A koronavírus nem is túl lassan de behálózta a mindennapunkat. 2020-as év nagy reménykedéseivel ellentétben a világot a Covid-19 foglalkoztatja és tartja a kezében. Néhány héttel ezelőtt, amikor még azon tűnődtünk, hogy denevértől, halpiacról vagy laborból szabadult vírus tombol-e Kínában valójában a legtöbbünk nem gondolt abba bele, hogy a március 15-ét otthon töltjük és a hazaszeretetet a négyfal között a TV és online platformok vetítése közben érezhetjük csupán. Sőt valójában a hazaszeretet most sokkal inkább féltés, kérdések és hit egyvelegévé alakult át.
Egy felgyorsult társadalom mókuskerekei vagyunk mindannyian. Nyitott határok, repülések, import-export áruk és a világgazdaság szimbiózisa az, ami megkönnyíti a rohanó életünk minden egyes szegletét. Ez a hely, ahol pedig mi élünk, most mocskosul leckéztet. Jelenleg mind tanulunk és valami olyan dolgot próbálunk kezelni, amivel a 30 év alattiaknak talán még sosem volt dolguk.
Vizsgázunk hitből, kontrollból, szabályokból. Meg kell tanulnunk bíznunk egy olyan vezetésben, amelyben a rendszer váltás után szülöttek jelentős része sosem bízott meg. A kormánynak ki kellett bújnia a bevándorlásra épített politikájából és meg kell oldania egy olyan helyzetet, ahol nincs második esély. A magyar kormány vagy velünk bukik vagy bebizonyítja, hogy egy olyan krízis helyzetet is képes erős kezekben tartani és megoldani, mint a jelenlegi világjárvány, ahol az embereknek semmi másuk sincs, mint fegyelem, higiénia és hit. Hit, hogy most tényleg minden értünk történik.
Mert a világunk, az országunk jelenleg napról-napra, sőt talán óráról- órára változik. Már nincs, vagy nem szabadna lennie olyannak, aki azt mondja nincs baj, aki azt mondja: vele ez nem történhet meg. Ez nem az a helyzet, ahol lehet hárítani. Ez az a helyzet ahol felelősségteljesen, higgadtan pánik nélkül fel kell készülnünk és elővigyázatosnak kell lennünk a saját tudásunk és eszköztárunk szerint. Azért, hogy megvédjük magunkat, a gyerekeinket, a szeretteinket és leginkább, hogy óvjuk a nagyszüleinket és beteg hozzátartozóinkat. Mert, ha a mi családunk kerül veszélybe és mi vesztünk el valakit a vírus miatt, fittyet fogunk hányni a halálozási rátákra. Márpedig be kell látnunk, hogy a korona vírus 3 hónapja tartja félelemben a világot, de mi magunk még az előszobájában járunk.
Számos ország sétál előttünk és jól láthatjuk melyik stratégia milyen eredményeket hozott. Tehát egy dolog biztos, hogy jelenleg jó az út, amin sétálunk és még mindig jobb azon tűnődni, hogyan oldjuk meg a gyerekek felügyeletét, mint azon vajon mikor áll be a krach a saját otthonunkban. Mert ez a vírus már itt van közöttünk.
Mindazok ellenére pedig, hogy nem mi választottuk ezt az utat, túlélnünk nekünk kell. Nekünk, a családunknak, a rokonainknak, barátainknak, országunknak, kontinensünknek és a világnak. Mindannyian felelősek vagyunk magunkért, egymásért, és a környezetünkért és ha ezt eddig nem sikerült megtanulnunk, akkor most megfogjuk mindannyian.
Próbáljunk meg mindannyian a megoldás és ne a probléma része lenni!
Nem lehet elégszer elmondani, így meg tesszük mi is:
- Kérünk titeket gyermekeiteket, ne a nagyszülőkre bízzátok!
- Rendszeresen, alaposan mossatok kezet és fertőtlenítsetek!
- Óvjátok magatokat, családtagjaitok és a környezeteket!
- Kerüljétek, ahogy csak tudjátok a tömeget, fokozottan figyeljetek a tömegközlekedéseken!
- Csak szükség esetén forduljatok orvoshoz és tünetek esetén előtte telefonáljatok!
- Ésszerűen vásároljatok és ne pánikszerűen!
- Informálódjatok több felületről és biztos forrásokból! Szelektáljatok az információk, pánikkeltő tartalmak és a pletykák között!
- Tegyük félre a politikai hovatartozásunkat és higgyünk abban, hogy jelenleg minden óvintézkedés értünk szól!
- Ha betegnek érezzük magunkat, maradjunk otthon, ne menjünk be dolgozni! Egyeztessünk háziorvosunkkal!
- Ahol lehet és van rá lehetőség dolgozzunk Home Office-ban!
- Őrizzük meg a nyugalmunkat!
További cikkek
