Pszicho rovat

Azt mondják, előbb vagy utóbb minden ember életében megjelenik egy bizonyos személy. Nem, most nem a nagy Ő-ről beszélek, de legalább olyan fontos személyről van szó.

Káosz van a fejemben. A gondolataim ide-oda csapkodva próbálnak rátalálni az útra, amely vezet is valahova. Ez a káosz pedig időszakosan megbolondít. Az egyik pillanatban az elmém teljesen leáll és nincs világ, nincsenek érzések, nincs lélegzet, nincs fájdalom.

Hegek. Emlékeztetők. Amiket nem tudsz lemosni, talán eltakarni sem. Amik végigkísérik életed. El kell fogadnod, hogy Te is és mások is mindig látni fogják őket.

Az élet olyan mint az EKG vonal; folyamatosan váltakoznak az aktív és inaktív szakaszok. Ahogy már ezerszer hallottuk: Egyszer fent, máskor lent. Ez egyik esetben reményt adhat, másikban óvatosságra int és arra ösztönöz, élvezzük ki a boldog időszakot, mielőtt beüt a krach.

Azt akarom, hogy láss és érts is végre engem. Azt akarom, hogy fájjon a félelem. Azt akarom, hogy újra remegve nézz rám és úgy töltsön el a fájdalom, ahogy a vágy a boldogságra. Tested minden szegletét járja át az a fojtó érzés, hogy nem érhettél el, nem nőhettél fel hozzám, mert eddig sosem akartad igazán. Azt akarom, hogy küzdj és ne behódolj!

Vakít a fény, ahogy a tükörbe nézek. Lassan nyerem vissza az éles látásom, de már kezd kirajzolódni a tükörképem. Szúrós de mégis üres tekintetű nő néz vissza rám. Kócos vörös lobonca ráomlik az arcára. Legalább takarja a lényeget.

"Lépj ki a komfortzónádból"; "feszegesd a határaidat"; "döntsd le a saját magad által állított falakat". Egyáltalán mi az a komfortzóna, honnan tudjam, hogy hol vannak a határaim, és mégis milyen falról beszélünk?

Figyelj csak! Tudod, hogy sosem akartam változtatni az életemen, azaz az életünkön, de kicsit muszáj szóba állnunk. Mert tudod nem igen találtad a helyed a világban, és elég nagy szívás, de révbe értél! Gratulálok! Kijelentheted, hogy 23 évesen el fogsz jutni

Mivel többen kérdezték/mondták, hogy ugyan már mi lehetett az a komfortzónából való kilépés, amit írtál? Ezért kicsit konkretizálom a dolgokat. Akik ismerik a történet részleteit, azok tudják, hogy mekkora jellemfejlődésen mentem keresztül, de ez mindenképp kellett ahhoz, hogy a mostani helyzet kialakulhasson!

Az ágyon elnyúlva, kínlódva próbálom rávenni magamat az alvásra. Sosem voltam rossz alvó, de egy ideje elvesztettem ezt a képességemet. Órákig tartó procedúra lett az alvással való próbálkozás, melynek sikerességét mindig megzavarja valami. Az alvás helyett mindig magammal foglalkozok és a kis lelkemmel. Jó ideje így tartom fenn magamat. Szinte minden nap felépítem és elmondom magamnak, hogy megannyi rossz dolog ért, amelytől csakis tudatosan tudom magam távol tartani.