2020-10-26 14:58:35, Boldog névnapot Dömötör !
Kereés az oldalon

Utazás

Lipták Márk - 2018-03-24 10:00:00
Beszéljünk másról
Utazás Család Házasság Gyerekek

2019_0326140230_boy-car-child-1266014-min.jpg

Utazás

Minden hosszú utazás belső utazás is.
Farkas Wellmann Endre

- Indulhatunk végre?- kérdezte Will.
- Hova sietsz, randid van talán?- mosolygott Anna.
- Nem is értem miért találtad ki az egészet.
- Mondjuk azért, mert ha jól emlékszem, kb. öt éve vettünk egy faházat egy tópartnál, de még egyszer se nyaraltunk ott.
- És én minek is megyek?
- Mert gondolom a családi nyaralásban, benne vagy te is, Will, azt hiszem a családtagja vagy.
A három gyerek beült az autóba. Anna jól bekötötte őket, a két kicsi- John és Berta- a gyerekülésben ültek, középen pedig Donald.
Will beindította az autót.
- Sokat dolgozol-mondta Anna- Ideje egy kis szünet, egy kis kikapcsolódás.
- Nem kell nekem. Tök jól megvagyok, és tudom jól, hogy csak veszekedés lesz az egész útból.
- Ha így állsz hozzá, ezt csak te döntöd el.
A családi autó kigurult a ház garázsából, és a Colorado-i Nemzeti Park felé vette az irányt. Will elővett egy dobozos kávét és nagyokat kortyolt belőle, miközben Anna szemlátomást nem tűrve figyelte őt. Will mosolyogni próbált, de csak gúnyos vigyor lett belőle. Jonh elkezdte utánozni apja vigyorát, mire Berta az anyja szigorú pillantásait utánozta. Donald unottan bámészkodott ki az ablakokon.
- Anya, hallgathatok zenét?- kérdezte Donald.
- Ez egy családi nyaralás, fiam, beszélgetünk, és jókat nevetünk- mondta Anna.
- Ezt nemnek veszem, köszi.
Az autó felkanyarodott az országútra.
- Will, beszélgessünk egy kicsit!- mondta Anna.
- Mit mondjak?- meglepődött Will.
- Egyre többet dolgozol, keveset beszélgetünk, és a gyerekekre egyáltalán nincs is időd.
- Azért, mert valakinek mindent a seggetek alá kell tenni- bosszankodott Will.
A kicsik elkezdtek nevetni. Donald elismerően mosolygott apjára. Anna paprikavörös lett.
- Először is, Will, ne beszélj csúnyán, mert a gyerekek is csúnyán fognak beszélni! Másodszor, igenis nyaggatni foglak, hiszen a feleséged vagyok, és vannak fiaid meg lányod, akiknek szükségük van az apjukra!
- Meg a zsebpénzre, meg a videojátékokra, meg a gyorskajákra...
- Miért vagy ilyen anyagias?!
- Mert ti csak élvezitek az életet, miközben, én széthajszolom magam- magyarázott Will- Könnyű a pénzt elkölteni, de megkeresni nehéz, és amióta elkezdted a gyerekeket szülni, nem is dolgozol, mindent nekem kell megoldani.
- Én a családot tartom fent, ha nem vetted volna észre! Én nevelem a gyerekeinket, amíg te magasról teszel rájuk!
- Én tartom fent a családot, Anna!- egyre dühösebb lett Will- Miből jársz el a körmöshöz, meg a fodrászhoz? Miből éled ki a női mivoltodat?
- Egy éve voltam fodrásznál...mindent a gyerekekre költök, a házat újítom folyamatosan.
- A pénzt szereted költeni, azt igen!
- Nagyon bunkó vagy ilyenkor, remélem tudod!
Egy darabig nem szóltak egymáshoz. Will tudta ezt a kínos csendet, ami azt jelentette, hoogy kérjen bocsánatot Anna-tól. Hányszor elkövette ezt a hibát, a tíz év házasság alatt. Most nem fogja megtenni. Most aztán nem!
Donald bedugta a fülhallgatót a fülébe, és bekapcsolta a mp3 lejátszót. Anna ránézett, de Donald-ot nem érdekelte már anyja, és ezt ő is igazán jól tudta. A két kicsi figyelték a tájat. A lepusztult, sivár tájat, ahogy az ember halad az élete felé, gondolta magában Will. Kuncogott.
- Mi olyan vicces?- kiakadt Anna.
Will magában ujjongott, nem ő szólalt meg először, elérte élete csúcsának csücskét.
- Semmin. Munkával kapcsolatos csak...
- Mesélsz végre? A gyerekeid azt se tudják mit dolgozol?
Will meglepődött.
- Tényleg?- hátrapillantott a két kicsire. Ők rázták a fejüket.
- Mesélj,apa! Kérlek!- kiabálták mind a ketten.
- Apa a városi bankban dolgozik- mondta Will- Sok emberrel találkozok minden nap.
- És adsz nekik pénzt?
- Igen. Sok pénzt adok nekik, viszont apa ezt visszakéri.
- Mikor?
- Minden hónapban. Apa jó ember, mert pénzt ad az embereknek...
- De visszakéred. Nem teszel jót.
Will elhalkult egy másodpercre. Anna is megakadt, mit is mondjon.
- A rossz emberek nem adnak pénzt, csak a jó emberek- folytatta Will.
- Nem, mert az iskolában azt mondta a pap, hogy az a jó, aki önzetlen.
- Tudod is mit jelent?
- Aki ingyen ad pénzt, kaját, ruhát, játékot.
- Ha apa ingyen adná a pénzt, akkkor mi szegények lennénk.
- Szegények?
- Igen. Összefoglalva, apa jó ember, mert pénzt ad, viszont apa visszakéri, hogy mi ne legyünk szegények.
- Ez igazán jó beszélgetés volt- vágott közbe Anna
- És mondd el te,anya, hogy mit csinálsz egésznap, hogy ne legyünk szegények!
A két kicsi borjú szemekkel nézték anyjukat.
- Jól van,- kifújta magát Anna- Minden nap hajnali ötkor kelek, apátoknak megcsinálom a reggelijét, lefőzöm a kávéját. Azután ébresztelek titeket, mert iskola van, és óvoda. Megcsinálom a reggelit, majd tízórait készítek nektek. Donald ajtaját vagy fél óráig verem, hogy kikeljen az ágyából. John minden reggel Berta bugyiját veszi fel, és felemás zoknikat, ezért muszáj vagyok felette állni, míg a saját gatyáját veszi fel, és egymintájú zoknit vesz fel. Berta haját negyedóráig fésülöm, mert nem engedi levágni, így ahogy hosszabodik, egyre kócosabb lesz. Utána hármatokat a fürdőbe terelem, ahol mindenki pisil, fogat most, hajat igazít, kinyomja a pattanásait, kiszedi a csipáját a szeméből.
- És utána?- izgatott a két kicsi.
- Utána mindenki a konyhában reggelizik. Apa elolvassa az újságot, miközben kétszer öntök neki kávét, kis tejjel, két és negyed kiskanál cukorral, ahogy szereti. Ő megy el leghamarabb, megy dolgozni a változatosság kedvévért. A reggeli után mindenki kabátot vesz, a táskáját megfogja, és beülünk a kocsiba. A szokásos dugó közepette kiugrotok az autóból, és azt modnom: „ Szeretlek, kicsikéim! Vigyázzatok magatokra! Délután jövök!”
Hazamegyek. Először a konyhába teszek rendet, katasztrófa amit otthagytok. Megetetem a halakat, a Buksi kutyát. Megyek a szobákba, beágyazok, - igen, Will, utánad is- majd előveszem a porszívógépet. Az emelettől a garázsig leporszívózok mindent. Persze ezek után a buli, jöhet a portörlés, minden egyes tárgyat a házban le kell porolni. Felmosok minden szobában, minden folyosón, minden helyiségben. Következik a fürdőszoba, ami tegnap este óta csak a rumliban áll, hála John és Berta kalózjátékainak, ami lassan már egy éve tart. Kitakarítom a fürdőt, majd a wc jön. Fehérré sikálom, ezért mindennap kénytelen vagyok venni egy új kefét.
A legjobb része most jön...
A főzés. Kipakolom, amiből főzni akarok. Felvágom, aprítom, pácolom, kigyúrom, majd megfőzöm, megsütöm, kisütöm, éppen amit aznap elkészítek. Persze, jó nagy rumlit hagyok. Újra takarítás.
Mi következik? A bevásárlás! Autóba ülök, elmegyek vagy négy botlba is, hogy ne dobjak ki felesleges pénzeket; ami itt dárga, amott olcsó, gyerünk, utazzuk át a fél várost egy tizennyolc tekercses wc papírért, ami általában úgy két nap alatt elfogy. Leharcolom a boltokat, és miközben megyek a suliba, fejben átszámolom a költségvetést, hol tart a bevétel és a kiadás. A suli előtt vártok. És akcióba is lép az anya...John-t mindennap csúfolják a nagyok; puszilgatom, elmondom mennyire szeretem, és hogy ő a legtökéletesebb, mert minden ember tökéletes, ne foglalkozzon azokkal, akik csúfolják. Berta-tól hallgatom ma miért kapott büntetést, kit bántott, kit vert meg, kinek szólt be, kit csúfolt, kinek a játékát vette el, és a többi, és a többi....
Haza megyünk. Gyorsan összeütök egy kis uzsonnát. Megesszük, ilyenkorra már megéhezem én is, és úgyis szükségem van az energiára, messze van még az éjfél, bizony ám! Neki állunk az elmaradt leckéknek, tanulunk a holnapi dolgozatokra, majd eszembe jut, hogy vége van Donald foci edzésének. Rohanok érte autóval. Egy héten kétszer gitár órája is van, olyankor elviszem a zene suliba, onnan haza; tanulás a gyerekekkel, majd egy óra múlva vissza a zene iskolába, és onnan haza, és remélem is, hogy ma már nem is kell sehova menni. Olyan este hét körül leülünk enni. Apa még sehol. Gyorsan befejezzük még a tanulást, azzután jön a rémálom!
- A fürdés!- üvöltötték a kicsik.
- A csupasz gyerekek körbe rohanják az egész házat, mire bedobom őket a kádba. Elkezdődik a kalózjáték; a játkhajók ütköznek, vízágyúznak, ugrálnak. Este nyolcra kb végzünk, amire apa pont hazaér. Mindkettőt megtörlöm, utána tíz percig kiabálok Donald-nak, hogy menjen fürödni.
- Hé, ez nem igaz! Nem is tíz perc- közbe szólt Donald.
- Igazad van, legyen húsz perc! Elmegy, akkor megnyugodok. A kicsik játszanak még, vagy mesét néznek. Én addig tálalok apának, meghallgatom minden búját-baját, okosan bólintok, tanácsot adok, majd elmegy fürödni. Donald bezárkózik a szobába, ilyenkor szoktam lekapcsolni az internetet is, nem vagyok én hülye, nem én! A két kicsinek mesét olvasok, közben elalszanak. Jó éjt puszit nyomok a homlokukra, és behajtom az ajtójukat, és közben imát mondok a Jóistennek, hogy ne legyen rémálmotok, és üvöltözve rohanajtok be pisis pizsamába a szobánkba. Apa végzett a fürdéssel, befekszik az ágyba, folytatja az újság olvasást.
- És te, anya?- kérdezték a kicsik.
- Én lemegyek a garázsba, elindítom a hétvégéről elmaradt mosásokat. A konyhában megint kitarítok, felmosom a házat, majd elgondolom, hogy holnap mit főzök, hogy lesz-e valmi extra teendőm, mint például szülői értekezlet, fellépés a gyerekeknek, Donald-nak foci meccse lesz vagy zenei előadása, vagy hivatal ügyintézés, posta, bank.... vagy bármi, ami ezt a zsúfolt napot tönkre teheti.
Utána lefürdök én is. Erőm már nincsen, hogy rendbe tegyem, ezért marad meg reggelre. Amikor végeztem, befekszem az ágyba. Apátok veszekszik az újsággal, így nem tudok aludni. Még egy darabig csinálja, majd bealszik; kiveszem az újságot a kezéből, betakarom, és lekapcsolom a lámpákat. Éjfél körül talán elalszom, mert addig rettegek melyikőtök fog berohanni.
- És a hétévégék? – kérdezte Will
- A te napi rended ugyanez, mindennap dolgozol, ha meg hamarabb végzel a munkahelyen, akkor is a haverokkal vagy. De a mi részünk is hasonló. Kelés, reggeli, takarítás, délután elmegyünk valahová; lehet játszótér, játszóház, biciklis túra, kirándulás, strand, színház, mozi, plázázás- ne nevess Will, ez is egy program- este felé nagy bevásárlás, ami katasztrófa mindenki életében, de nem részletezem, mire hazaérek nem is vagyok ember. Vasárnapra is egy kisebb program jut, de délutántól a tanulás, meg a lecke írás az elsődleges.
És nem is beszéltem a szokásos dolgokról, ami a családi életünk részei; a veszekedés, a verekedés, a kutya nyúzása, én nem bírok takarítani, a mosással elvagyok maradva, a kertet összejárja mindenki, Donald kamaszkori duzzogása, a kicsik csúnya beszéde, és a szokásos családi élet részei....Igen, Will, nem keresek pénzt, de dolgozok, dolgozok a családunkért, pont úgy, ahogy te teszed. Ezért szeretném ezt az utazást. Minek dolgozunk ha közben a család nincs együtt. Legyünk együtt, te is a gyerekekkel, és mi ketten is. Mikor adtál utoljára csak egy puszit vagy mikor öleltél át alvás közben? A családban szeretet van.
Az autó lekanyarodott az országútól. Lassan a Nemzeti Parkba értek. Anna előkotorászta a térképet, hogy megkeresse a faház helyét. Donald elővette mobilját, és a Gps-en kereste a házat, így segített az anyjának. A két kicsi folyamatosan az utat figyelték az apjukkal.
Megpillantottak egy kisebb tavat. És a partjánt egy faházat.
Will megkönnyebbült, amikor leállította a motort. A gyerekek ki is ugrottak az autóból, össze-vissza futkorásztak. Anna holt fáradtan ült, arcáról a komorság tükröződött a napnyugta sugaraiban. Will megcsókolta.
- Tudom, hogy bunkó voltam, ne haragudj!- mondta Will.
- Az voltál. Viszont te se haragudj rám, egy hisztis, házi sárkány lettem, amióta megszültem a gyerekeket.
- Ez a dolgod- mosolygott Will- Egy igazi család anya ilyen, tényleg ez a munkád. Mostantól fizetést kapsz tőlem, amit arra költhetsz, amire csak akarsz, sőt...
- Még mindig nem érted,igaz,Will? Nem ilyen voltál te sem; hanem egy életvidám, empatikus fiatal, aki egy saját családot akart. Anyagias lettél, Will. Ez így nem mehet tovább, tudd meg!
- Nagy a családunk, kell a pénz, hogy mindent megadjunk a gyerekeknek.
- De te nem adsz meg mindent a gyerekeidnek... pénzt adsz, de apát nem. És nekem nem kell pénz, megkapom érte a fizetségemet; három gyönyörű gyermek édesanyja lehetek, és néha-néha családi nyaralást tervezünk, ez bőven elég nekem.
Will kiszállt az autóból. Ing zsebéből elővett egy szál cigarettát és rágyútott.
- Ja és leszokhatnál a dohányzásról is!- kiabálta Anna.
Will ledobta a cigit, és eltaposta.
Elnézte a faházat, a nagy ablakaival, vastag gerendáival. Ez a nyugalom háza, gondolta magában.
Anna is kiszállt az autóból, átkarolta a férjét, és együtt nézték a lemenő Napot.

Lipták Márk

loading...


Szólj hozzá Te is!