2024-03-29 09:58:55, Boldog névnapot Auguszta !
Kereés az oldalon

"Angyal"?- csak igazi EMBER

Karapándzsity Kristóf - 2017-11-17 10:00:00
Sors-szinkópa
"angyal" ember talpig ember segítség emberiség kis erőfeszítés hatalmas löket ilyen szeretnék lenni én is szerencsés véletlenek találkozások igaz emberek

No, elég már a képeskönyvből? Bocsánat, az utóbbi pár fejezet éppen jól megengedte az illusztráció lehetőségét, aztán úgy gondoltam, mutatok minél többet, nem csak írok. Ebben a részben ez majd kevésbé lesz jellemző, ígérem.

Itt inkább azokról az emberekről szeretnék beszélni, akikkel a sors ilyenkor szerencsésen összehoz. Nyilván az angyalok szó erős kicsit, de talán így tudnám a legjobban jellemezni a velük kapcsolatos érzéseimet. Szintén megjegyzés - a család ide automatikus, ez nem is vitás. Róluk itt nem is beszélnék bővebben, azt majd egy kicsit később, ők külön fejezetet érdemelnek.

Most inkább korlátozódjunk azokra a tiszta lelkű, igazi emberekre, akik sokszor csak egy mosollyal, de segítettek átvészelni valamit. Abban is szinte biztos vagyok, hogy hirtelen nem fog minden és mindenki eszembe jutni, de nem aggódok nagyon emiatt. Ők és azok az emlékek is itt élnek a szívemben, ebben biztos vagyok, csak most nem vágytak a papírra.

1.) Kezdjük akkor egy nyilvánvalóval, már említettem is. Laborvezető az úr Kamenicán, nevét nem említeném. Csupán azt, hogy papír nélkül rögtön elfogadott bennünket, ha találkoztunk, mindig megállt velünk, kérdezés nélkül bevitt és meggyorsított nekünk folyamatokat, és mindig, de tényleg mindig érdeklődött afelől, hogy vagyok, mi most a helyzet. Csomagot nem nagyon volt hajlandó elfogadni tőlünk, csak mikor már sokadszorra győzködtük, hogy ígérjük, csak kis kedvesség van benne, semmi hálapénz, vagy boríték. Az ilyen ember számomra jelenleg a nagybetűs EMBER.

Az, aki végzi a munkáját, amire felesküdött, talán szereti, talán nem, de megcsinálja, És efelett még tesz valamit. Lehet, hogy csak egy szót szól valahova. Lehet, hogy csak kérdez. Lehet, hogy csak bevisz pár papírt. De valamit tesz. Senki nem kéri, nem kötelessége, senki nem haragudna, ha csak normálisan végezné a munkáját, mint aznap bármikor. De ő mást tesz. Sokszor csalt már könnyet a szemembe egy-egy ilyen apró gesztusa. Csak ennyivel. Hogy ember. Talpig ember.

2017_1102190147_angyalok.jpg

2.) Legyen a következő delikvensünk a már szintén említett volt osztálytárs édesapja (és akkor már maga az osztálytárs is). Itt sem említünk neveket, jobbnak látom így. A történet annyiból áll, hogy ez a volt osztálytárs máson keresztül egyszer csak hallott az állapotomról, majd felkeresett. Mindig is jóban voltunk, volt/van valami igaz barátság köztünk, úgyhogy ez eddig nem is nagyon lepett meg. Az már inkább, mikor közölte, hogy mesélt az édesapjának, aki a befolyását arra szeretné használni, hogy nekem segítsen, így vegyük fel vele a kapcsolatot. Hogy a minden alkalommal mentővel történő szállításon, és az új kapcsolatokon kívül mi mindent köszönhetünk még neki, talán fel sem tudom sorolni. Pedig ő is csak egy ember, akinek épp volt annyi befolyás a kezében, hogy meg tudjon vele mozdulni, ha meg akar. Nem, ő is EMBER.

3.) Legyen a következő aztán az a szabadkai doktornő, akit azt hiszem az előző „angyalom” révén ismerhettünk meg. Sokáig nem is találkoztam vele (no, ezt azért egyikünk se bánta, mikor már találkozni kellett, az már bajt jelentett általában), mégis, valahogy mindig őrködött felettem. Folyamatot gyorsított, kérdésekre válaszolt, és ami a legszerethetőbb volt benne, mindig el tudtuk érni. Hogyan? Sms-ben. Minden egyes alkalommal válaszolt, a saját, privát számáról. Talán kicsit várni kellett a válaszra, de soha nem hagyott cserben. Egy orvos, aki sms-ben válaszol a nap bármely részében. EMBER.

2017_1102191432_problem-2731501_1920.jpg

4.) Ki nem hagyható a főbérlő, aki kezdettől fogva maximálisan megérti a helyzetet, mindenben támogat, szó nélkül fogad késéseket, és közben mindent kézben tart, úgy, hogy az neki és nekünk is megfeleljen. Nem utolsó sorban mindig érdeklődik az állapotom felől, és biztosít bármilyen támogatásáról, amilyenről csak tud. Mikor lakást választottunk, tudtuk, hogy szerencsések vagyunk, de nem sejtettük, hogy ennyire. Egy „angyal” adta ugyanis nekünk ki azt a lakást, aki ebben a nehéz helyzetben képes mindent sokkal könnyebbé tenni, legalább azon a fronton – és igen, gyakorlatilag frontharcosok ezek az emberkék, mindenki a saját kis dolgát végzi, amire ő képes, amit ő tud, de ami még fontosabb, amire hajlandó is egy-egy ügy érdekében.

5.) Néhányat említsünk akkor a „kisebb angyalok” közül is meg. Csak az ilyen egyszerű esetekre gondolok, mint egy-egy nővér, aki erőn felül volt kedves velem, vagy segített, egy-egy szobatárs, akinek a társasága elviselhetőbbé tette az unalmas terápiákat, vagy akár csak egy-két ismerős-ismeretlen az utcán, aki egy mosollyal, vagy pár kedves szóval fejezte ki támogatását, netán eljött meglátogatni alkalomadtán. Vagy a főnök, aki mindig elenged, vagy ajándékokat küld. Ó, és arról már ne is beszéljünk, aki az általa szervezett bálon, ahol minden alkalommal egy adott célnak szerveznek adományozást, titokban nekem gyűjtötte a pénzt. Angyalok. Angyalok mind.

UPDATE: A Hashtag Magazin főszerkesztő asszonya is kiérdemelt itt egy helyet (ha tetszik neki, ha nem :) ). Abba bele se megyek miért. Az, hogy írhatok, és azt mások láthatják, olyan lehetőség, amit nem tudok elégszer meghálálni, úgy érzem. Angyal.

Az ilyeneket kell az embernek jól elraktároznia a fejében. Ezeket az alkalmakat, másodperceket, tizedmásodperceket. Ezek emlékei sokszor olyan erőkkel tölthetnek el a nehezebb időkben, amikre nagy szükség lehet. Sokszor a legnehezebb a pozitívat figyelni. Ezért kell eltenni ezeket a kincseket, és elővenni őket néha, mint színes kristálygömböket, és csak jó mélyen belenézni. És tudni, hogy létezik a jó. Volt és van is. Csak sokszor érdekes vagy váratlan módon talál ránk, esetleg nekünk kell rátalálnunk.

loading...


Szólj hozzá Te is!