Szerintem akkor itt ejtsünk néhány szót a kórházak megállíthatatlan harcosairól (nem mondok amazont, mert sok férfi ápolóval is találkoztam), akik többnyire lelkiismeretesen teszik mindig dolgukat, hogy a pácienseknek könnyebb legyen. Meg akkor arról, hogy én mit tudtam mellettük csinálni, mert ez még úgy ideillik.

Papír nélkül mentünk először, erre tisztán emlékszem. Ez sose jó kezdet, de nem volt mit tenni, nem kaptunk mást, csak egy kis dobozt, és néhány firkálmányt korábbról.

Újvidéki kalandom második fele.