Művészet rovat

Közben a klotyón hatalmas fing dörren, Undorodva jajgattak leányai, Ezt nyugtázva Jani bá’ nagyot böffen. Folyt és folyt szüntelen a kőbányai, Itta, itta azt Anti bá’ vedelve, Röhögtek rajta rút haverjai.

Az alkotómunkával önmagunk földi küldetésének beteljesítésén kívül ez az, ami bennünket meghatároz, ez ellen alkotunk. Írunk, festünk, katákat járunk, olvasunk, művelődünk, filozofálunk, igyekszünk magunkat, és a környezetünket inspirálni, az igény magvai elültetni, hogy aztán erős fává növekedjenek, amely tavasszal nyíló virágokkal, nyáron pedig piros gyümölcsökkel örvendeztet minket, hogy aztán a szellem gyümölcsének ízét akár évszázadokig megtartó nemes nedűként élhessen tovább...

Mert e Rossz Kor szellemet öldökölve, Műanyaggal tömködi most a torkod. Így lesújt hát rögtön az értelemre, S hallgat a Múzsa.

Talán túl sokszor teszek hasonlóan elfogultnak és bombasztikusnak tűnő megjegyzéseket, de ezúttal is le kell szögezzem: az 1972-es év (hasonlóan talán az 1968-ashoz) rendkívül fontos határköve (amolyan korszakváltás előtti végpontja) a magyar beatnek.

Szeptember 15-én mutatták be szerte a világon, így Magyarországon is David Gilmour, a legendás Pink Floyd énekes-gitárosának koncertfilmjét, a Live at Pompeii-t (2017), mely a zenész tavaly júliusban adott koncertjét örökítette meg.

"...a 21. században úgy tűnik, a lélek, az örökség, a hagyomány újraélése csak akkor lehetséges, ha elegendő szponzor, multi-level marketing szakértő és minden hájjal megkent befektető jelentkezik a kultúra őrének. A „szép” csak akkor lehet „jó” is, ha rövid időn belül materiálisan is hasznosul: ha nem termel azonnali fizetőképes keresletet és elementáris önmagára irányuló igényt, ugyanott végzi, ahová a balatoni lángossütők a fáradt olajat öntik kétnaponta vagy jobb esetben esténként."

Idén tavasszal újabb nagyigényű – és ahogy a könyvajánlókban említeni szokás – „hiánypótló” kiadvánnyal gazdagodott hazánk pop-irodalma, Majnik László, eme kiváló tollú, ismeretlen zenebarát, hobbi-publicista első kötete által.

1971-ben a magyar könnyűzenében is hivatalosan megkezdődik a „supergroup”-ok időszaka, mikor is a már hírnévre szert tett együttesek, alkotóműhelyek hétpróbás zenészei − új utakat, formát és tartalmat, valamint célokat és közönséget kutatván − vándorlásba fognak.

Rendhagyó és mind pusztán ismeretszerző, mind tudományosan alapozott érdeklődésre számot tartó kötettel gazdagodott tavalyelőtt, 2015-ben a magyar filmtudomány: Bokor Pál A film mint mozgás c. vastag kötetével. A „Gondolatok a film szépségéről és szabadságáról” alcímet viselő könyv, ha nem is hiánypótló kiadvány a tudományterület hazai közegében, mégis kuriózum: az elmúlt évtizedek legnagyobb terjedelmű általános, ismeretterjesztő filmesztétikája.

Sok szempontból, nem csak a magyar popzene történetében mérföldkő 1970. Ebben az évben jelenik meg a Beatles utolsó albuma, a korábbi kiadatlan felvételeket vegyítő egyetlen slágercím mögé zsúfoló Let It Be (1970), melynek kiadása után az élő legendává vált brit zenekar fel is oszlik.