Nem tabu

Nehezen lépkedek. Az orkán erejű szél egyenesen az arcomba fújja a havat

Amikor valaki az emberi érzésekről vagy a sajt életéről, életéből ír valamit, az általában negatív szokott lenni, vagy legalábbis végső soron negatív a kicsengése. Hogy történhet meg, hogy a boldogságunkról nem írunk, csak a fájdalmainkról? Persze ebben benne van az, hogy az írás segít feldolgozni a lelki sebeket, könnyebb utána, néha még sírunk is közben.

Bizonyára sokan belefutottak már abba a helyzetbe, hogy azt érezték: „sajnálat tárgya vagyok”. Ez egy igen kellemetlen, rossz közérzetet keltő, amolyan elanyátlanodott érzés, amikor az ember szinte látja magát kívülről, hogy ott áll egy üres tér közepén, néz felfelé, szakad az arcába az eső – mint láthattuk már néhány videó klipben – és igazából teljesen egyedül van, senkire nem számíthat, főleg, hogy mindenki sajnálja ezért, vagy azért, a segítségkérés is ciki lenne.

Mindannyiunkkal előfordul, hogy olyan helyzetekbe kényszerítjük magunkat, amiket a legkevésbé sem élvezünk. Mindezt olyan emberekkel, akiket még csak nem is kedvelünk, csak hogy meglegyen az érzés, hogy tartozunk valahova. Felvesszük a "jófej leszek/ műmosollyal minden oké/ mindenki jól érzi magát, szóval nekem is jól kell" arcunkat és profi színész módjára végigjátszuk az

Az élet leginkább egy bonyolult társasjátékra hasonlít. Mind ismerjük nagyjából a szabályokat és mind próbáljuk betartani őket. Oké, előfordul hogy valamilyen módon igyekszünk kibújni alóluk a gyorsabb előrejutás érdekében. Persze senki sem tudja az összes szabályt, sokszor csak találgat az ember, vajon mit szabad és mit nem.

Boldog 1. születésnapot Hashtag magazin

Levél egy sohasemvolt nagyapának, aki a hitem lett az évek során.