Noha korántsem újonnan bemutatott, debütáló produkció, mindenre kiterjedő, ámde felszínes figyelmemet csak nemrégiben keltette fel az RTL Klub 2015 óta futó éjszakai közszolgálati háttérműsora, a „Magyarul Balóval.”
A jellegzetes fizimiskájáról és orgánumáról ismert, valamint ezek miatt rengeteg tréfa, gúnyolódás tárgyát képező, rutinos műsorvezető, Baló György estéről estére – jobban mondva éjszakáról éjszakára – kísérletet tesz egy-egy égető politikai-közéleti kérdés feltárására vendégei segítségével. Azon túl, hogy a produkció műfaja napi (!) politikai háttérműsor, eleve elüt egy jól menő kereskedelmi csatorna palettájától (ahol a híradón kívül nemigen megszokott az ilyen tematika), és a késői, változó – 11:30-tól egészen 0:40-ig terjedő – műsorkezdéssel alapvetően is rétegműsornak minősül, mégis az utóbbi idők legüdvözítőbb vállalkozása számomra, ami az RTL Klub állandó műsorait illeti.
Ha a magyar közszolgálati célú – azonban mélyen átpolitizált – adókat tekintjük, rengeteg hasonlót tudunk felsorolni; az M1, HírTV, ATV, Echo műsorkínálata rengeteg ilyen programot tartalmaz, mind a reggeli sáv habkönnyű 5 perc 45 másodperces beszélgetéseitől a késő estébe nyúló kerekasztalos politikai vitákig. Tehát nem ebben van Baló nóvuma. Olyan műsor, mely mélyrehatóbban, a felszínes lózungok mögé is látva tárgyalja a változó idők politikai témát, s mindezt naponta teszi – az már kevesebb van. Ezért is irányul ily mértékben exponált figyelem az ATV-n évek óta folyó Egyenes Beszéd, valamint riválisa, az Egyenesen című ‒ Kálmán Olga ATV-s felmondása után indított – HírTV-s műsor köré, hiszen ezek a hét öt napján tudósítanak közéleti témákról, s vizsgálnak meg részletesebben politikai kérdéseket. Olyan háttérműsorból tehát, ami napról napra képes érdekességekkel szolgálni, égető problémákról értő módon szólni, s politikai pengeváltásoknak is megfelelő közeget teremteni – nagy a hiány.
Ebbe a nagyon szűk piacba illeszkedik be a Magyarul Balóval, mely noha jó későn és nem hivatalos közszolgálati adón, de ‒ talán pont az előbbieknek, s persze a műsorvezető személyének köszönhetően – függetlenül, hitelesen tudja bemutatni a politika forrongásait nap, mint nap. Baló (már-már védjegyévé vált, látványos beszédhibája ellenére) rendkívüli műsorvezető; érdekli a vele szemben ülő, kérdései szakmaiak, s korra, nemre, habitusra, pártállásra, szakterületre való tekintet nélkül kritikával kezeli az beszélgetőpartnerek megnyilatkozásait. Rengeteg – egy napi műsorhoz képest elképzelhetetlenül sok ‒ munka folyik a műsorkészítés hátterében; Baló nemcsak narrálja, s részletekbe menően felvezeti az aznap kivesézendő témát, hanem referenciákkal alátámasztott adatokkal, konkrétumokkal (nem ritkán ábrákkal, diagramokkal, statisztikákkal) szembesíti vendégeit. Úgy tűnik, minta Baló a közbeszéd minden lehetséges részterülete kapcsán adekvátan tudna nyilatkozni, s minimum minden társtudománynak adjunktusi szintű ismerője. A magam részéről ezt a titulust ki is utalnám Baló Györgynek, de a kekecebb olvasók kedvéért megjegyzem, hogy valószínűleg nem(csak) arról van szó, hogy egy teljesen a jelenkorba nem illő reneszánsz polihisztor fogad bennünket a képernyőn esténként, hanem arról (is), hogy Baló mint műsorvezető rengeteg energiát fektet egy-egy fontosabb téma feltérképezésébe. Ez a tulajdonság – amely egyébként a legkevésbé sem jellemzi a legtöbb mai magyar tévés, újságíró, kritikus hozzáállását – teszi lehetővé azt a benyomást, mintha Baló a CEU-kérdés külpolitikai vetületeitől, a kelet-magyarországi autógyártás helyzetén át, egészen a természettudományi felsőfokú képzések tantervhálójáig mindenben felkészült lenne, s otthonosan mozogna.
Ez a rendíthetetlen szakmai attitűd egyfelől áldása és átka is a műsornak: Baló hozzáértése, profizmusa és a felszínes ködösítéseken való gyors keresztüllátása rávilágít a magyar szakpolitika mélységes alkalmatlanságára. A Magyarul Balóval adásaiban, ha adódik valamilyen feszültség – általában pártpolitikusok meghívása esetén –, az általában abból származik, hogy a műsorvezető jobban átlátja, effektíve körültekintőbben szemléli az adott témát, mint maga a(z elviekben professzionális felkészültségű) „szakértő.” Ekkor a narcisztikusabb vendégek legtöbbje, mivel találva érzi magát, jobb híján indokolatlan és értelmetlen vaklövészetbe kezd, de Baló rutinjának hála, a beszélgetések nem tudnak oly módon eldurvulni – sem négyszemközti, sem kerekasztalos vita esetén – mint az nem egyszer előfordult mondjuk Lakat T. Károly, vagy Kálmán Olga stúdiójában.
Mindezeken túl a Magyarul Balóval nem unalmas és monoton; ad a változatosság igényére. Jóllehet, a műsor vállalt célkitűzése, hogy a legfontosabb hazai komplex szociális problémák (egészségügy, oktatás, foglalkoztatás, közmű, stb.) kérdésében végezzen mélyfúrásokat, mégsem mondható egyhangúnak a témafelhozatal. Baló, ha kell, négyszemközt vagy sokadmagával együtt kérdez meg pártpolitikust, gazdasági vezetőt, szakszervezeti tagot, tudóst, pedagógust, művészt – ahogy a téma aktualitása és jellege megkívánja. S ha netán a nehezen elérhető beszélgetőpartner nem beszéli a magyart – mint legutóbb a CEU rektorával készített interjú esetében is – csodák csodájára Baló, mint akit skatulyából rántottak ki, angolul is lefolytatja a beszélgetést, amit majdan az utómunkálatok során fordítanak nekünk, halandóknak magyarra. (Nem úgy, mint a friderikuszi hagyományokra visszatekintő magyar tévézés fősodrának protokolljában, ahol a külföldi vendég valójában egy érdektelen tolmács-hanggal és egy fülhallgatóval folytat dialógust, a műsorvezető legnagyobb kényelmére.)
Őszinte érdeklődés, szakértelem, kritikus gondolkodás, függetlenség – olyan ideák, amik bizonyos értelemben mind megtalálhatók Baló György műsorában, s amelyek egyúttal teljesen hiányoznak a magyar média nagy egészéből. A feljebb jutástól kisebesedett könyökű, vagy éppen az érdektelenségben tapicskoló tévések, önjelölt ideológusok, megmondó emberek, propaganda-híradók és ellentáboraik végeláthatatlan sodrában biztonságot adó sziget ez a műsor, mely úgy szórakoztat, hogy közben komoly, valós társadalmi igényt elégít ki.
Talán az egyetlen probléma a műsorkezdési idő hektikus változása. Eleddig úgy tűnt számomra, Baló éjszakánként olyan, mint a keddi kukásautó: nem tudni fél hatkor vagy háromnegyed nyolckor tolat be a háztömb mögé, de bizonyosan mindig megérkezik, felébreszt és elviszi a szemetet. Tartsa meg még soká ezt a jó szokását Baló György is!
További cikkek
