Beszéljünk másról rovat

Hagyd csendben
Ha már beköszöntött az ősz, a köznyelvben, elmúlás időszaka, érdemes magunkba néznünk egy kicsit. Egyben az újjászületésre való lehetőség időszaka is. Rátekinthetünk, hogy kik vagyunk, hol tartunk. El akarunk engedni valamit? Elengedtük? Meg akarunk tartani valamit? Megtartjuk? A következő versemben is, szokásomhoz híven, szimbolikus kifejezéssel szeretnék rátekinteni a témára.
Bővebben
Panel Idill
Mert a lakótelep oly meseszép, tán épp ide vágyna,
Jó munkás, ki sosem látott mást: gyárszalagot csak.
Bővebben
Messze egy férfi
Itt én, a fák előtt meg ő.
Közöttünk áll a forró levegő.
Csak áll, nem mozdul ahogy mi sem.
Leejteném, de megfeszült tekintetem.
Bővebben
Képzelet-tükör
Én elkezdek félni. Érezni, amiét él,
ő, a rém.
Nem tudom, hova kísérjem haza.
Feszengett, s, mikor kimondta, sírt.
Bővebben
Háború és béke
Vannak dolgok, amikről igazán nehéz beszélni. Ilyenkor hallgatunk inkább. Vagy próbálunk hallgatni... De ha nem mi, hát beszél róla minden fáról lehullott levél, erről beszél a hold, s a csillagok. Nem tudunk anélkül élni, hogy ne emlékeznénk a holtakra, s az élőkre. Mert ha ezt tennénk - elvesznénk, mert újra elkövetnénk azokat a hibákat, amiket már előttünk elkövettek; s amelyek milliók halálához vezettek...
Bővebben
Hárman álltak a domb tetején
Három ember állt a domb tetején. Szótlanul néztek az ég felé. Fejük fölött a felhők lassú, gúnyos táncot jártak. A szél feléjük kacagott, s a domb fáinak tövébe ült. A völgyből idegen ének hangjait hozta fel a visszhang...
Bővebben