Attól függően, hogy kivel találkozunk, hová megyünk, mindig gondosan megválogatjuk hogyan öltözünk fel; ünnepség-elegáns ruha, a haverokhoz átugrok-kényelmes póló, randi-valami szexi de nem túl kirívó, utazás-mindegy, csak kényelmes legyen satöbbi satöbbi. Azt ugye tudjuk, hogy ruha mellé hozzá legalább valamennyire hozzáillő cipő, esetleg táska dukál. A legfontosabbat mégsem említi senki; az alkalomhoz illő maszkot. Na nem arra a farsangi színes, csillogó szemtakaróra kell gondolni, és szó sincs Slipknot féle maszkokról. Nem, nem. Egy láthatatlan állarc, amire minden esetben szükség van manapság, amit mindenki hord nap mint nap.
"Én mindig önmagam adom, nem hordok semmiféle maszkot" kb. ez a legtöbb olvasó reakciója, talán a tiéd is pontosan ez volt az utóbbi sorokat olvasva. Mert negatív dologként fogjuk fel ezt, pedig szó sincs arról, hogy ez rossz lenne. Egyszerűen csak szükséges. Gondolj bele; ugyan azt az arcodat mutatod a barátod/barátnőd/férjed/feleséged szüleinek, mint a barátaidnak? Ugyanúgy beszélsz a nagyszüleiddel, mint a haverjaiddal? Akkor gondolom egy állásinterjún is pontosan úgy viselkedsz, mint egy baráti összejövetelen. Na, ugye hogy nem.
A pszichológia 4 fő viselkedéstípust különböztet meg (passzív, asszertív,agresszív,manipulatív) de mind tudjuk, hogy ahány ember, annyi személyiség, ebből adódóan pedig rengeteg, különböző viselkedési séma. Olyasmi ez, mint az öltözködés. Életünk során mindig tanulunk valami újat; rózsaszín csíkos nadrághoz nem veszünk piros alapon lila mintás felsőt, és egy idő után már azt is tudjuk, hogy hova milyen ruhában illik megjelenni. Ugyanez a helyzet a maszkokkal is. Szép lassan megtanuljuk, mikor melyikre van szükség ahhoz, hogy a legjobb benyomást tegyük a környezetünkre. És ezzel egészen addig nincs semmi baj, amíg nem visszük túlzásba, amíg nem cserélgetjük minden egyes embernél, amíg nem manipulálunk senkit az álarcok által.
Tegyük fel például, hogy egy nehéz időszakon mész keresztül. Se a családod, se a barátaid nem veszik észre, hogy valami nincs rendben veled, mert egy idő után megtanulod, hogyan hitesd el velük, hogy minden rendben. Talán sejtenek valamit, átlátnak az álarcodon, de Te meggyőződéssel állítod, hogy minden a legnagyobb rendben van, mert nem akarsz gyengének tűnni. Ezért hát hisznek neked.
Ha valaki, akkor én tökéletesre fejlesztettem ezt a maszkot, ezáltal olyanná váltam, amilyennek a családom, barátaim és ismerőseim hittek. Senki sem tudta, hogy milyen vagyok, amikor egyedül maradok a gondolataimmal. Gyakran saját magamat is megrémítettem. És nem akartam, hogy akik –úgy gondolják, hogy- ismernek, aggódjanak miattam. Abba az egybe nem gondoltam bele, hogy ez a folyamatos "Persze, minden rendben" maszk mentálisan a padlóra küld, ahonnan egy ideig fel akar állni az ember, bizonyos idő után azonban megszokja, és nem is akar jobban lenni. Na, ez volt az a pont, amikor belevágtam a maszkot a kukába. És ez az a pont, amit neked is észre kell venned, különben a maszk szépen hozzád nől és nem is akarod levenni többé, ezáltal pedig elveszíted az igazi arcod.
Mindenkinek van egy álarca, amit mikor egyedül marad, levesz. Lerakja a kisasztalra és visszaváltozik önmagává. Azzá, akit senki sem ismer. Azzá, akit talán Ő maga sem ért teljesen. Egy idegenné, aki ugyanakkor Ő maga. Saját maga legőszintébb énjévé változik amint leveszi azt a bizonyos maszkot. Mert amikor nincs körülötted senki, akinek meg szeretnél felelni, az vagy Te valójában.
Ez az oka annak, hogy nem szeretünk egyedül lenni. Sokkal szívesebben hordjuk az álarcokat, rohanva az egyedüllét elől, menekülve saját magunk elől. Egy dologra viszont rá kell jönnöd: lehet millió maszkod, a szekrényben sorakozva, a megfelelő alkalomra várva, mikor lesz szükséged rá. De saját magad, az igazi, legőszintébb éned mindig ott lesz alattuk, ezért sokkal fontosabb az, hogy arra koncentrálj, ahelyett hogy újabb és újabb álarcokat birtokolj. Minden nap törekedj arra, hogy maszk nélkül is jól érezd magad és anélkül kapj pozitív visszajelzéseket a környezetedtől, hogy bármit is változtatnál a kedvükért. Egyszerű lesz? Persze, hogy nem. De megéri foglalkozni az igazi éneddel. Nap, mint nap fejleszteni, javítgatni és csak alkalmanként hordani maszkokat.
Létezik-e olyan, hogy 100%-ig önmagunkat adjuk mások között? Talán. De nagyon kevés ilyen ember van az életünkben, és ez így is van rendjén, hiszen nem szabad és nem is kell mindenkinek átlátni az álarcon. Csak annak szabad ezt megengednünk, akiben bízunk annyira, hogy nem fogja kihasználni és ellenünk fordítani azt, hogy semmit nem hordunk. A pofonok is nagyobbat csattannak, ha nem véd álarc, ezért gondold át, kinek mutatod meg. Lehet, hogy nagyon kevés ilyen ember van, de egy biztos: Nincs jobb érzés annál, amikor nem kell semmit változtatnod és bármilyen kétség nélkül az igazi arcodat mutatod.
További cikkek
