Néhány hónapja kigyulladt a Notre-Dame és világszerte mozgósították magukat civil emberek, szervezetek, önkormányzatok és más költségvetési szervek is, hogy a világörökség részét újjá építhessék. Nem kellett napoknak eltelnie, hogy meglegyen a pénz a Notre-Dame teljes rekonstruálására, hogy újult pompájában tündökölhessen. Sőt bizonyos források szerint ennél az összegnél több is a franciákhoz került. Ez pedig így van jól. Még akkor is, ha egyesek, köztük én is bizonyos szinten értetlenül álltunk a helyzet előtt, hogy ha ez így megy ( és persze menjen!), akkor miért nincs ekkora összefogás más tűzesetekben, vagy káreseményekben. Miben más, sőt nélkülözhetőbb egy helyi önkormányzatnak Krisztike támogatása, aki két gyerekkel lett földön futó egy tűzkárban, mint a francia Notre-Dame? Persze ez fikció, és nem tisztem megítélni, de elgondolkodtam rajta, meg nem értek ezzel egyet, mert megtehetem, hogy legyen véleményem.
Viszont az mellett meg nem is akarok elmenni szó nélkül, hogy ég a világ tüdeje, az Amazonas, amely elméletileg a Föld oxigén ellátásának 20%-ért felelős. Ez az adat ha igaz, ha nem; semmit sem változtat a tényen, hogy egy nagykiterjedésű őserdő komoly területe áll lángokban. Persze órákon át lehet vitázni, hogy Bolsonarot kellene-e felelősségre vonni ezért, mert már tavaly jósló cikkek jelentek meg arról, hogy tönkre fogja tenni az Amazonas területét. Mert a magyar sajtó két felé szakadt. Az egyik fele elképzelhetetlennek találja, hogy egy ilyen mélyen vallásos ember, aki gazdaságilag látványosan erősíti Braziliát bármiért is felelős lehet, ami negatív. A másik felének teljesen egyértelmű, hogy ő az oka a jelenlegi bozóttűznek.
Persze támadhatnak a vegák is, hogy a húsfogyasztás a felelős a világ pusztulásáért és statisztikailag alátámasztott tény, hogy egy vegán ember ökológiai lábnyoma lényegesen kevesebb, mint húst is fogyasztó társainak. Én azért még mindig azt mondom, hogy ez így nem egészen igaz. Nem a húsfogyasztás a probléma, hanem az a kialakult fogyasztói társadalom, ami miatt olyan ipari termelésben folyik a haszonállatok „ termelése” ,amely embertelen, és minden érzékeny embernek görcsbe rándul a gyomra ha belegondol az egészbe.
Forrás: https://www.instagram.com/p/B1jHjzoBIzN/
Két tény viszont véleményem szerint egészen biztos az Amazonas pusztításában. A brazil állam eddig hűen óvott és védett területét felhasználja a társadalmi fellendülés érdekében. A külső megfelelés érdekében nem hivatalosan, hanem a törvényeket megkerülve szereznek nagyobb területeket az őserdőből, hogy azt ipari, bányász célokra, valamint marhalegelő céljából felhasználják. Magyarán emberek gyújtották fel az Amazonas őserdőjét! Ehhez az embertelen viselkedéshez társul hozzá, hogy az egyre komolyabb üvegházhatás és a klímaváltozás megakadályozza a tűz megfékezésének lehetőségét. Tehát bár a marhatenyésztők és Bolsonaro az én véleményem szerint egy közvetlen probléma, ettől még közvetetten te és én is felelek a kialakult helyzetért. Nem csak az oly messze érezhető Amazonasért, nem csak a még inkább lángokban álló Dél-Afrikáért vagy a szokatlanul lángokba boruló Grönlandért, hanem az egész helyzetért, ami felé tart a világ. Mert mi, az ember nem becsüljük amiben élünk. Mi az ember, nagy kalimpálásokkal mutogatunk a nagy egészre és nem keressük a klímaváltozás egyéni szerepét. Nem akarjuk látni, hogy mi, mint egyén mit tehetünk és itt állunk ölbe tett kézzel és a legtöbben a tenni akarás helyett elutalunk 1 dollárt legtöbbször talán NoName szervezeteknek, hogy a saját lelkiismeretfurdalásunk elmúljon. Ne áltassátok magatokat! Ezekből a pénzekből az elmúlt napokban sokan húztak hasznot és bár feltehetőleg/ remélhetőleg a Brazil kormány a hozzájuk érkező pénzt a lehetséges károk csökkentésére fordítja, ez a legnagyobb problémát még mindig nem oldja meg:
Itt már nem az a kérdés, hogy a Föld elpusztul-e, hanem hogy mikorra pusztítjuk el?!
Nem a #prayforamazonia hashtag fogja megoldani a helyzetet és nem kizárólag vegán életmóddal tudunk tenni a változásért. ( Bár tisztelem és becsülöm, aki képes ezt meglépni. Jómagam még mindig képtelen vagyok lemondani a húsfogyasztásról.)
A legfontosabb az lenne ha megtanulnánk mi emberek, hogy nem oda szarunk, ahol eszünk. Elnézést a nyers modorért, de ez tény. Még ma is sokan egy hatalmas szemetesnek látják a világot, és évek alatt sem sikerült meggyőzni magam arról, hogy a leendő generáció nem a szemétbe fullad majd bele.
Csak egy egyszerű példa: Az idén nem egy barátommal, ismerősömmel beszélgettem arról, hogy hogyan is telt a nyaralása és elég kevés ember volt, aki nem jegyezte meg, hogy bár gyönyörű volt a hely, ahol pihent nem tud szó nélkül elmenni az mellett, hogy mennyire koszos és szeméttel teli több ország nagyobb városa is.
Vagy, hogy ne utazzunk messzire; kicsiny otthonom 20 méteres körzetében is kétszer sikerült megbotránkoznom az elmúlt napokban. Minden hétfőn dögszagra megyek ki az utcára a panel házak között, mert a helyi kereskedés kukájából olyan bizonytalan szagú lé folyik ki, ahogy elszállítják, hogy az ember gyomra fordul kettőt és kell utána némi idő mire felocsúdik az orrfacsaró bűztől.
De szag sem kell a dühítő helyzetekhez. Csak egy apró kérdésem lenne bele az éterbe. Miért gyűjtünk néhányan szelektíven ha minden szelektív kuka tartalma egyazon autóra kerül fel összekeverve? Én az egyén elhiszem, hogy teszek valamit a Földért ahol élek. Csak egy apró gesztust, mert ez aztán tényleg nem kerül semmibe és az egyik reggel az összes illúziómat ízeire tépik és ráébredek, hogy csak a lelkiismeretem tisztább, nem pedig a környezetem.
Tovább viszem a gondolatot minden okfejtés nélkül tapasztalom napról-napra, hogy a csapból is az erdőírtások ( lsd. kialakult helyzet a világban ) folynak, miközben multik, kisebb cégek, hivatalok is a papírmunkába fulladnak még ma is bele és több ezer lapot használnak fel az egyre csak több példányos iratkezelés miatt. A felhasznált papírok száma a XXI. század digitális világában napról-napra nő és ez az egyik legérthetetlenebb problémája az én generációmnak, vagyis nekem biztosan.
Persze nem emelem magam piedesztálra. Rengeteg dolgot tehetek a Földért, ahol élek és még nem aknáztam ki a lehetőségemet. De az egy dolláros utalás helyett azt hiszem én ezt az utat választom és kérlek legyen ez a követendő példa.
Íme, az én listám, amivel hiszem, hogy "négyzetmétereket oltok el minden lángoló vidéken":
- igyekszem tudatosan figyelni és minden bevásárlásra kosarat, vászontáskát vinni magammal
- többet járok használt cikkes üzletbe és turikba, ezzel is támogatva az újrahasznosítás számomra is pénztárca barát megoldását
- soha, ittasan katartikus állapotban egy koncerten sem dobok el semmit
- még többet járok a helyi zöldségeshez, piacra az előre porciózott és zacskózott zöldségek, gyümölcsök vásárlása helyett
- igyekszek minimalizálni a víz és áramfogyasztást méginkább
- még jobban odafigyelek arra, hogy állatikísérlet mentes termékeket vásároljak
- igyekszek pénztárcámhoz mérten többször vásárolni olyan húst, amelyet biztosan tudok, hogy emberi körülményekből származik
Ez az én listám és bár tudom ennél sokkal többet is lehetne. Ez egy lassú folyamat, amelyben felesleges olyat vállalni, amit még a jelenlegi szinteden képtelen vagy teljesíteni. De megtettem egy lépést a változásért. Ha te velem tartasz már ketten vagyunk és ha minduntalan csak egyetlen ember csatlakozik mindenkihez szépen lassan az egyéni változások az egész felé tartanak, amire már büszkén mutogathatunk.
Te mit teszel, hogy megváltozzon a világon a jelenlegi attitűd?
További cikkek
