2020-05-28 05:57:49, Boldog névnapot Emil,Csanád !
Kereés az oldalon

Egy gyerek, mint élet (második rész)

Lipták Márk - 2020-03-29 10:00:00
Beszéljünk másról
Család Gyerek Élet Rossz

2020_0308162041_egy-gyerek-mint-elet.jpg

Egy gyerek, mint élet

Első rész

folytatás

 

A konyhában ültem. A hűtő zúgott, kintről az eső kopogott az ablakon. A vacsorát megfőztem, meg is terítettem már. A fiam a házit írta. A férjemet vártam. Csendben ültem, néztem milyen rendbe raktam, és azon gondolkodtam, hogy talán az apja szavai hatására megváltozik Kyle. Nem lehet rossz gyerek, nem is tudtam, hogy az én gyerekemmel ez történik; megbélyegezik, mint valami gonosz lényt. Verekszik? Cigizik? Visszaszól? Az apjával sosem veszekedtünk, cigiztünk vagy okádtunk volna egymásra szitokszavakat. Eldöntöttük, hogy egy boldog család leszünk, egy boldog és békés család, itt Noweltown-ban, egy három szobás panellakásban. A Kyle a mindenünk, ő érte éltünk, ő érte dolgoztunk. Látni szeretnénk, ahogy leérettségizik, lediplomázik, összeházasodik és családja lesz, és azt a mintát viszi tovább, ami mi tanítottunk. A feltétel nélküli szeretetet.
George belépett a konyhába. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy hazajött. Mellém állt, megcsókolt, majd leült elém. Megfogta a kezeimet, és borús szemekkel nézett rám.
- Kyle rám sem nézett, amikor puszit nyomtam a fejére- mondta George- Te pedig valahol messze jársz és komor képpel bámulsz a férjedre. Megkérdezem, tehát mi történt?
Elmeséltem a mai szülőiértekezletet, utána az itthon történteket. A férjem döbbenten figyelt végig, a végén pedig bólogatott.
- Nem kell megverni, hiszen még csak egy gyerek- mondtam- Tudom, hogy nem rossz ő, bármit is mondanak rá.
- Nem fogom megverni. Megígértem, amint apa lettem, hogy soha nem fogom megütni a fiamat. Viszont, hogy így megváltozott a viselkedése, a szülei előtt hallgat, hazudik, az nem jó, tenni kell valamit.
- Mit akarsz akkor? Mit tegyünk?
- A cigizés miatt, aminek nem örülök, kemény büntetést kap.
Bólintottam. A férjem barna szemei megnyugtattak. Éreztem, hogy semmi baj nem történhet ezután, ha ő itt van velem. Kyle újra a kicsike fiúnk lesz, és együtt nevetgélünk az Adam- Sandler-es vígjátékokon.
- Telefon csak este lesz nála, alvásig. A héten nem gépezhet és nem mehet sehova sem, beleértve a hétvégét is.
- Ez oké. De azt akarom, hogy beszélj vele, hogy a rossz viselkedése eltűnjön. A mi fiúnk nem rossz. Nem lehet rossz. Valami nincs rendjén. Mondd el, milyen egy igazi kisfiúnak lenni, hogy a jó fiúkból lesznek az igazi férfiak, olyan, mint te! Te vagy a példaképe, minden fiúnak az apja a példaképe, így csak te tudsz a legjobban hatni rá.
Eleredtek a könnyeim. A férjem az ölébe ültetett és szorosan átkarolt. Jól esett, hogy itt volt velem, és mint férj és apa szeretetből cselekedett is. Nem is kívánhattam volna jobb férfit a világon, és jobb apát, Kyle-nak.
- Bemegyek hozzá akkor.
- Persze, menjél.
George megcsókolt, éreztem azt a szerelmet és biztonságot, és azt a tudatot, hogy igen, minden rendben lesz. A mi kis családunk; a Miller-család a legboldogabb a világon.
George megállt a fia mellett. A házi írást éppen befejezte. Én az ajtó mellett, a folyosón hallgatóztam, és vadul vert a szívem, hogy mi fog történni.
- Fiam, Kyle Miller- kezdte George- Nagyon szeretünk téged, ezt tudd!
Kyle bólogatott.
- De, hogy rossz gyerek vagy, egyáltalán nem örülünk, az édesanyáddal.
- Mindent elmondott, anya?
- Igen. A cigizés miatt mérges vagyok, és büntetést kapsz tőlünk.
- Oké, mi az?
- A telefont csak este kapod meg, alvásig. A héten nincs számítógép és nem mehetsz el sehova, természetesen a hétvége is beletartozik.
Kyle nem szólt semmit.
- Fiam, kérlek beszéljük meg ezt.
- A büntetés egy fasz.
Azt hittem felsikoltok. Mit mondott? Azt a bizonyos férfi szervet, amit a fiúk pisilésre használnak, a férfiak meg eggyel több funkcióra?
- Nagy szavak egy ilyen kis embertől.
George elmosolyodott. Higgadt volt.
- Ha valami nem fair, vagy ilyesmi, akkor az egy fasz.
- Fiam, tudod is, hogy mi az?
- Igen, ami a lábam között van.
- Nem, az még távol áll a fasztól, ha már így belemélyedtünk ilyen kényes témákba. Egy férfi sosem mondja, hogy fasz, ami a két lába között van.
- Miért?
- Mert ciki.
- Ciki?
- Igen, ha anyádnak ilyet mondanék, kiugrana a szíve, elhiheted!
Abban biztos vagyok, de hogy még a saját tíz éves fiam mondja ezt...
- Kérek, ne használd ezt a szót, és egyáltalán a szitokszavakat. Mi, itthon, egymással és egymás előtt nem beszélünk így, de hiszen tudod, fiam. És a cigizés rossz dolog.
- Tudom, apa! - Kyle az apja nyakába ugrott- Én nem is akartam kipróbálni, csak az a Mark, és Thomas meg a Joy azt mondták megvernek, ha nem cigizek, mert kis buzinak neveztek...bocsánat apa, nem akartam így mondani. Sohasem akartam cigizni, anyának is mondd e, kérlek!
- Elmondom. Apádként csak értetlenül állok az egészhez. Meg akartak verni, fiam?
- Igen. És az egész iskola egy nagy hülyeség. A tanárok csak kiabálnak, a gyerekek kötekednek, a Mark-ék meg akarnak verni és csúnyákat mondanak rám.
- Kyle, te nem vagy rossz gyerek. Tudjuk jól. Minden problémát muszáj vagyunk megoldani. Te vagy a mindenünk, fontos a család számunkra. A szeretet a legfontosabb a világon, és a családban élők együttesen összefognak egymásért.
Majdnem elfogott a sírás, a férjem egy érzékeny, romantikus ember volt. Tudott bánni a szavakkal, és ki tudta mutatni az érzéseit. A fiát imádta.
- Nem szeretném, hogy rossz lennél. Megoldást találunk. Apád sem rossz és édesanyád sem rossz, te vagy az egyetlen fiúnk, és a te világod a legfontosabb számunkra. Legyél őszinte és mindig időben ott leszünk melletted, és nem később.
- És ha valami nagyon rosszat csinálnék, akkor mi lenne?
- Akkor is az én fiam vagy, és ahogy most is mérges vagyok, mégis szeretlek. Apádként ez a dolgom, hogy szeresselek és megvédjelek. Édesanyád pedig ránk vigyáz, azt hiszem!
Mind a hárman nevettünk, és átöleltük egymást. A könnyeim eleredtek, bár szavamra mondom nő vagyok, azért a gyerekkel kapcsolatos dolgokon mindig bőgök, de miért? Amióta túl vagyok az első gyerek kihordásán és megszülésén minden megváltozott belülről és kívülről.
Utána a konyhában vacsoráztunk. A családunk a legfontosabb dolog az életemben. Agyon pusziltam a kicsike fiamat, mikor láttam mosolyogni, fehér fogai tökéletesek voltak, kék szeme élénken csillogott; gyermekin, ártatlanul és szeretettel teljesen. Mindig elcsodálkozok, hogy tud két ember; egy férfi és egy nő ilyen csodát létrehozni. Egy darabka Isten, a hatalmából, hogy embert teremtsen. És azt, hiszem én és a férjem talán a legtökéletesebbet teremtettük, ámbár mindenkinek a saját gyereke a legtökéletesebb. Büszke voltam, és tudtam mindent megoldunk. A rossz véget ér. Tudtam, hiszen a férjem ezt mondta, és a fiam is ígérte.

Másnap délután behívtak az igazgatóiba.
Beléptem az igazgatói szobába; teljesen leizzadtam és habogtam, amikor hozzám szólt az igazgatónő. Hellyel kínált. Kissé feszültnek láttam. Vastag lencséjű szemüveget hordott, bordó felsőt, amira egy barnás-vörös kardigánt vett fel, kék farmert viselt. A haját mindig divatosan hordta, minden héten járt a fodrászához, hogy a legújabb hajviseleteket tudhassa magáévá. Egyedülálló volt, közel tíz éve. És már korban is benne lett.
A hosszú asztal végében foglalt helyet az igazgatónő, mellettem pedig Anna Garcia ült. Izzadt, büdös, szűk és koszos ruhákban volt.  Vörös haja kócokban, zsíros. Erősen szuszogott. Rám nézett, és elfordultam tőle.
Az igazgatónő gépelt gyorsan valami szöveget, majd felénk nézett. Szigorú arca volt, jellemében volt egyfajta fegyelem, ruháiból és hajából mégis egy könnyedet, szabad gondolkodású nő sugárzott vissza a világra, mégis az emberi vonásai erősebbek voltak, így rettegtek tőle a gyerekek, és ezek szerint a férfiak is.
- Linda, köszönöm, hogy befáradt- mondta az igazgatónő- Ma délelőtt történt esemény kapcsán kérettem Önt.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Kyle Miller megverte Mark Garci-t a délelőtti szünetben, sőt a kisujját is eltörte.
- Tessék?! Mit csinált?!
- Megverte a fiad a fiamat, bazd meg! - bömbölte Anna Garcia.
- Kérem, fogják vissza magukat! - mondta az igazgatónő- Mrs. Garcia tudja jól, hogy ebben az intézményben nem használunk ilyen jellegű szavakat. Kérem válogassa meg a szavait!
Anna Garcia elszégyellte magát, összehúzta magát, és így egy hatalmas húsgolyó látszatát keltette.
- Nem értem az egészet, kérem mondják e pontosan mi történt! - mondtam- És miért csak most szóltak?
- Amint mondtam, a délelőtti szünetben Kyle Miller neki rontott Mark Garcia tanulónak, és ahogy többször megütötte a kisujját is eltörte, majd az iskolafalhoz vágta őt, leköpte és sokszor szitokszavakat kiabált.
- Ezt...ezt...nem tudom...elhinni...hiszen...a fiam...ezt...
- Mark Garcia-t, az iskolaorvoshoz vitték az ügyeletes tanárok, majd kihívtuk a mentőket.
- És miért csak most szóltak, kérdezem még egyszer?
- Mert nem tudtuk, hogy a hivatalos szervek és a lelet mit mondanak.
- Milyen súlyos?
- Nyolc napon túl gyógyuló...az ütések helye pár napon belül eltűnnek, viszont a kisujja amíg beforr az több nap, akár hét is lehet.
Anna-ra néztem; a szemeiből ki tudtam olvasni a gondolatait. Ebből probléma lesz.
Ezek rám fognak törni. A családomra. Megráztam a fejem, és gyorsan számításba vettem a lehetőségeket; először is hiába buták ők, a rendőrség és a bíróság a feljelentés hatására ő mellettük állna ki, és kártérítést követelhetnének és minden költség megfizetését. Esetleg most, peren kívül fizetnék neki valamennyit és elmondanám hagyjanak békén minket örökre. A pénz után sóvárgott, Anna Garcia.
Elmosolyogtam. Anna el is kuncogta magát, bár nem is tudta miért is, csak a jókedvem tette ezt vele.
- Kyle, a kicsike fiam, és ha verekedett is, nem azért, mert rossz- magyaráztam- Megvédte magát. Nem hiszem el, hogy ő kezdte volna a verekedést.
- Majdnem agyonverte azt a gyereket, Mark Garcia-t- mondta az igazgatónő.
- Megvédte magát, és csak megakarta mutatni, hogy többet ne verekedjen vele. A fiamat ezek a rossz gyerekek folyamatosan megakarják verni, és szidják. Ez a probléma.
Belül sírtam, hogy az én kicsike fiam milyen bajba keveredett. Ám bátran álltam az oldalán és senki…az ég világon senki sem bánthatja az én fiamat. Az pedig örömmel töltött el legalább, hogy biztos nem Kyle kezdte a verekedést, és csak megvédte magát, és még több plusz pont, hogy nem őt verték el. Milyen erős gyerekem lett. Eddig azt hittem egy legyet sem tud leütni, most meg nem, hogy majd péppé veri a gyereket, de az ujját is eltörte. Igazán félelemmel vegyes érzelmek fogtak el; az angyalok is talán fegyvert fognának és vérrel fizetve megvédenék az embereket a világon? Hogy a szeretet a legnagyobb fájdalom? Az a belső fájdalom, ami egy érzés fakad, és együtt él bennünk, egyben a szeretet és a gyűlölet.
- Elolvastam a beírásokat, és meghallgattam a tanárokat- mondtam- Ám kijelentem, hogy nem az én fiam hozta be a csikket az iskolába, hanem Mark. Ő ennek az úgynevezett rossz fiú magnak a főagya, és aki a legjobban sakkban tartja a fiamat, a többi fiút, sőt az osztályt. Tavaly jött az osztályba, igaz? Mióta állnak fenn a problémák?
- Tavaly szilveszterkor költöztünk a városba, egen- mondta Anna Garcia.
- A tanárok leírják a fiamat- folytattam- És csak irkálni tudnak a tájékoztatóba, és maga, igazgatónő sem tud okosabbat mondani. Vagy nem akarja látni?
Az igazgató szigorú arca most elpirult a szégyentől, és a magabiztos kiállása mintha egy pillanatra megnyúzott állati viselkedést tükrözött volna. Tudtam, hogy bele találtam valamibe, amibe régóta senki nem akart vagy mert. És persze, hogy én voltam. A mártír, hős édesanya, aki mindent megtesz a fiáért. Egy család voltunk, és ez így volt helyes.
- És Anna Garcia, mondd el nekem, hogy utoljára mikor ültél le a fiaddal beszélgetni? Sőt tovább megyek, játszani egy társast vagy pókert?
- Nekem sok van, aztán! Kilenc porontyom van, nincs időm játszadozni, meg aztán nagyok ők már! Nem tetszik, hogy leszólsz.
- Kritizállak téged?
- Igen, he. Mert neked aztán baromi könnyű. Szép lakás, pénzes férj, meg aztán melózol te is…én meg egyedül vagyok a kilenc poronttyal, és az uram is sokszor nem jön haza.
- Nem mondtam, hogy ennyit szüljél le!
Tudatában voltam, hogy egyre mélyebbre mentem abban a bizonyos dologban, de a bennem lévő kétségbeesés és igazságtalan vezérelt most, bár jobban élveztem volna azt, hogy a családommal inkább egy moziban kólát szürcsölve nevetünk egy filmen, vagy a lakókocsival átszeljük az országot a Las Vegas-i sivatagban. Erre itt ülök egy mérhetetlenül nő és egy kiégett gyermektelen nő között. A fiamat akkor is megvédem, az igazam az igaz.
- Ne mondd meg, hogy mennyit szüljek, basszus! Ha akarok akkor még szülök vagy tízet, te kurva!
- Melyik uradtól?
Most jöttem rá, hogy az anyaságnak a legszebb pillanatait mind megéltem már, és következnek a rosszak is, így is sokáig elkerültek. Az iskola, a tanárok, a szülők, mostantól ezek jöttek. Minden buktatója a felnőtt életnek, a megszámlálhatatlan közöny, az önzőség és a félelem.
- Elég legyen! – szólalt meg az igazgatónő- Minden családban más a modell, és az anyagi háttér, de a tanuláshoz mindenkinek meg van a joga. Ami történt az megtörtént, a további teendőket kérem beszéljék meg ketten, a feljelentést a Garcia-család megteheti, ezt tudja jól maga is, Mrs. Miller. Az iskolai szabályok szerint megkapják a következő fokozatot a büntetésben. Köszönöm, hogy eljött, Mrs. Miller. Kérem távozzanak!
Ahogy futottam ki az iskolából, könnyek törtek elő a szememből; a düh, a szomorúság és a igazságtalanság. Az iskola kapunál fogta meg a vállam, és úgy visszahúzott, hogy az ajtónak neki is estem. Kölcsönkenyér visszajár, mi?
Anna Garcia morgott, a szemei vérben fürödtek, kapkodta a levegőt, fogai csikorogtak.
- Mi van te madame, kurva?
-  Megyek haza, tudod nekem van felelősség tudatom és főznöm kell a családomra.
- Te menőzöl a pénzeddel, ha? Nincs vége itten, a papírok megvannak, a fiad eltörte a fiam ujját, bizony!
- Megérdemelte. Gondolkozz el, a te fiad óta retteg az enyém, és a többi gyerek is. Nem neveled a fiadat, nem kap fegyelmet és szabályt. Sőt se szeretetet, tudja mi az a család?
Anna pofon akart vágni, de elhajoltam a súlyos mancsai elől, ezért mérgesen csak rám köpött egy nagy adagot.
- Azt hiszed, nem tudod mit mondasz? Az én fiammal semmi baj, veled van baj, a magadfajtákkal.
- Milyen magamfajtákkal?
- Akik a gyerekeiket elkényeztetik, mindig kinyalják a seggüket, pénzes urakkal vannak, autóval járnak mindenhova, én meg gyalog járok, télen-nyáron. Érted?! Ne mondd meg, milyen anya vagyok.
- Mi bajod van azzal, ha megveszek mindent a fiamnak? Vagy autóval megyek mindenhová! Én és a férjem sokat dolgozunk azért, hogy egy biztos anyagi hátterünk legyen, mégis van egy lakásunk, régóta vágyunk egy nagy családi házra, még sincs pénzünk rá, a kurva életbe! Ha a fiam bármit is kap, azt csakis szeretetből, de mindig ésszel és tudatosan. Elég az irigységből, elég legyen végre! Szállj le rólam, és a fiamról, az egész családomról, nem akarom, hogy hozzám szól! Vagy a fiad, az én fiamhoz.
- A rendőrökhöz megyek és feljelentelek téged, akkor mi van, he?
- Miért csak az én fiam verte el? Szerinted nem tudok arról, hogy amikor kék-sárgán jön a fiad az iskolába, te verted meg vagy az alkoholista urad? Egy igazi, család. Keress fel ez doktort!
- Sokat fogsz még perkálni nekem, Linda.
- Dugd fel a pénzedet!
- Elkaplak…elfoglak kapni…
Otthagytam őt. Beugrottam az autóba, kifaroltam és száguldoztam hazafelé. Amikor percek alatt értem, remélve sehol sem lefotózva gyorshajtásért, sírva fakadtam. Egyfajta veszteséget éreztem; egy igazságtalan életet, amiben talán nem is nyerhetek igazságot az én lelkemért, a fiam szeretetéért, a férjem kitartó munkájáért. Az egész ügy már a szívembe hatolt, hogy ennyi időnek kellett eltelni, hogy végre jelezze felénk, a családjának, hogy itt a világban baj van, és retteg, fél. Elszomorító, undorító és szégyenletes, vagy csak egyszerűen szánalomra méltó ez az egész élet, ez az egész világ, és a könnyeim sós íze megértette ennek a helynek valódi ízét.
Csak magam elé bámultam és kirázott a hideg annak tudatán, hogy a megszületett gyermek ártatlan lelkét a szülők képtelenek megvédeni a világtól; vagy az évek óta keményen dolgozó apa szomorúan fél a családja jövőéért; vagy hogy a szerelem igazi érzése és tette ma már csak egy megcsonkolt paródiája volt a mély emberi, tiszta szeretetnek; vagy egyáltalán, hogy a feltétel nélküli szeretetet is valamihez kötik és csak akkor szerethetnek engem is, ha ezt vagy azt…és én csak sírok.

Mire hazaértem a fiam is pont megérkezett. Fáradtnak tűnt és szótlan volt. Azonnal elé álltam és mérgesen néztem le rá, de ő továbbra is nem szólalt meg. Rám pillantott.
Levette a felsőjét, farmerjét és megláttam a kékes-zöldes foltokat a testén. Megijedtem, és mintha átéreztem volna a fájdalmait, fáradságát és szomorúságát. Ezer gyógy puszit adtam volna a sebeire.
- Kyle, ma délelőtt behívtak az igazgatóiba- mondtam.
A fiam nem szólt semmit.
- Kérlek, mondd el, mi történt!
- A nagyszünetben- a fiam hangja vékony és félénk volt- az udvaron voltunk, én éppen íjászosat játszottam, amikor ő odajött hozzám...
- Íjászosat?
- Igen, fogsz egy befőttes gumit, majd egy vékony, hosszú ágat, a két végére kötöd a gumi végét, és így csinálsz egy íjat, utána gyűjtesz még vékony ágakat, és kilövöd, amire célzol.
- Ez az új játék mostanában?
- Nem. Csak én játszom.
- Egyedül?
-Persze. Nem akarok rossz lenni, így kerülöm a rosszakat.
A lábam alatt, mintha megnyílott volna a föld, egy hatalmas dörrenéssel. Az egyensúlyom megbillent, úgy kapaszkodtam meg a konyhaasztal sarkában. Figyeltem az arcát, és már nem fáradtnak tűnt, hanem szomorúnak. Egyedül volt; inkább ezt választotta, mint hogy a családja megtörjön. Sose hittem el, hogy a fiam átérezze a magányt, hogy egyedül legyen. Hiszen jó gyerek volt mindig is; mindenkivel megtalálta a közös hangot, velünk, a tanárokkal, az osztálytásaival, sőt még a nagyobb gyerekekkel is. De akár, ha a boltba mentünk, ott is egyből megszerették és dicséretekkel árasztották el.
Megismerte a fiam a rosszt. A rossz gyerekeket. És az új barátai, haverjai szép lassan felemésztették a fiamat, a magánytól való félelem, a folyamatos megaláztatás és fenyegetés. A tanárok sem figyelmeztettek senkit sem, a hatalmuk, az irányításuk elveszett, hiszen a jó tanároknak egy osztálynyi kicsi gyerekük volt, a rossz tanároknak pedig egy kisebb állatcsoport. Az anarchia a legnagyobb ellensége az oktatásnak. És tegyük hozzá, hogy az anarchiát az oktatás romlása, a tudás rossz minősítése idézte elő. Magyarán, a gyerekek butítása egy anarchiát szült, amit pedig könnyű befolyásolni, felhasználni egy államnyi tömeget bármire.
Ezáltal a jóság, az odafigyelés nem ér többet, mint az erőszak és a kegyetlenség. És ezért nem első sorban az államot kell hibáztatni, hanem minket, szülőket, a saját családunkat. Én nekem kell szembe köpnöm magam, hiszen én adtam életet ennek a gyereknek, és amíg meg nem halok köteles vagyok megvédeni és nevelni. Persze a férfiaknak, tiszteletet és biztonságot nyújtani a gyerekeiknek. Bár, ha nincs meg a család, egy összetartó szeretetkör, akkor az oktatás elveszi azt a kicsike jót is a gyerekből. Az oktatás butításra nevel és üres érzelmekre. Az államnak egy halom tömeg lesz, aki az anarchiára született.
Ámbár azt hiszem, hiába is beszélek róla, a hangomat elnyomta mindig is a tudatlanság.
Bár ezek mind rosszak, és félelemre adtak okot, mégis a legrosszabb dolog az egészben...a titkolózás. Amikor a családban beépült a titok. Amikor egy gyerek titkolózik egy anya előtt.
Kyle könnyes szemmel nézett rám.
- A többiek csinálják, nem én. Én jó akarok lenni.
- Sajnálom, kicsim. Nem örülök az egésznek. Mi történt pontosan a verekedésnél?
- Éppen íjászosat játszottam, és egyszer csak odajött hozzám Mark meg a többiek. Megfordultam, és ő bordán rúgott. A földre estem, rám vetette magát, majd ütni kezdett.
- Úristenem, fiam!
- Majd meguntam, és bevertem a pofájába egy jó nagyot. Ledobtam magamról és felálltam. Az iskola falának rúgtam, majd hátra csavartam az egyik karját, és ahogy fikáncolt valahogy egy reccsenést hallottam...
- Eltört a kisujja.
-Igen. Nagyot sikított, meg is sajnáltam.
- Nem kell, fiam! Tudtam, hogy nem te kezdted a verekedést, és ezt akarták beadni az igazgatóiba. Annak sem örülök, hogy verekedtél, de megvédted magad, nem is hittem, hogy ennyire... ilyen bátor vagy.
- Féltem, nagyon. Amikor pedig elszakadt valami...nem tudom mi anya...akkor erős lettem, és csak mentek...
- Felül kerekedtél magadon, tudtam mindig is, hogy erős vagy, fiam. Erős vagy érzelmileg és fizikailag is. Arra büszke vagyok, hogy megvédted magad, annak nem, hogy eltört a kisujja a gyereknek. Valahogy megoldjuk.
A fiam megölelt és halkan zokogott. Jól esett az ölelése és hogy őszintén tudtunk beszélgetni, úgy ahogy mindig is. Iszonyatos volt látni és felfogni, hogy az iskola, a rossz gyerekek, a tanárok mind az anarchiába vesztek el, egy olyan világba, ahol a családom csak egy gyenge láncszem. A kicsike Kyle elkezdett felnőni; elmúltak a játék vonatok, meg játékautók, az esti mese olvasások. Megváltozunk; a fiam is, apja is és én is. Azért, mert harcolunk a mi kis családunkért. A legnehezebb küzdelem volt; egy család egy egész világ ellen. Az utolsó véremig harcolni fogok, ha kell, de az én fiam, tudni fogja, hogy mi a szeretet és tisztesség.
Leültünk, a fiam az ölembe, félig átölelt. Tudta, hogy mindig szeretni fogom, bármi történjék is.
- Mark Garcia anyja is bent volt az igazgatóiba.
- És mi volt?
- Összevesztünk.
- És apa mit fog mondani?
- Nem fog örülni, de azon lesz, hogy megoldjuk ezt az egészet. 

 

loading...


Szólj hozzá Te is!