, hogy arcon dobom azzal a jó forró kávéval, csészével együtt. Mert kimondjuk a mondatot, és kiül rajtunk az önelégült vigyor, hogy mi, a szellemi non plus ultra, megdicsőülve állunk a beteljesedett Nostradamus- jóslattal a kezünkben, közben ráadásul rájövünk, hogy mi vagyunk Nostradamus.
További cikkek
