Csak ülsz ott a kanapén. A lábad keresztbe felbaszva a dohányzóasztalra. Persze, hogy cipőben, hát mi másban? Hányszor, de úristen hányszor kértem: Vedd le azt a rohadt cipőt az ajtóban és ne mászkálj így a lakásban! De téged ez nem érdekel, hisz te vagy az úr a háznál. Csak ülsz ott a kanapén a Fradi-Újpest meccset nézve. Én meg téged nézlek és az egyre gyűlő sörös dobozokat, amiket néhány perc múlva összeroppantva dobsz a frissen fényezett hajópadlóra. Minden doboz reccsenésénél kifut belőlem az élet. Megrezzenek és felrázom magam.
Jól élünk. Szépen élünk. Mindenünk megvan. Mondjuk gyerek nem lett, de hát mi karrierista típusok vagyunk. - mondjuk mindenkinek. Te is meg én is.
Te azért, mert sosem akartál, nehogy már egy gyerekre kelljen költeni, mikor ez a pénz, amit hazahozol másra is jól jöhet. Egy gyerek teher, egy gyerek nyűg!- hangoztattad, ha ez szóba került.
Én meg bólogattam bőszen, hisz a fene se akarna már neked gyereket szülni.
Mondjuk nem volt ez mindig így. Mikor megismertelek tökéletesnek láttalak. Néha túlságosan is, ami teljesen megrémített, de vonzott. Fel akartam nőni hozzád. Jólmenő vállalkozó, drága ízlés, presztízs, elegáns és ízléses stílus, jó duma és széles körű tudás, remek szókincs, sármos, de nem hivalkodó külső.
Emlékszem nem is igen értettem, miért én voltam az, akit kinéztél magadnak. De megfogadtam mindenki tanácsát és sodródtam. Mormoltam magamban, amiket az évek alatt mantráztam és tudatosítottam magamban: Értékes vagyok, szerethető és engem is meg lehet becsülni és te becsültél is. Tálcán kaptam a szebb életet. Sokszor küldtél virágot a munkahelyemre „ Szépségemnek!” feliratú kártyával megbolondítva és a környék összes éttermében jártunk már. Minden évben kétszer nyaraltunk, Siófokon töltöttük az évfordulóinkat. Jólmenő magyar borászok borait szürcsölve, egy vitorlással szeltük a nagy magyar tengert és boldogok voltunk. A szex elementáris volt. Olykor gyengéd és simulékony, máskor vad és buja. A kezdeti korlátjaimat hamar levetkőztem melletted. Úgy uraltad a szexuális életünket, ahogy a mindennapjainkat és ez pont annyira volt izgató, mint félelmetes.
Az első problémák persze a kapcsolatunk elején csírázni kezdtek, a szerelmünkkel együtt. Számtalan megbeszélés, értekezlet, meeting nyúlt bele az éjszakába és te ilyenkor mindig talajrészegen jöttél haza. Persze megmagyaráztad te nekem, én meg magamnak, hogy a kapcsolataid igénylik a minőséget. Ezért is választanak téged és a több puttonyos száraz bort, a legjobb zamatú hazai pálinkákkal fűszerezve. Aztán a megrendelőkből barátok lettek. Legalábbis te így hívtad őket. Akikkel meglett a saját törzshely, ahol le lehetett engedni a feszkót, kifújni a fáradt gőzt. Akik megértettek téged.
Eltelt pár év és a kezdeti idill szépen foszladozni kezdett. Én gyereket akartam. Valakit, aki ott van nekem is. Akiben kiteljesedhetek és, akivel teljes lesz az életem. Aki feledteti, mennyire magányos is vagyok az esti két főre terített asztal felett, miközben rád várok. Te meg hallani sem akartál erről, helyette teljesen az uralmad alá vontál. Elérted, hogy felmondjak. Azt mondtad, nem kell nekem az a rengeteg feszültség, otthon is folytatott adminisztráció, amivel a munkám járt. Azt mondtad megtehetjük, hogy ne kelljen dolgoznom, és akkor minden erőmmel élvezhetném az életet, amit te megteremtettél. Örömmel és élményekkel tölthetném meg az egyhangú életemet. Majd bejelentesz a cégedhez titkárnőként, hogy legyen tb-m. Én belementem, mert kimerült voltam és hittem neked. Istenem, de sok idő volt, mire rájöttem az egyetlen dolgot is elvetted tőlem, ami élettel töltött meg.
Az évek alatt eltűntek a barátaim, a családomtól teljesen eltávolodtam, a te családodat pedig nem is igazán ismertem. Árnyéka voltam önmagamnak és nyomokban sem találtam már azt a szépre festett idilli életet, amit magunknak álmodtam meg. Kezdtem lecsúszni a lejtőn. Majd egy nap, egy átmulatott éjszakád után talajrészegen, töménytől bűzlő szájszaggal rám másztál a legszebb álmomból felriasztva. Részegen, zihálva hörögtél felettem, hogy akarlak. Az alkoholtól, csak ernyedten próbálkozó farkadat minduntalan hozzám dörgölted és én azt éreztem, ha nem tépem ki magam alólad, azonnal megfulladok. Minden erőmet összeszedve löktelek le magamról, amitől te leestél az ágy mellé, a fejedet meg beleverted az éjjeli szekrény sarkába a zuhanáskor. Esetlen voltál, ahogy feltápászkodtál. Szemedben a harag minden színe cikázott és minden erőt, ami akkor benned volt, egyetlen dologra összpontosítottad, hogy megüss. A közeledő öklöd látványa pedig visszarántott az életbe. Felrázott. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ne sikerüljön. Tépázott hálóingemben a matrachoz húzódtam, ha lehetett volna eggyé váltam volna azzal. Te pedig a nem jól célzott ütés miatt, egyensúlyodat elveszítve zuhantál mellém az ágyra. Elaludtál és horkoltál. Igazi férfi, mi?
Ezt az éjszakát én a teraszon töltöttem. Stikában néha bagóztam magányomban, így a táskámból előkerestem a piros malbit és rágyújtottam. Ahogy a füst szálingózott a sötétben a csillagok felé, úgy cikáztak az én gondolataim. Te nem is tudod drágám, de a mi kapcsolatunk azon az éjszakán véget ért.
Mire elfogyott a Marlboro és a kedvenc 58-as whiskyd utolsó üvegje is, én kiterveltem a jövőmet. Oh nem, nem ittam meg minden kincsedet. A kedven jukkáidat öntözgettem vele. Sanyarú és gyalázatos sors volt ez egy ilyen különleges whiskynek. Pont olyan, mint amit én is szántam akkor neked.
Te nem tudhattad, hogy a nekem adogatott „zsebpénzeimet” hónapok óta gyűjtöttem. Eleinte nyaralásra szántam, egy nagy óceánjárón 14 nap a világ legszebb tájait bejárva. Aztán halogattam az egészet. Egy éve nem vettem magamnak új ruhákat. Minek? Rengeteg van és te úgy sem nézel rám. Ha megtetted, akkor vagy én aludtam vagy neked nem derengett. Hónapok óta nem főztem rád. Fel sem tűnt mi? Ahhoz kellett volna itthon is lenni. Erre a fényűző életre talán nem elég, de egy kezdő lökésre elég pénzem gyűlt össze az elmúlt időben és te azon az estén megadtad a szikrát a gyújtózsinórnak.
Ennek az estének ma van 7 hónapja. Hét hónap volt elég ahhoz, hogy te teljesen lecsússz. Olyannyira, hogy a kapcsolataid is kezdjenek széthullani. Az iszákos életed miatt már nem vagy minőség és megbízható sem. Már nem is a sauvigon mérgez, hanem a jó öreg keserű sör, valami gyorsítóval.
Én két hónapja vettem egy két szobás lakást vidéken. Ott kezdem újra. A napjaim jelentős részét ott töltöm. Csak estére érek haza. Egész kis pofás lakás lett. Teljesen más, mint a te kacsalábon forgó palotád. Szerény, kicsi és stílusos, de valahogy átjárja az otthon érzése. Meg is ismertem valakit nem rég. Nem, nem csaltalak meg téged, de valami elkezdődött, ami végre élettel tölt meg. Holnap lesz az első valódi randink. Eddig csak össze-össze futottunk néhány pillanatra és megittunk egy kávét. Ő is arra lakik, ahol én fogok. Hol? Ugyan drágám azt nem fogod megtudni.
Az elmúlt 7 év különleges volt. A kezdeti szépségekért mindig is hálás leszek, de sosem bocsátom meg neked, amivé váltál és, amivé én is majdnem váltam melletted. Hálás vagyok neked a félresikerült pofonért, a felébredését. Hálás azért, amiért sosem vettél el. Hálás azért, amiért papíron sosem éltem veled, amiért a lakcímem két hónnappal ezelőttig még mindig az anyámhoz szólt. Amiért a valóságban, amit te annak nevezel, azaz az üzleti világban én csak egy titkárnő voltam. Most felmondok. Azt is itt hagyom. Felmondok és kezdek egy új életet. Ha pedig megkérdezed miért? Akkor azért, amit most magad körül látsz. Másnaposan poshadt sörtől bűzlő szájjal ülsz egy papír felett, amit neked hagytam. Ha elnézel jobbra, majd balra jól látod, hogy a háló üres. A kanapé mellett csak a sörös dobozok tolonganak, a frissen fényezett hajópadlón és a ki nem kapcsold tv-d sistereg. A szobában nincs se takaró, se dísztárgyak, se semmi, ami rám emlékeztetne. Tegnap este a meccset nézted a becsomagolt bőröndjeim mellett. Mindeközben én téged bámultalak és írtam ezt a levelet. Észre sem vetted, hogy elmegyek. Pedig hatalmas veszekedésre készültem, minden összegyűrt sörös doboznál megrezzentem. Azt hittem észrevetted, hogy elmegyek, de ez nem történt meg. Most elköszönök és egyetlen kérésem maradt csak hozzád: Kezdj valamit az életeddel.
További cikkek
