Szanaszét ömlik a könny
megint koszos lesz ez a rohadt párna
fekete spirál folyik rajta végig
mintha megint újra fájna
hogy csak te voltál nekem
méz a reggeli kávéba
s néhány jó szó cukor helyett
néhány kifeszült szárnya
a tiszavirág-életemnek
mely egy nap úgy döntött hogy lélegez
szárnyra kel az eső előtti széllel
minden érintést felfedez
hogy ölelésben olvadjon széjjel
de az örömnek vége
eltűnt a szárny a lélegzet a szél
maradt a fájdalom
ezt a rohadt párnát a szívemmel
már megint újra moshatom.
loading...
Szólj hozzá Te is!
További cikkek
