Kelta? Kelta zene? Ír zene? Skót zene?
Mitől kelta zene a neve?
E cikk célja valahogy definiálni a címben foglalt kifejezést, és a teljesség igénye nélkül kapcsolatot keressen a kelta zenéjű népek között.
Kelta zenének manapság a történelmileg, nyelvészetileg, illetve szellemi-kulturális örökségképpen magukat keltának tartó népek, nemzetek zenéjét értjük. Természetesen nem az ókori eredeti kelta diaszpórát értjük mivel nem maradtak fent zenei emlékek például a La Téne kultúrából semmilyen formában. Egyedül hangszertípusok maradtak fenn, aminek a lehetőségeivel valamelyest rekonstruálni lehet magát a zenét. A legrégebbi úgynevezetten kelta zenei darabok is legfeljebb a középkorig nyúlhatnak vissza, és az utódnépek tekintetében is erősen területfüggő, hogy tulajdonképpen melyek lokálisan a legkorábbi zenei emlékek. Visszatérve a mai értelmezéséhez: ma tradicionális kelta zene alatt elsősorban Írország, Skócia, Wales, Anglia, Bretagne, és Galicia népzenéjét értjük. De ha kimondjuk magát a kifejezést, akkor rögtön elsősorban Skóciára, Írországra, skótdudára, Michael Flatleyre, vagy akár Heviára asszociálunk.
Hogy lehet, hogy ennyi különböző nép van, mégis közös zenei identitásuk van?
A válasz tulajdonképpen az, hogy többé-kevésbé közös tánczenei dallamok vannak, ebben tulajdonképpen pedig a legreprezentatívabb az ír népzene napjainkban, kiváltképpen crossover műfajokban is, például a kelta metálban is a kelta szó alatt „modern” ír népzenét értünk, tehát körülbelül a 18. század óta kialakult ír táncdallamokat, kelta punk néven pedig 19. századi ír kocsmadalok punkzenei feldolgozását.
A modern ír zenei táncdallamok kialakulásáig, illetőleg terjedéséig hozzávetőlegesen a 15. századig kell visszamennünk, ekkor kezdtek ugyanis a legrégibb ma is használt táncdallamtípusok kialakulni, és itt elsősorban két alaptáncra gondolok, amely ír zenei elnevezésű, de kelta zenéjű népeknél többnyire megtalálhatóak (hozzáértőknek üzenem, hogy itt most nem ismertetjük a komplett ír vagy skót néptánctípusokat):
1. A reel: a szó maga pörgést, forgást jelent, az óangol ríl szó származéka. Ez a tánc talán a legnépszerűbb ebben a műfajban idestova hatszáz éve. 4/4-es vagy 2/4-es ütemű, általában 130-as tempójú rendkívül gyors dallamú tánc, ma tipikusan látványos írsztepp showműsorok oroszlánrészét teszi ki zenében, de erőszeretettel játszák magáért a zenéért például egy ír kocsmazenélésen. És javarészt ilyen dallamok vannak a crossover műfajokban is. Megtalálható Írországban, Skóciában, Angliában, Galiciában, Walesben, de történetesen a komolyzenében is megjelenik. Nézzünk is rá pár példát:
(Tradicionális ír táncdallam)
(Hevia reelje, a 90-es évek óta híres, sokat játszott száma, Galiciából)
(Reelek skótdudán)
2. A jig: A jig eredete igen bizonytalan, hogy mikor is alakult ki. Jellegzetes lüktetésű 6/8-ados ütemű, mérsékelten gyors tempójú dallam, szintén része a sztepptáncshowknak, zenélésenek, szerves eleme a crossover műfajoknak. A komolyzenében gigue (zsig) névre hallgat, és körülbelül a 16. században adaptálódott. Ismerünk egészen érett középkori dallamokat is belőle. Lássunk példákat is rá:
(Scarce O'tatties című jigtánc)
(két ír, és egy skót jig skótdudán)
(galiciai dudán szóló jig)
(Cécile Corbel bretagne-i énekesnő jig dallamos száma)
Az engem leginkább foglalkoztató kérdés, amire a kutatók sem tudnak válaszolni, hogy bár a történelem különböző módokon formálta ezeket az ún. kelta népeket zeneileg, mégis egészen érdekes, hogy a dallam habitusára, azonnal felismerhető, hogy kelta zenéről van szó, bármelyik népéről is van szó, és nem megfogható hogy miért, hiszen akár a magyar népzene, ezek is pentatonikusak, mégsem hasonlítanak a magyarra. Van a dallamukban egyfajta romantika, tragikum, és nemesség, ami elengedhetetlenné teszi, hogy valamire való történelmi, vagy kalandfilmben kelta stílusú filmzene legyen. Egyedi hangulatot áraszt, amely könnyen kivesz minket a valóságból, és letesz egy zöld erdőben karddal a kezünkben. Lássuk akkor a hasonlóságokat egy-egy példával, minden érintett néptől.
(Julie Fowlis, skót nemzeti énekesnő, gael nyelven énekel)
(Lúnasa együttes reel setje)
(angol háborús népdal a 18. századból)
(walesi népdal)
(Galiciai népdal a Luar Na Lubre együttestől)
(Tri martolod=Három Martalóc, bretagnei népdal, szemfülesek felismerik benne: Eluveitie- Inis Mona)
Végighallgatva a dalokat, táncokat, egyből világossá válik a zenék hasonló hangvétele és szerkesztése, és ha jobban figyelünk, hallható hogy a hangszerelések is leginkább az ír vonalat követik, mindenhol erőszeretettel használják az ír fuvolát, az ír furulyát. A következő részben kifejezetten a hangszerekről lesz szó. Folytatjuk! :)
További cikkek
