"Nekünk nem lenne élhető az életünk, ha elmennénk a szenvedő állatok mellett."

Közben a klotyón hatalmas fing dörren, Undorodva jajgattak leányai, Ezt nyugtázva Jani bá’ nagyot böffen. Folyt és folyt szüntelen a kőbányai, Itta, itta azt Anti bá’ vedelve, Röhögtek rajta rút haverjai.

Az alkotómunkával önmagunk földi küldetésének beteljesítésén kívül ez az, ami bennünket meghatároz, ez ellen alkotunk. Írunk, festünk, katákat járunk, olvasunk, művelődünk, filozofálunk, igyekszünk magunkat, és a környezetünket inspirálni, az igény magvai elültetni, hogy aztán erős fává növekedjenek, amely tavasszal nyíló virágokkal, nyáron pedig piros gyümölcsökkel örvendeztet minket, hogy aztán a szellem gyümölcsének ízét akár évszázadokig megtartó nemes nedűként élhessen tovább...