2024-05-28 06:56:48, Boldog névnapot Emil,Csanád !
Kereés az oldalon

Véget ért örök szerelem

Vendégíró - 2017-10-11 10:00:00
Elv/érzek
szerelem részegség igaz szerelem véget ért szerelem szakítás képszakadás kámfor ég veled elmúlt érzések továbblépés

Vége van. Elkéstünk. Sosem láttalak még annak téged, aki most vagy itt előttem az üres semmitmondó tekinteteddel. Most először látlak ésszel és nyoma sincs a szív vak szerelmi látomásainak. Az első gondolatom, hogy én ebbe beledöglök! Hová lettünk, miért nem nézel rám úgy, mint egy tiltott szerelemre? Hol a remegő érzés a lábamban, a görcs a gyomromban? Hol fájsz te nekem édesem? Hová lett az érzés, ami miatt azt éreztem nő vagyok, gyenge és nekem is fájhat az élet? Hol az érzés, hogy én is ember vagyok? A mi vak szerelmünk egy napon észrevétlenül kúszott ki a kezeink közül. A vadregényes történetünk csak megfakult tinta lett egy-egy papírfoszlányon szétterítve a korhadt padlón, ahonnan már ezerszer felálltunk.
Itt állsz és egy pillanatra megpróbálsz azzal a nézéssel rám nézni, amibe egykoron beleszerettem, de képtelen vagy már rá. Már nincsenek a szemedben elérhetetlen vágyak, megfoghatatlan érzések, kósza miértek. Érzem, hogy vége. Te pedig azt is tudod talán, hogy ez a mese soha el sem kezdődött. De tudd életem nagy szerelme, hogy nem te lettél más, csupán én kúsztam ki a karjaid közül.

Mélyen nézek bele a szemedbe hisz' még úgy elvesznék benne. Az elveszett férfit keresem a szemedben, akivel a szerelembe beletemetkeztem. A szemeidet nézve keresem azt az éjszakát, amelyben a nyelvek eggyé forrtak, a testek összeértek, a vágy felszabadult és elhittük, hogy nincs holnap.

Azonban hiába keresem, a szememre ült könnycseppben végig pereg szerelmünk története az arcomon, koppanva hullik a padlóra és ezer apró cseppben párolog el a jövőnk.


Ezért nézlek még percekig. Meg akarlak jegyezni magamnak, el akarom raktározni  minden ráncodat, amit az élet rajzolt rád, minden mosolyodat, amely örökre hazugság. Látni akarom a kihalt tekinteted, hogy tudjam más-más úton indulunk végre tovább. Érezni akarom, ahogy nézel és bármennyire fáj nem jössz soha utánam. Életedben először végignézed, ahogy elsétálok. Életemben először tényleg kisétálok az életedből. A kocsi párás ablakán látok egy világot, amelynek köze sincs az én elhitt valóságomhoz. Az autód fénye hátulról világítja meg a párás üveget, kilométereket követsz a sötét éjszakában. Egy pillanatra elhiszem, hogy az utolsó, döntő kanyarnál még feltámadunk és utánam eredsz. De a valóság édesem, hogy még én jobbra megyek, a te sofőröd balra, és te már rég seggrészegen alszol az anyósülésen. Így értünk véget, ahogy elkezdődtünk. Én elégek, te pedig reggel talán majd nem is emlékszel.

2017_1011145111_sunset_sonnenuntergang_revival_ccr_creedence_clearwater_eifel_auto-524333.jpgd.jpg

loading...


Szólj hozzá Te is!