Szomszédok

Szomszédok

A barát egy lélek két testben.
Arisztotelés

1986. október 15.
A szomszédfiú, Adam átment a Johnson-családhoz, ahol kicsi Billy várta őt. Mind a ketten tizenkét évesek voltak, egy iskolába jártak, egy osztályba jártak és együtt jöttek haza. A legjobb barátok voltak. És hozzátéve a Deglar-család és a Jonhson-család mindig is kijöttek egymással.
Adam éppen ugrált fel a lépcsőn, hogy megkeresse a barátját a szobájában. Benyitott, és meg is találta Billy-t, aki az ablak alatt lévő íróasztalnál babrált valamit.
- Mi jót csinálsz? – kérdezte Adam.
- Valami jót- válaszolt tömören Billy.
Aranyszőke tincsei ide-oda mozogtak a babrálás közben. Arca piszkos volt, de a kék szemei élénken csillogtak. Adam barna hosszú haját lóbálta, és zöld szemeivel bámulta barátja tevékenységét. Valami robot lesz, gondolta.
- És kész is van!- kiáltott fel Billy- Elkészült a remekmű!
Adam meglepődött. Egy robot volt, ami műanyag babák végtagjaiból és kisautók darabjaiból épült fel.
- Ő itt, Adly- magyarázta mosolygva Billy- Ő megvéd minket mindenkitől, ő a legnagyobb robot...
- Kiborg, ember és gép, igaz?
- Igaz végülis.
Billy boldog volt a robot láttán, Adam inkább furcsálta. Sosem érdekelték igazán a robotok, sőt még a Terminátor filmet se nézte meg sose, ellentétben Billy-vel, aki vagy már szászszor látta.
- Gyere menjünk át hozzátok, és próbáljuk ki!- lelkendezett Billy.
- Próbáljuk?
- A macskátokon- vigyorgott Billy.
Felpattantak, és futottak is le a lpcsőn. A nappaliban Billy apukája, Mr. Johnson a kanapéban ült, olvasta az újságot, közben szivarozott. Belepte az egész földszintet a szivar füstje, amitől Billy mamája, Mrs. Johnson a konhyában erősen köhögött. Adam megállt egy pillanatra.
- Hagyjad őket!- legyintett Billy- Mama szellőztetni fog és minden okés lesz.
Adam a hangjában némi kétséget hallott ki, bár mindig is aggodalommal beszélt a szüleivel kapcsolatban.
Átmentek a Deglar-családhoz. Adam mamája is a konyhában volt, de ő nem köhögött, hanem almás pitét sütött. A két gyereket meglátta, és hatalmas puszikkal fogadta őket. Billy-t is ugyanúgy szerette, mint a saját fiát, nem is tett különbséget. Adam apja, a nappaliban olvasta a horgászok szaklapjait, és ő is megörült a két gyerek láttán.
Felmentek Adam szobájába, az emleten lévő szobába. A szoba falai tele voltak poszterekkel, voltak motoros képek, horgászos képek, rock banda képek, fantasy lényekről képek, eléggé változatosak. Adam behívta hozzájuk a macskát, Cirmost.
A macska, mit sem sejtve be is dőlt a csapdának, az ágyra huppant, de hirtelen ráugrott a robot Kiborg. A macska pörgött egyet a levegőben, ijedtében, majd eldobta a robotot, és kiszaladt azon nyomban a szobából.
- Még nincs vége, macska!- kiabálta utána Billy, majd elnevette magát.
Sőt mind a ketten egy jót nevettek. A robot igazán bátor és sebezhtetlennek bizonyult.
Adam mamája felkiabált a fiúknak:- Kész a pite, gyertek vacsorázni!
A két fiú egymásra nézett, tudták, hogy ebből verseny lesz. Aki hamarabb leér, az többet fog enni, ez volt mindig a nyertes jutalma. Egymást lökdösve végül beértek a konyhába, de nem tudták eldönteni ki is nyert. Az asztalhoz ültek mindannyian, és imádkoztak. Itt imádkoztak.
- Köszönjük Urunk, hogy ma is ételt adtál az asztalunkra, és aldást a családunkra. Kérjük, hogy továbbra is segíts minden elesettnek, és kérjük, hogy nekik is jusson táplálék az asztalukra. Óvd meg a családunkat minden bajtól, és barátaink családját is védd meg- Adam mamája egy pillantra Billy-re nézett- Legyen béke és szeretet, ámen!
Jó ízűen ették az almás pitét. Jókat nevettek, kibeszélték az iskolát, vicceket meséltek.
Besötétedett és Billy-nek mennie kellett haza. Adam átölelte a barátját, aki kérte, hogy óvatosabban ölelje. Adam nem értette miért fájt az ölelés, de óvatosabb volt. Hazament Billy.
- Fiam, menj fürödni, fogat mosni és utána alvás, holnap iskola!- mondta az mamája.
Adam megengedte a kádat, addig megmosta a fogát. A macska az ajtóból figyelte őt, sárga szemében, mintha bosszú csillogott volna. Adam jó nevetett.
- Az a robot, mi? – nevetett – Majd legközelebb te leszel a győztes!
Megtelt a kád. Bemászott a vízbe.
Kinyílt az ajtó és Adam mamája lépett be, ruhákat dobott a szennyes tartóba.
- Anya!- elpirult Adam, mégis csak nagyfiú már, nem kis pelenkás.
- Már megyek is, fiam- a mamája megértette a fia elpirulását- a Johnson-családnál minden rendben volt délután?
- Persze, a szokásos.
- Rendben- halkan nyelt egyet, és kiment a fürdőből.
Fél óra múlva Adam pizsamájában már az ágyában feküdt. A mamája adott egy jó éjt puszit, és ő is ment lefeküdni. Az apja még mindig olvasott.

Másnap reggel Billy kicsit álmosan nézett ki. Adam azt gondolta biztos sokáig játszott az új játékával. Ketten sétáltak az iskolába, közben pedig a robotról beszélgettek. Billy történeteket mesélt a robot hőstetteiről. Mindig is élénk volt a fantáziája, mondta magában Adam. Az iskolában az órák hamar elteltek, ebédszünetben cseréltek ebédet; spagetti cseréje az almás pite, Adam még úgyis annyi almás pitét ehet, amennyit csak akart. Délutáni szakkörök is elteltek, majd elindultak haza.
- Adam...kérdezhetek valamit?- zavarban volt Billy.
- Persze, hiszen a legjobb barátok vagyunk- mondta örömmel Adam, de újra azt a kétséget vette észre barátján. A szülei.
- A robot megvéd engem,igaz?
- Igaz.
- És te is?
- Persze, hogy megvédelek én is. Nem emlékszel múlthéten az a Dave gyerek neked állt, én meg jól fellöktem...
- És mentél az igazgatóiba, amit meg nem akartam.
- De nem lett semmi vész. Minden okés lett, mamának elmondtam, hogy csak téged védtelek, és apa még büszke is volt rám, hogy kiálltam érted.
- Mindig kiállsz értem?
- Hogyne! Persze!
- És este is?
- Mi a baj?- ledöbbent Adam, hiába próbált pozitív lenni, és megnyugtatni Billy-t, ő csak egyre mélyebb depresszióba zuhant.
- Szeretném ha át jönnél este hozzám. Nem akarok egyedül aludni.
- És a robotod?
- Akár mennyire is bátor és erős, és megvéd mindentől, de azért csak kicsi, egy igazi emberrel nem tud harcolni.
- Kitől kell megvédenem téged?
- Nem tudom. Csak gyere át este. Kérlek, ne mondd el senkinek, csak jó lenne ha átjönnél.
- Végüli este bezárom a szobám ajtaját, akkor nem nyitnak rám a szüleim, hogy hol vagyok.
- És az ablakomon bejöhetnél, hogy ne tudják meg az én szüleim, hogy átjöttél.
Jót nevettek, és vártak az estét. Adam megköszönte a vacsorát, lefürdött, fogat mosott, majd bezárta a szoba ajtót. A mamája egyől észrevette.
- Ez azért túlzás már, fiam, nem gondolod? Értem, hogy pubertás meg ilyenek...
- Félre érted mama- Adam megijedt önmagától, hogy hazudni fog- A macska nem hagy mostanában aludni, mindig felkelt. Ha pár napig nem tud bejönni, akkor leszokik róla, hogy bejöjjön, amikor alszom.
- Ez igaz- megadta magát a mamája- Jó éjt, fiam. Reggel találkozunk!
Adam kicsit rosszul érezte magát. A barátja miatt hazudott a mamájának. Vajon mi lehet az oka, hogy Billy könyörgött, hogy nála aludjon. Lassan a ház is elcsendesedett, mama és apa is aludtak.
Adam akcióba lendült; kimászott az ablakán, lecsúszott a vízelvezető csövön, majd átfutott a Jonhson-család házához. Remélte senki se látta. Felmászott a csövön, majd kopogott Billy ablakán. Kinyílt az ablak, és Billy hatalmas öleléssel üdvözölte a baráját.
- Hát mégis átjöttél- nem hitt a szemének Billy.
- Persze, hiszen megígértem- bár hazudni nem kellet volna, gondolta Adam.
Befeküdtek Billy ágyában, és a plafont bámulták. Túl izgatottak voltak, hogy elaludjanak. Billy szülei még nem aludtak. Mindenhol égett a villany.
Csörömpölés hallatszott.
- Mindig leesik valami- motyogott Billy.
Adam kezdte feszülten érezni magát. Billy sose volt még ennyire védtelen, sőt mintha pityergett is volna. Itt baj van! Az egyszer biztos!
- Billy, te reszketsz.
- Kicsit hideg van...
- Nyáron harmnc fokban hideg van....Billy valami baj van?
- Minden príma, barátom.
Egy női sikítás hallatszott fel, majd nehéz és szapora léptek a lépcsőn.
- Billy...mondd el nekem, hiszen a legjob barátod vagyok!
- Apa...apától kell megvédened...
Nagy hanggal kinyílt az ajtó. Mr. Jonhson-nak nem csak bagó szaga volt, hanem tömény alkohol szga is. Billy mamája a háta mögött kérlelte a férfjét, hogy hagyja őt békén. Mi történik itt?
- Te meg ki vagy?- akadozott Mr. Johnson beszéde.
- Adam Deglar, tudja a szomszédból- magyarázta Adam, hirtelen zihálni kezdett, valami félelmet érzett a részeg ember láttán.
- Deglar?
- Igen, Mr. Jonhson, a két család; a Deglar-család és a Jonhson-család mindig is jóban voltak egymással.
Billy mamája elkezdte erőtlenül verni a férfje hátát. Ő megfordult, majd egy kézzel felemelte az asszonyt.
- Apa,ne csináld!- Billy üvöltötte majd kitört belőle a zokogás.
Billy mamája összesett a padlón. Hangosan zihált, fogta a nyakát. Mr. Johnson kivette a nadrágjából az övét, és közeledett a fiúk felé.
- Csinálj valamit, Adam!- kiabálta Billy- Tegnap a robot próbált megvédeni, de apa rálépett és darabokra esett!
Ha rám lép én is darabokra esek, gondolta magában Adam. Gyorsan összekulcsolta a kezeit és imádkozni kezdett.
- Miatyánk, aki a Mennyekben vagy...
- Te meg mit csinálsz, hülye gyerek?!- Mr.Jonhson ledermedt.
- Adam, csinálj valamit! Kérlek, vagy megint bántani fog!- Billy eszeveszett üvöltése kihallatszott az egész utcában- Kérlek, csinálj valamit, a legjobb barátom vagy, azt mondtad!
- Istenhez imádkozom, aki megóv, megvéd és békét hoz számunkra. Csak hinni kell...

Mr.Jonhsnon a szíjjal eltalálta Adam kezeit. A fiú a fádalomtól legurult az ágyról. Billy következett; folyamatosan csapkodta a szíjjal az apja. Fájdalmas gyereksikítások verték fel a többi lakót, Mr.Jonhson teljesen elveszítette a fejét. Adam feltápászkodott az ágy mögül, a kezei iszonyatosan fájtak. Látta, ahogy Billy véres teste erőtlenül vongalik az ágyon, már nem véedekezett a csapások ellen. Adam félelme hirtelen haraggá fajult, meglátta barátja szenvedését, a félelmét, és védtelen mivoltát.
Nekiment Mr. Johnson-nak, átkarölta hátulról, és próbálta a kezéből kivenni a szíjat. A férfi megdöbbent, részegsége miatt ingatagon állt a lábain. Kihasználta Adam ezt, és kidöntötte az egyensúlyából a részeg férfit, és mindketten a földreestek. A szíjat elegedte, így kezébe vette Adam. Megtorpant egy darabig, hogy most a sok fájdalmat visszaadhatná, amit okozott Billy-nek, sőt még neki is, de elvette a haragot. Fogta Billy-t, a hátára vette, és futott le a lépcsőn, át a nappalin, ki a házból.
A szomszédok gyülekeztek a ház előtt. A tömegből Adam szülei jöttek elő, akik halálra ölelték a gyerekeket.
- Kihvtam a rendőröket és a mentőket!- kiabálta Adam mamája.
- Sajnálom,mama, hazudtam neked!
- Semmi baj! Úristen, hogy néz ki a kezed? És Billy?
- Mr. Johnson a szíjjal vert minket...
Billy félig eszméletlenül feküdt a karjaikban. Motyogni kezdett valamit, de nem lehetett érteni.
Pár percen belül kiértek a rendőrök és mentők. A rendőrök elvitték Mr. Jonhson-t, és börtönbe fog kerülni. A mentősök bevitték őket a kórházba, hogy ellásák a sérüléseket. Billy mamáját meg kellett műteni, több belső vérzése is volt, Billy pedig az intenzívre került. Adam kezét ellátták, és már másnap hazaengedték őket.
Egy hét múlva mentek Billy-ért. A kórházi ágyon feküdt, és mosolygott. Sírt, de mosolygott. Hosszasan bámulták egymást a barátok, végül Billy megszólalt:
- Köszönöm, Adam.
- A legjobb barátok vagyunk, Billy.
Billy és mamája ugyanúgy mellettük éltek tovább, az apját több vád miatt is börtönre ítélték. Örök életükre a legjobb barátok maradtak.