Pszicho rovat

Egy évvel korábban nem gondoltam, hogy cikket fogok írni a "kalandjaimról"...

Magyarországon általános probléma a fiatalok külföldre vándorlása a jobb megélhetés reményében. Az otthonunktól való távollét nyáron a legmagasabb. Ebben az időszakban még több ember vág neki a világnak...

Napról napra, hétről hétre versenyt futunk az idővel. Mert ugye időt kell szakítanom erre, meg kell csinálnom azt, elintéznem amazt. Az elmúlt két-három hónapban nem volt egyetlen szabad napom se. Folyamatosan ott volt a gondolataim között a mondat, hogy "Szeretnék már pár napot pihenni." Tegnap rájöttem, hogy mekkorát tévedtem.

Chester Bennington emlékére.

Az egész jelenség kulcsa a maszk, amit mind viselünk. A kifelé forduló emberek a nap nagy részében hordják a szociális maszkjukat, mások viszont csak akkor tesznek így, ha feltétlen szükséges.

Mikor egy ember kilép életünkből, legyen szó egynyári kalandról, szakításról vagy, ha elveszítünk valakit, mindig úgy érezzük, egy részt magával visz belőlünk. Ez pedig egy űrt hagy bennünk, amit egy másik ember társaságával, új hobbival, veszély kereséssel próbálunk betölteni. Bármi megteszi, ami képes elfeledtetni az adott személy hiányát. Pedig talán egyikre se lenne szükség, ha kicsit más nézőpontból néznénk a helyzetre.

A zaklatás ma Magyarországon körülbelül statisztikailag 400.000 nőt érintő probléma. Feltehetően ennél nagyobb számról beszélünk. Legtöbbször családtag, férj, élettárs és a szakításba bele nem törődő ex, aki ezeket elköveti. Zaklatásról akkor beszélünk, ha rendszeresen vagy tartósan zaklatásban részesül az áldozat. Ehhez közvetett vagy közvetlen módon félelmet kell kelteni a zaklatottban...

Gondolkodjunk pozitívan! Na! Most rögtön az elején mondhatod magadban, hogy na persze, könnyű azt mondani… ha te lennél az én helyemben...

Az elmúlt időszakban sokat elemeztem emberi párkapcsolatokat. Beleértve a sajátomat is. Számos esetben tűnt fel, hogy nem ismerjük igazán fel a másik különbözőségét. Nem látjuk be, hogy nem minden ember olyan, mint mi...

Attól függően, hogy kivel találkozunk, hová megyünk, mindig gondosan megválogatjuk hogyan öltözünk fel. Azt ugye tudjuk, hogy ruha mellé hozzá legalább valamennyire hozzáillő cipő, esetleg táska dukál. A legfontosabbat mégsem említi senki; az alkalomhoz illő maszkot. Egy láthatatlan állarc, amire minden esetben szükség van manapság, amit mindenki hord nap mint nap.