Már nem élünk az őskorban, tovább léptünk a középkoron is, de sokszor érzem, hogy a XXI. században még mindig nem elég a változás a női létet illetően. Soha nem voltam feminista és semmilyen szélső nézetet nem vallottam. Viszont a bőrömön már elég sok negatív diszkriminációt tapasztaltam meg. Úgy döntöttem hát, neki vágok és megírom ezt a cikket, amiben kiosztok mindenkit és bebizonyítom, hogy én is jobban tudom mint te, hisz' te is jobban tudod, mint én.
A női megbecsülés - még ebben a világban is - leginkább a családban és az anyaságban mérhető. Elvárt dolog a nőket gyermekszülésre kényszeríteni, és különböző támogatásokkal ösztökélik is az embereket minél több gyermekvállalásra. Ezzel részben egyet értek. Csupán a kényszerrel van problémám és a felelőtlenséggel! Biztos vagyok benne, hogy akadnak nők, akik nem vágynak anyaságra. Akik hatalmas karrierre vágynak, vagy esetleg teljesen alkalmatlannak érzik magukat a szülői szerepre. A legnagyobb megbélyegzést pedig pontosan édesanyáktól fogják kapni, akik nem értik, hogy létezik olyan, aki ezt a csodát nem akarja átélni. Ezt el kell fogadni!
Maximálisan értem miért van szükség gyerekekre a társadalomban. Tudom és tanulom is, hogy elöregedő társadalom vagyunk és a gyerekeink lesznek, akik megteremtik nekünk a kennyérrevalót. De nem értek egyet a felelőtlenséggel! Nem értek egyet azzal, hogy bizonyos támogatások fejébe az emberek felelőtlen gyermekvállalásba fognak és folyamatos nélkülözésre ítélik önmagukat és - ami ennél is rosszabb! - a gyermekeiket is! Hisz hiába a kezdeti támogatások, az is elfogy, és akkor csak a kétkezi munkából befolyt kereset marad. Ezzel pedig el is értünk egy ennél is általános problémához: a női munkavégzéshez!
Mivel a támogatások és a különböző pénzszerzési formák is rohamosan csökkennek, így egyre több szülő kénytelen munkát vállalni. Magyarán anyuka nem fog a gyerekkel otthon maradni, hanem el megy dolgozni. Ennek pedig pontosan ugyanúgy vannak pozitív és negatív hatásai is. Mindenki tudja, hogy a gyermek első pár éve megismételhetetlen (szerintem a többi is), és a gyereknek az édesanya mellett a helye. Tudjuk, hogy egy anyának kötelessége azt mondani, hogy felhőtlenül boldog, jól bírja az otthoni létet és egyáltalán nem hiányzik neki, hogy korabeli, intelligens emberekkel kommunikáljon. Hisz bár a gyermeke maximálisan értelmes és hihetetlen tempóban fejlődő gyermek, azért mégiscsak a lelkiproblémáit még nem rá fogja zúdítani. Apuka pedig reggeltől estig robotol, hogy meglegyen a kennyérre való. Ebből adódóan egyre nagyobb a szülés utáni depresszió is. Személyes meglátásom, hogy ez is a változásoknak tudható be, amellyel nem sikerült még felvennie a világnak a tempót. Az én szüleim és az ő korosztályuk szinte egyszerre szültek. Biztos, hogy nem 1-2 olyan osztálytársam volt, aki az én édesanyámnak vagy édesapámnak az osztálytársa, évfolyamtársa volt, vagy pontosan ugyanakkor járt iskolába. Tehát akikkel felnőttek, egyszerre voltak otthon és babáztak. Ha jóban maradtak, akkor segítették egymást. Ma viszont a szülések is egyre szélsőségesebb helyzeteket mutatnak. Újra egyre több 20 év alatti érzi késznek magát az anyaságra, ugyanakkor a nehézkes karrier építés, és a kevés munkahely miatt a nők sokszor egyre később vállalnak gyereket. Ezzel pedig a kommunikáció is lecsökkent az egyszerre szülő édesanyák között. Hisz' az egyik barátnő már rég megszült, a másiknál meg tervben sincs. Ez probléma lenne? Szerintem nem, mert mindenki a saját életét formálja. Mégis mindenki rossz! Mindenki mindent rosszul csinál! Nem, egyikünk sem tökéletes!
A nők egy bizonyos hányada hamar visszamegy dolgozni. A gyermeket pedig bölcsödébe helyezi el. Ezért megbélyegzést kap majd, hisz milyen anya az ilyen? Ha ezt hallom, mindig egy kérdésem van! Jobb lenne, ha a gyereknek nem lenne mit adni enni? A válasz rá hebegés-habogás.
A nők egy bizonyos hányada meg nem megy még vissza dolgozni. A gyermekével maximálisan kiélvezi az otthon töltött időt. Mit fog kapni? Nem megy vissza dolgozni, és amúgy biztos azért szült gyereket, mert büdös neki a munka! Hol beszéljek én feminizmusról, mikor mi nők is elítéljük egymást és biztos, hogy jobban tudjuk mit csináljon a másik, mint ő?!
Ha pedig végre eljutunk oda, hogy mostmár tényleg dolgozunk - mindenki, aki akar! - akkor jönnek a következő problémák...
Az állásinterjúk elsődleges kérdései közt megkapja egy nő, hogy mik a tervei? Na nem a munkavállalás terén, hanem a családvállalással kapcsolatban. Ha nincs gyereke, mikor akar? Ha van gyereke, akkor akar-e még? Ha van gyereke, de nem akar több gyereket, akkor milyen gyakran betegek azok a gyerekek? Ha betegek, ki vigyáz majd rájuk? Ezekre pedig nem fogsz tudni jó választ adni! Márpedig a munkaadód feltehetően a legtöbb esetben férfi lesz. Sajnos ez még mindig nagy átlagban így van. A "nagykutya" szerepet még mindig a férfiak töltik be. Ezzel pedig nincs is baj, míg valódi és értékes tudás van mögötte. Egy férfi viszont nagyon ritka esetben tudja átérezni a női szerepet. (Mint, ahogy mi nők sem vagyunk képesek átérezni a férfi szerepet.) A munkavállaló pedig még mindig darab-darab, akinek egyetlen feladata dolgozni. Úgy dolgozni, hogy otthon hagyja a lelki problémáit, a családi konfliktusait, nem lesz beteg ő és a gyerek sem, nem alszik el, nem merül ki. Csinálja! Mert ma már gépekkel is simán pótolhatnák őt, vagy bárkivel. Ekkora munkanélküliségben mindenki pótolható egyed lesz.
Viszont, ha sikerült átpréselni magunkat a rostán, akkor elkezdődhet a munka, a karrierépítés. Nagyon nem lövök mellé, hogy egy nő ezek közül valamelyik munkát látja el: irodai alkalmazott, boltos, tanár, takarít, egészségügyben dolgozó ápoló, esetleg orvos, kozmetikus, fodrász, körmös. Biztos vannak persze, akik más munkahelyen dolgoznak, de a végzettségek terén elég szűkösek a lehetőségek. Az oktatás elég szépen diszkriminálja a nőket. Legyen szó szakmáról, vagy diplomáról, teljesen mindegy. Személyes élményem is volt egy egyetemi vizsgámon, ahol a srác össze-vissza makogott, még én mázlistaként kihúztam a legjobb tételt és mindent elmondtam. Megbuktam! Indok? A fizika a férfiak tudománya! Nem lettem tanár, mert az egészségem bánta volna. Viszont elgondolkodtatott. Tény, hogy én magam is egyetlen fizika tanárt tudtam mondani az iskolai pályafutásom alatt, aki nő volt. Egyetlen egyet! Ezzel pedig nem arra jutottam, hogy a férfiak tudománya a természettudomány, hanem arra, hogy milyen begyöpösödött látásmódban élünk még mindig. Így lettem irodai alkalmazott, akinek a huga az egészségügyben dolgozik és a fél családja a kereskedelemben, vagy gyárban. Minő véletlen!
Én ezeket a történeteket legtöbbször betudom azzal, hogy azért kapok ennyi akadályt mert meg tudok vele küzdeni. Máskor meg dühöngök és érvelek. Nekem sem kell messzire mennem, hogy a megkülönböztetést érezzem. Otthon házon belül megkapom, hogy nőként sosem viszem annyira, mint a család hímpéldányai. A férfi szempont szerint ez azért van, mert mi nők az anyaságra vagyunk kitalálva még ők, a munkavégzésre. Egyértelmű, hogy a férfi a családfenntartó, ezért a munkahelyén is nagyobb egzisztenciát tud kialakítani magának. Ezzel pedig máris könnyebb a folyamatos előrelépés és a karrier építése. A gyerekkel legtöbbször az édesanya marad otthon, vagy rég elválltak apukától és az anya neveli a gyereket. Ezzel pedig a férfi máris stabilabb munkaerőnek számít, akire mindig lehet számítani és nem fog betelefonálni, hogy ma nem tud menni dolgozni. Így ha előléptetésről lesz szó persze, hogy rá gondolnak majd.
Összességében itt tartunk! A gondolataim ezen a téren kicsapongóak és túl zavarosak. Pont annyira, mint erről a témáról az emberi vélemények. Viszont rengeteg felvázolt alternatívával rendelkezem, amelykben megtaláltam már a buktatót, hogy miért nem lesz sosem teljes az elképzelésem.
Mivel dolgozok, így a munkakeresésen már túl vagyok, azonban pontosan tudom mennyire nehéz is jó munkahelyet találni. Tehát jelenleg irodai alkalmazottként, fiatal nőként, az anyaság előtt állva a következő lehetőségeim vannak:
1. A karriert választom!
Nem álmodozok! Vagy ez, vagy az! Olyan nincs, hogy mindent meg tudunk valósítani. Tehát, ha karrierre vágyok, akkor jelenleg nem szülök gyereket. Ez azért jó döntés, mert ezerszer kaptam már meg a társadalomtól, hogy nincs itt az ideje, nem vagyok még kész erre, nincs mire/mibe gyereket szülnöm. Azonban ennek is vannak még alternatív módjai!
a) Később szülök! Tehát várok, hogy stabil, kiegyensúlyozott kapcsolatom alakuljon ki a párommal, legyen házunk, sikeresek legyünk, sok pénzünk legyen, meg kocsi stb. A karrierem talán felfelé ívelve alakul és a csúcson szülhetek is. Aztán kezdhetem nulláról. Jajj várj, akkor ez már nem is a karrier választás?
b) Nem szülök! Mert az előbb beláttam, csak úgy lehet karrierem nőként. Ez azért jó mert önálló, felelősség nélküli életet élhetek, minden időmet magamra, nyaralásokra, munkahelyemre fordíthatom. Bár mivel én szeretnék gyereket, az életem feltehetően nem lenne teljes, de a munkahelyemen talán fel is tudnék sétálni a ranglétrán.
2. Az anyaságot választom!
(Esetemben ez azt jelenti, hogy ha véletlen lehet gyerekem, akkor élek ezzel a lehetőséggel.)
a) Egy gyerekem lesz! Tehát 9 hónap múlva megérkezne az első és egyetlen gyermekem, aki bearanyozza az életemet. Viszont eldöntöm, hogy többet nem szeretnék. Így már csak két lehetőségem marad!
a.1) Vissza megyek dolgozni! A gyerkőc elmegy a bölcsibe, apuka is dolgozik. Ennek negatívuma, hogy nem tudok a gyermekemmel elég időt tölteni, és a társadalom megbélyegez, hogy rossz anya vagyok. Pozitívuma, hogy megvalósíthatom magam más területeken és lesz mit ennünk.
a.2) Nem megyek vissza még dolgozni! A gyerkőccel töltött idők megismételhetetlenek, így várok arra, hogy a gyermekem a társadalom által felállított oktatás érett legyen és óvodába íratom. Előnye, hogy látom a gyerekem fejlődését és szoros viszonyt ápolunk majd. Hátránya, hogy feltehetően három év múlva nem lesz szükség rám a munkahelyemen és addigra lehet kicsit be is fásulok a mindennapokba. Továbbá munkakerülőnek bélyegeznek majd!
b) Nem egyet szülök! Ha mindig is nagy családra vágytam, akkor több gyereket szeretnék. Ez az eset sem egyszerű, hisz itt is több lehetősem van felvázolva.
b.1) A terhességeim között eltelik több idő és közben dolgozok. Ennek előnye, hogy talán a gyermekvállalások között van lehetőségem fejleszteni magam, szociális életet élni és a gyermekeim sem egyszerre lógnak rajtam. Ha nagyobbak lesznek, akkor a kisebbnek lesz egy oltalmazó nagytestvére. A nagyobbnak meg valaki, aki a modern dolgokba bevezeti.
b.2) Egymás után szülök! Ennek előnye, hogy túl leszek a gyermekvállaláson, a gyerekek szerves részei lesznek az oktatásnak, és én elkezdem felépíteni a karrieremet. Hátránya, hogy mire újra munkába állok, a megszerzett szakmai tudásom elavult lesz, és amúgy is közveszélyes munkakerülő leszek a társadalom szemében. Az pedig egészen biztos, hogy ennyi év után a régi munkahelyem nem várnak viszont.
Ugye látjátok? A társadalom által nyújtott lehetőségek ütik egymást. Akármelyik miatt pontosan ugyanannyi elismerést kapnék, mint megbélyegzést. Már ha kapnék egyáltalán elismerést. Ezekben a pontokban pedig meg sem említem a többi lehetőséget, ahol akár örökbefogadó szülő is lehetek, nem lehet gyerekem stb.
A tanulság pedig ebből a "regényből" az, hogy soha sem fogtok megfelelni mindenkinek. Nem lesz olyan, hogy valaki nem tudja jobban mint te. Nem lesz olyan, hogy tökéletes vagy és mindenben maximálisan helytállsz. A gépezet valahol hibádzik. Nem kaphatsz meg az élettől mindent, mert nem lenne miért küzdened! Valószínűleg a férfiaknak mindig egyszerűbb lesz, pontosan ez miatt. Mert nekünk közbeszól az anyaság! Azonban, ha egyet üzenhetnék, azt mondanám, mindenki éljen úgy, ahogy szeretne, meg ahogy sikerül, és ne úgy, ahogy azt a társadalom elvárja!
Továbbá, ha nem leszünk soha vezetők, akkor fogadjuk el, hogy a mai világban a kishalak dolgoznak a legtöbbet, és a nagy gépezet nélkülük össze omlana. Még vezetőségi ülés keretein belül újat szavaznának. Arról nem is beszélve, hogy pont annyival lennénk kevesebbek férfiak nélkül, mint ők nélkülünk! Ők pedig - bár nem vallják be - tudják, hogy nem boldogulnának nélkülünk, de hallottatok már férfi büszkeségről? Vagy meséljek arról is?
További cikkek
